Közös tenger 4. (programajánló)

2018. július 7.

kt4

„Senki sem száradhat meg nyakig a vízben.” (Alice Csodaországban, 1951)

Az esemény Fenyvesi Orsolya, Izsó Zita, Nagy Hajnal Csilla, Simon Bettina és Terék Anna felolvasássorozatának következő állomása. Olvass tovább »


Feketemosó: Hét: Nóra

2018. június 27.

feketemoso-uj-kozepesÉn pedig üres maradok, indulásra készen, egy tervrajz, valódi instrukciók és koordináták nélkül. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

6.

Fáradt vagyok. Rettenetesen fáradt. Megtehetem, ma lehetek fáradt, ma nem kell önmagammal találkoznom, ma csak olyan emberekkel kell találkoznom, egy kivétellel, akikkel addig soha. Olyanokkal kell találkoznom, akiknek fogalmuk sincs arról, mi történt velem, körülöttem, mit csinálok a következő napon, és semmit sem mutatok nekik abból, ami a bőrön túl volna látható. Kedd reggel felöltözök, magamhoz veszek egy könnyű táskát, benne a pénztárcámmal, és elindulok a vonatállomás vagy a buszállomás felé. Olvass tovább »


Nagy Hajnal Csilla verse (online megjelenés)

2018. június 15.

Mikor

Balázsnak

És sosem fogod megkérdezni,
miért megyek ki
esőben
paradicsomot öntözni.

És azt sem,
foglak-e valaha annyira szeretni,
mint a macskámat. Olvass tovább »


Feketemosó: Hét: Nóra

2018. május 30.

feketemoso-uj-kozepesA rudak megtisztítása veszi igénybe a legtöbb időmet, mert tudom, hogy műalkotások, és műalkotások körülöttük a lányok is, de valójában csak Lisa az, aki érdekel. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

5.

Nem sok annyira nyugodt hely van a világon, mint a Bűnbarlang hétfő délelőtt. Néhány órával zárás után vagyunk, néhány órával nyitás előtt, és az egész héten felgyülemlett, hét közben csak felületes rendrakásnak alávetett koszt kell ezalatt az idő alatt eltüntetnem. Azóta járok ide takarítani, amióta Frida már nem dolgozik itt, és Lisán kívül senki sem tudja, hogy az anyja vagyok.

Olyan érzés, mintha évek távlatából próbálnám eltüntetni erről a borzasztó, züllött helyről a nyomait, mivel fordítva, a hely nyomait Fridából sosem sikerült. Úgy dolgozom a Bűnbarlangban, hogy fájjanak a tagjaim, szándékosan felsértem a bőröm, hagyom, hogy fájjon, és hogy az apró seben keresztül belém ivódjon valami ebből a lenyűgöző rohadásból, ami a helyet körbelengi. A főnök, aki Frida főnöke is volt, óriási tisztelettel kezel minden lányt, aki nála dolgozik. Tudom, mennyire szerette Fridát, és tudom, hogy a vonásaimban tudat alatt felfedezi őt és a hiányát is egyszerre, ezért kicsit mindig összezavarodik a környezetemben – ha teheti, elkerül, de nem teheti, mert valami folyton vonzza hozzám, és saját magának sem tudja megmagyarázni, hogy micsoda.

A rudak megtisztítása veszi igénybe a legtöbb időmet, mert tudom, hogy műalkotások, és műalkotások körülöttük a lányok is, de valójában csak Lisa az, aki érdekel. Azt hiszem, a főnökén és rajtam kívül már senki sem hívja Lisának, mindenki csak úgy emlegeti, hogy a Félkarú Nyelőgép, és amikor ezt meghallom, legszívesebben tisztára törölném ezt a lányt, letörölném róla ezt a rettenetes és minden alapot mellőző nevet.

Nem tudom, melyik szín volt az, amin keresztül Lisa el tudott jutni a Fridából kiáradó szeretetprizmán keresztül odabentre. Nem tudom, hogyan küzdötték le az idegenséget, saját maguk és egymás iránt, de tudom, hogy Lisa volt az egyetlen, aki miatt Frida hajlandó volt egy harmadik kategóriát alkotni az emberek befogadására: a prizmán visszahatoló fény kategóriáját. Laci minden igyekezete ellenére képtelen volt elfogadni Lisa létezését, és egyáltalán nem azért, mert lány volt, hanem mert egy olyan úton jutott el Fridához, amelynek Laci a létezését sem tudta megérteni. Amikor Lisa megjelent Frida életében, Laci mintha hirtelen meglátta volna a lánya idegenségét, és nem azért nem tudott vele mit kezdeni, mert ne akarta volna elfogadni, hanem mert innentől kezdve folyamatosan azon kellett dolgoznia, hogy visszamenőleg értelmezze az egész életét, az egész életünket.

Lisa nyitás előtt egy órával érkezik a Bűnbarlangba, tompán üdvözöl, lopva figyel egy darabig, miközben ki-be járkál, elkészül, átöltözik. Azután odajön, és szó nélkül segíteni kezd. Sosem mertem megkérdezni, mi történt a jobb kezével, egy kicsit mindig úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna, hogy a vállánál véget ér. Finoman dolgozzuk végig a nyitás előtti egy órát, olyan dolgokat végez el, amelyeket én már korábban elvégeztem: fél kézzel törölget, megfeszülnek a testéhez képest kissé aránytalan izmok a karjában, amíg a rudakat törli át. Azt hiszem, igazából nem csak hogy nem segítség, de ügyködése után az amúgy általam makulátlanná tett rudak kissé mintha megint piszkosak lennének. De hagyom. Mindig Lisa volt az a tökéletlenség, amely hiányzott Frida életéből, egy megfogható tökéletlenség. Egy csakis fél kézzel megragadható tökéletlenség.

Miután végeztem, összepakoltam, átvettem a fizetésemet, találkozom Lisával a bejárat előtt. Tíz perc van kezdésig, cigarettázik. Megállok mellette, némán néz rám, elmosolyodik. Visszamosolygok. Pár másodpercig küzdök magammal, meg akarom kérni, minden hétfőn meg akarom kérni Lisát, hogy menjen be hozzá, látogassa meg őt a börtönben. Keresem a szavakat, összerakom a megfelelő szerkezetet, mindig azzal az erős elhatározással állok meg mellette a bejáratnál, hogy arra kérjem, legyen elég ereje bemenni hozzá. De sosem fogom.


Programajánló: KÖZÖS TENGER 3.

2018. május 11.

Fenyvesi Orsolya, Izsó Zita, Nagy Hajnal Csilla, Simon Bettina és Terék Anna közös felolvasóeste (Zenél: Musica Moralia)

Időpont: 2018. május 17., 20 óra

Helyszín: Refuge Bisztró (Kertész u.48.)

„Senki sem száradhat meg nyakig a vízben.” (Alice Csodaországban, 1951)

Az esemény Fenyvesi Orsolya, Izsó Zita, Simon Bettina és Terék Anna tavalyi két közös felolvasásának folytatása, amihez idén csatlakozik Nagy Hajnal Csilla is. Az öt alkotó versvilága nem áll távol egymástól, a víz és a tenger metaforája és összetett jelentésrétegei fontos szerepet töltenek be a szövegeikben. Ezúttal azonban a víz tematikája kiegészül még más olyan témákkal is, ami mindannyiuknál megjelenik: ilyen például az átváltozás, az elengedés vagy a halál.
Újabb felolvasásuk ismét egy különleges alámerülés a közös szimbólumuk használatának mélységeibe.

Az esten fellép a Musica Moralia, ami Meggyesházi Éda cimbalommal és földöntúli énekhangon előadott különleges, egyszemélyes zenei projektje. Meggyesházi Éda experimentális hangulatú poszt-folkot játszik, amelyet saját megfogalmazása szerint „csendes zajnak” nevez.


Fenyvesi Orsolya
(1986) költő,műfordító, jelenleg Budapesten él. Könyvei: Tükrök állatai (2013, JAK+PRAE.HU), Ostrom (2015, Kalligram). Új kötetét 2018 őszén adja ki a Scolar Kiadó.

Izsó Zita (1986) Gérecz Attila-díjas költő, műfordító, drámaíró. A FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozat, és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal (www.uveghegy.com) szerkesztője. Könyvei: Tengerlakó (2011), Színről színre (2014), Pesti nő (interjúk, 2017). Következő kötete 2018 őszén jelenik meg a Scolar Kiadó gondozásában.
Nagy Hajnal Csilla 1992-ben született Losoncon, jelenleg Budapesten tanul, verseket és prózát ír. Művei megjelentek többek között a Kalligramban, az Irodalmi Szemlében és a Palócföldben. Első verseskötete 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában, Miért félünk az őrültektől címmel. A könyvvel 2017-ben elnyerte a Makói Medáliák díjat.
Simon Bettina 1990-ben született Miskolcon, Pécsett nőtt fel. Költő. Műveszettörténetből diplomázott az ELTÉ-n. Első, Strand című kötete a könyvhéten jelenik meg a József Attila Kör és a Magvető Kiadó gondozásában. Jelenleg Budapesten él.


Terék Anna
1984-ben született Topolyán. Költő, drámaíró. Kötetei: Mosolyszakadás (2007), Duna utca (2011), Vajdasági lakodalom (2016), Halott nők (2018.) 2011-ben Duna utca című kötetéért Sinkó-díjat, idén tavasszal pedig harmadik verseskötetéért Sziveri János díjat kapott.

Az esemény részletei a Facebookon: https://www.facebook.com/events/1974629389214402/

Közös_tenger_3_plakat


Feketemosó: Hét: Nóra

2018. április 25.

feketemoso-uj-kozepesAhogy kezembe helyezi a bankókat, megremeg a csuklóm. Mindig észreveszi, és bűnbánóan húzza vissza a kezét. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

 

4.

– Pont időben, mint mindig  – fogad széles mosollyal vasárnap délelőtt tíz órakor, minden vasárnap. – Jöjjön, épp nekiálltam főzni.

A lakás mindig kifogástalanul tiszta, tulajdonképpen sosem sikerült rájönnöm, miért van szüksége heti rendszeres takarításra, és egyáltalán nem gondolom, hogy valamiféle mánia állna a háttérben, mégis minden csillogó felületet ismételten áttörlök ilyenkor, amíg ő halkan hümmögve szeletel a konyhában. Kérem, az ablakokra különösen ügyeljen, néz be időnként a szobába, bólintok, és az ablaküvegek minden négyzetméterét újratörlöm. Talán arra kíváncsi, tud-e annyira tiszta maradni ügyködésem után a lakás, mint érkezésemkor. Olvass tovább »


Feketemosó: Hét: Nóra

2018. március 28.

feketemoso-uj-kozepes“Gyönyörű hangja volt. Védte tőlem. Mindig olyankor énekelt, ha azt hitte, nem hallom.” – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

Olvass tovább »