Bíró József munkái (online megjelenés)

2016. február 19.

BÍRÓ JÓZSEF - DADA 100 - 2

Olvass tovább »


Acsai Roland versei Sós Dóra képeivel (online megjelenés)

2013. június 26.

Heraldika

A Föld
Címer
A mindenség csillagokkal teleszórt,
Éjsötét pajzsán –

Rajta megannyi címerállat
Repül, fut és úszik:
Sasok, hiúzok, lazacok.

Rajta megannyi címernövény
Hajladozik, virágzik és zöldül:
Rózsák, liliomok, lóherék.

És ez a kócsag, a nád között
– Amik úgy hajlongnak előtte,
Mint egy uralkodó előtt –

Tollforgó

A mindenség sisakján.

jelly4

A fóka

Fóka úszik a vízben,
Mint papírsárkány
A szélben, amit isten
Engedett fel saját

Gyönyörűségére.

Kiül egy jégtábla
Felhőjére,
De az ember
Elolvasztja alóla.

ice2

szöveg: Acsai Roland

kép: Sós Dóra


A TÁRNA-csoport bemutatkozása (online megjelenés)

2013. március 27.

T Á R N A  (1)

 

(A TÁRNA-csoport 2012 elején alakult. Tagjai: Tóth Kinga, Molnár Normal Gergely és Szávai Attila. A fent látható összeállítás Tóth Kinga és Szávai Attila szövegeinek felhasználásával készült. A csoport tagjai egészen idáig nem fedték fel kilétüket, e projekt keretében ezekben a hetekben lépnek először saját nevükön szerepelve a nyilvánosság elé. Céljuk saját elmondásuk szerint “a képzőművészet és az irodalom társítása volt, a Tárna cím pedig szimbolikusan az önfelfedezésre, önfelfejtésre, a mélyre ásásra (is) utal”.)


Hímzőkör (Baki Júlia – Sós Dóra – Szabó Imola Julianna – Tóth Kinga): Házibuli 2. – PONTJÓ (online megjelenés)

2013. március 4.

HÍMZŐKÖR: HÁZIBULI 2.

PONTJÓ

 

– négy hangra –

hazibuli_1_01kv

ODA

I.:

Csak kicsit vagyok bajszos. Egyetlen szál. Játszik vele az ujjam, mint a fákkal a hideg szél. Lusta vagyok megszabadulni. Tele a szekrény az álcáimmal. A testetlen takaróimmal, amik alatt csak jobban fázom. Csontos üreg a félhold alakú mellkas. Mellek. Löffeteg szatyrok, dobogásra ringva. Be kéne takarni a bőröm, mint a hó a várost. Kevés vagyok a csodához. Hallgat bennem egy másik hallgatás. Kitölt az iszony. A halak fulladnak meg így a horgon. Vérvörösre kenem a szám, hátha megharap a vágy. Nem tetszem. Inkább felöltöm a semmit. Az egyetlen, ami jól áll. Az egyetlen, ami kilök az ajtón, az utcára, a buszra. Kapaszkodom. Ma hátha nem dob ki magából a világ. Ma talán nem lesz tévedés. Erdő a horizont, behúzom a nyakam. Jó ez a gallér.

J.:

Már a fejemben zakatol a dal szövege amikor indulok, ne engedj el, amíg a világ tart, mi is beleférünk. Havas a táj, beterít, csikorog a csizma, a hideg lassan felkúszik, a szívig, túl hideg, vetkőztet a hólével átitatott zokni. Tenyeremben szorosabban fogom az üveg nyakát, bármi nélkül nem illik megérkezni. Épphogy igazítom magam a szabályokhoz: a borból már nem fogok inni. Mindent előre elhatározok, tenyerembe vésve erősítem meg. Jelen kell lenni, mint az elsuhanó autók mellettem: hallom a kerekek ritmusos ütődését a betonon, a gyorsaság elkent élességét észlelem csak, ezekből tudom, hogy a város van körülöttem, te pedig csak bennem múlsz el a lélegzet ritmusára.

K.:

Sosem a kopogóst, akinek kemény a járása. Aki vágja a sarkát az útba. Megint lekopott, takarni kell, ha nem szőnyeges helyre érkezem. Fénylakk a csizmán és a hajamon is, a ruha zárt és keretez, segít viselkedni.

Utoljára még végigment a gerincen a hideg, a busztól legalább öt perc gyalog, amikor elém ugrottak. A fiú nézte, ahogy a lány táncolt nekem, csettintettem én is, felismerjük egymást, a fésülés más csak, de mind erre lakunk, nem vagyunk mi idegenek, szabad tovább. A többiek ott lesznek, az elbűvölőt kellene mára, a titokzatos fájdalom volt a múltkori. Ma jó a nap és könnyű az út.

D.:

Kabát le, cipő le, adaptálódok a hideg konyhakőhöz.

A házigazda stimmel, ugyanaz, mint a múltkor. Meglát, sunyítva közelít. Tudjátok, van az a kutya, aki, ha izgatott, csóvál. A másik egész seggel riszál, és amikor a kezed nyújtod felé, bevizel. Ez a házigazda a homlokán át gyöngyözik. Megmerítkezem az olvadt tenyerében, majd a kezem a farosomba törlöm. Taszít a sós találkozás. Bámul és liheg. Kullog utánam, de soha nem fog utolérni. Fölhorzsolódik a kettőnk közti szakadékban, és a mélyből ekhózza tovább a nyomorát. Gyerekkori kiadásai kísértenek a falról: már a babaképen is kopasz volt a fazon. Kappanhangja elhalón követ: jóó szóórakozászt drágaszááágom! Haladok tovább a fény felé – vár a paranormál.

Olvass tovább »


Évjárat (11) – haza

2013. február 4.

2012 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavalyelőtt indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Sós Dóra írását közöljük.

Olvass tovább »


Erdei Tamás képverse

2012. március 13.

Mazochisták nélkül

(kapcsolódó szövegek: Évjárat (7.) – pókból lettünk)


Évjárat (7.) – pókból lettünk

2012. január 13.

2011 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavaly indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Sós Dóra írását és vizuális költeményét közöljük.

Olvass tovább »