A Gyurival ez a fa nagyot fog meccselni – Fehér Renátó jegyzete

2010. július 20.

2010. július 16-án volt 10 éve, hogy meghalt Petri György Kossuth-díjas költő. Ebből az alkalomból született a következő írás, Fehér Renátó  dunaalmási jegyzete.

„Dunaalmás sincs már,
ahol oly sokat ültünk
Mayával a „Zúgónál””

(PGY: A Dunánál)

Félúton ültem át a busz jobboldalára. Pestről óra 35, óra 40 az út. Figyeltem a falutáblákat, hogy időben megtudjam, mikor kell jelezni.

A polgármesteri hivataltól aztán már veled sétáltunk. Több barátom kiröhögött, hogy randi temetőben, hogy igazán értek én a nőkhöz. Hiába motyogtam, hogy nem randi. Vagy ha randi is, akkor meg most már igazán temetőbe való.

Olvass tovább »


Szerelem I. & II. – Nyerges Gábor Ádám vébéjegyzete

2010. július 10.

Ugyanezt a műfajt az ezt megelőző napokban és hetekben nálam jóval fontosabb emberek is űzték. Hogy mégis miért vetemedek most én is erre? Egyszerű a magyarázat, egy gömb alakú test (tudjuk, kissé szitál) és huszonkét hülye miatt, akik egy téglalapon belül rohangálnak.

Olvass tovább »


Zólyomi Kristóf novellája (online megjelenés)

2010. január 31.

Übergott? avagy Sein und Zeit

(fejezet a “Filozófia azoknak, akik már mindent olvastak” című 1 ív terjedelmű füzetből)

Friedrichnek, egy verőfényes reggelen, kipillantva rapallói ablakán, az jutott eszébe, hogy – Gott ist tot.

Mindez 1883-ban történt talán, ha nagyon vissza akarnánk emlékezni. De ezt követően   – vagy már nem is tudom mikor, Gott (a kezdetek kezdetén, némelyek szerint egy vasárnap, 11h:10m:20s-kor) azt mondta – ám legyen, Friedrich.

Röviddel ezután – némelyek szerint 5649-ben – mintegy átgondolta a dolgot – mármint Friedrich – és őrült magabiztossággal Weimarba vonult, győzhetetlen seregeivel.

Persze Friedrich – tudván hogy Gott ist tot – továbbra is kitartott azon elképzelése mellett, hogy neki – márpedig – igazsága vagyon.

Mása nem is lehetett, míg utól nem érte őt 1900. augusztus 25-én (5660.  Elul 1-e) a Gottnak megelőlegezett sors. Utána – ráadásképp – férgei is voltak; mentségére szóljon: nem önszántából.


Fül és farok

2009. április 1.

Pontosan ma egy éve, hogy kicsit feszülten, de azért elég emelkedett hangulatban célba vettük Zolival a fénymásolót. Megvan az őspéldány, ugye, kérdeztem, persze tudtam, hogy megvan, de meg kellett kérdeznem. Megvolt. Április volt (elseje legalábbis) és dög meleg, a fénymásolóüzletben pedig mintha minden négyzetcentiméterre öt ember jutott volna, mi még a márciusi beidegződés szerint nagykabátban (ha nem is téliben, de a tikkasztó áprilisi naphoz képest nagyban) és folyt rólunk a víz.

Olvass tovább »


Viharsarok: A Nagy Öreg lassan pontot tenne a posztmodernre

2009. március 26.

Talán sokat elárul a költészet, és úgy egyáltalán a szépirodalom jelenlegi, magyarországi állapotáról, hogy Lator László költői estjén – talán nem állítunk valótlant, ha a szerzőt élő irodalmi legendának nevezzük –, melyre március 23-án, a Ködlámpa estsorozat keretein belül került sor, összesen körülbelül 10-15 ember volt jelen, ezek jelentős része is író-irodalmár. A köztiszteletben álló idős költővel Kiss Judit Ágnes, napjaink egyik legelismertebbnek számító költőnője beszélgetett az est folyamán, ám hiába, úgy fest, sem a vendég, sem a moderátor illusztris személye nem sarkallt arra 15-nél több embert, hogy irodalmi estre látogassanak.

Olvass tovább »


Viharsarok: Szabolcsi Gergely vitairata

2009. március 18.

A posztmodern margójára

mi volnánk részben a gondolatai

A posztmodern elég problematikus fogalom (fogalomkör). Problematikus, mert mint minden stílusfogalom kicsit erőltetett, problematikus, mert nehéz meghatározni, hogy mi is tartozik a posztmodernbe (elvégre, posztmodern korban élünk, mégsem mindent veszünk egy kalap alá). Olvass tovább »


Tarcsay Zoltán cikke a 2. számban

2009. január 12.

Jogsértés történt

Egy nemrégiben indult folyóirat szerkesztői részéről meghökkentő lehet tematikus szám összeállítása. Az Apokrif 2. számának témája azonban olyasvalami, ami talán nem is nevezhető teljes jóindulattal témának. A szövegközöttiség ugyanakkor sok minden lehet. Költői eszköz, mellyel megerősödik, újraértelmeződik a mű, csatlakozik egy szöveghagyományhoz, távoli részletek összekapcsolásával töprengésre készteti az olvasót. De lehet puszta jelenségként is szemlélni, természeti tüneményként, amely akarva-akaratlan felbukkan mindenütt, esetleges kapcsokat létesítve a világirodalom teljes szöveghagyományának elemei között.

Olvass tovább »