StrukTúra: Philip Glass Philip Glass Philip Glass – repetíció és minimalizmus

2017. november 20.
Philip Glass

Philip Glass (pitchfork.com)

Philip Glass a huszadik századi komolyzene minimalista és repetitív irányzatának talán egyik legfontosabb alkotója. Ha a hatókörének szélességét vizsgáljuk, akkor mindenképpen, ugyanis Glass folytatja azt a már Prokofjevnél (1938-ban zenét szerez Szergej Eisenstein első zenét használó, Alexander Nevsky című filmjéhez) elkezdődött tendenciát, mely szerint egy alapjában véve klasszikus darabokat jegyző szerző bátran elvállalhat filmes munkákat is (Philip Glass: pl. Truman Show (1998), A mágus (2006), Kasszandra álma (2007)). De ami miatt valóban izgalmas, azok a sajátos zenei univerzumai, melyeket úgy épít komplexé, hogy az alapanyagigénye minimális. A kevés összetevőt a közel összes kombinációs lehetőségben kipróbálja és ismételgeti a megérthetőség határáig. A Glass-i zenealkotás két iskolapéldája következik. Olvass tovább »


StrukTúra: Seth Sentry – Strange lot, Pripyat

2017. november 4.

Az Apokrif Online Zene rovata új sorozatot indít, amelynek célja, hogy minél több pályakezdő kritikus színvonalas írásának adjon publikálási felületet. Ezek az írások nem albumajánlók vagy recenziók, és nem stílusspecifikusak: az itt megjelent szövegek a minket körülvevő popkultúra sokszínűségét, egy-egy zenei művének mélységét mutatják be azok szoros hallgatásán keresztül. A struktúrák komplexitását, amely fölött a mindennapok során gyakran átsiklunk, amikor nincs túrabakancs, hogy a hangok sűrűjében barangoljunk.

– Szabó Csanád

Seth Sentry

Seth Sentry

Tetszőleges hétköznap reggel, felhajtott kabátgallér, cserepes száj, felrepedezett ujjak, keresztben jégeső, bal-jobb, bal-jobb. Seth Sentry 2008-as Waiter Minute című kislemezének dala, a Strange lot belső perspektívából – ezáltal rendkívüli érzékletességgel – mutatja be bármelyikünk hétköznapjait.

Olvass tovább »