Zopán története folytatódik

2017. március 22.

 

feketemoso-kisebbLemegy az emeletről, de már csak bejárat előtt éri utol a lányt. Belépője pár árnyalattal erőtlenebbre sikerül, mint ahogy azt előzetesen eltervezi, de a nosztalgia és mindkettejük eltökélt maradása hamar közös nevezőt biztosít számukra. A szavak gyors egymásutánban követik egymást. Persze, leginkább a lány beszél. Olyan dolgokon, olyan ősrégi történeteken lamentál, amelyek ekkora időtávlatból vagy megtörténtek, vagy nem. Zopán legalábbis nem tudja eldönteni, leginkább csak bólogat, és mosolyogni próbál. Megtanulta kocadohányos évei alatt, hogy bármilyen helyzetben jól kell magát viselnie. Ez a legkevesebb, amit a dohány ellenében jótevőjének adhat, a legkevesebbet: társaságát és figyelmének egy jelentékeny hányadát. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját
Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének III. – Hétvégén Lacispéternél

2017. március 15.

feketemoso-kisebbLacispéter arcának barázdáira olyan kifejezés reccsent, mintha képes volna megnyúzni egy egész pocokcsaládot. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Játék

2017. március 1.

feketemoso-kisebbSzofinak hűlt helye éppen, és mégis okvetlenül élvezni kell ezt az estét, minden sötétség ellenére a szállót övező utakból, erdőből, a bokrok felől áradó hideg ellenére, a körben állóknak is boldog táncolót kell látniuk, hiszen ő szép és szőke, hosszú a haja, és forog vele, ahogy ő fordul, és ezt a forgást mindenkinek látnia kell, a világ forog így! – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: A forradalmár

2017. február 22.

feketemoso-kisebbnégy óra körül újabb hírek jönnek / LEVERTÉK A FORRADALMAT! / kiáltják a rikkancsok / mire a forradalmár megvonja a vállát – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Retúr a pokolba

2017. február 15.

feketemoso-kisebbNem tudom a srác nevét, akivel ott beszélgettem. Addig nem jutottam el. Én hostess munkát végeztem a felszínen. Egy unisex dezodort promotáltam egy stand mögött, a pláza azon részében, ahová érzésem szerint, ha az egy templom lett volna, a főhajót helyezik el. Csak nagyritkán jártam ki hozzájuk, a „szemetesekhez”, rendszerint akkor, ha már az üres spray-s kartondobozok a csöppnyi pult mögött szabályos gúlákat alkottak. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének II. – A költöztetőmadarak

2017. február 8.

feketemoso-kisebbMúló nagyon közel lakik a te babaházadhoz, és egyszer majd visszaköltözöl a szomszédjába. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Találkozás (folytatás)

2017. február 1.

feketemoso-kisebbTánc közben végig mosolyogtak egymásra, gesztusokkal játszottak, énekelték a dalokat, forgatták, kerülgették egymást, csak akkor vette le a tekintetét a fiúról, amikor már tudta, hogy az ilyenkor is végig őt nézi. A gyorsabb számoknál is jól működtek együtt, nyugodtan figurázhatott, a játszótársa nagyon is igyekezett, érezte rajta, hogy ő is élvezi, úgy mosolygott, mint egy gyerekre. Olyan szemmel nézte, amiről az apja jutott eszébe egy régi emlékből, amikor átfordítóst játszottak, tehát kézen fogta, felmászott a mellkasán és átpördült, meglepődött a saját gondolatain, érezte, hogy szeme körül megjelennek a természetes nevetőráncok, úgyhogy néha már inkább behunyta őket, tudta, hogy biztosan fog földet érni még a legőrültebb forgás után is. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »