Szabolcsi Gergely: Isten képe és reprezentációi (tanulmány)

2017. május 31.

Ha meg akarjuk vizsgálni azt, hogy a (képi) reprezentáció mi módon megy végbe a műalkotásokban, akkor elkerülhetetlen, hogy megértsük azt, hogy hogyan változott meg a korai kereszténységnek a képekhez fűződő viszonya, és hogy milyen viták vezettek ahhoz, hogy a katolikus egyház nyitottá vált a képi ábrázolásra is. Már csak azért is érdemes figyelmünket erre a kérdésre irányítanunk, mert a protestantizmus megjelenésével a filozófiai hagyományon belül is olyan törés történt, ami után az egyes értelmezők viszonya a képhez erősen megváltozott ahhoz képest, ahogyan a katolikus egyház a képekhez viszonyul. Még az olyan gondolkodók szövegei is, mint Gadamer, tévútra csalják az értelmezőt akkor, amikor a kereszténység képekhez fűződő viszonyát próbálja megérteni. Az Igazság és módszerben azt írja, hogy a kép igazi léthatalma a vallásos képek esetében mutatkozik meg igazán, ugyanis szerinte az isteni megjelenése „csak a szó és a kép által válik képszerűvé”[1], ugyanis az isteni bemutatásakor nem pusztán illusztrációról beszélhetünk a kép esetében, hanem valójában a kép magának a létezőnek a létmódját jelenti. Tanulmányomban be kívánom mutatni, hogy mindaz, amit itt Gadamer a maga vallási hagyományából eredően megfogalmaz a korai kereszténységre nézve, csak erős megkötésekkel igaz. Olvass tovább »


Test általi művelődés, hangjegy általi művelődés, hálózat általi művelődés – hogyan tudunk zenét megosztani? (tanulmány, fordítás)

2016. október 2.

Michael Funk Leibbilden, Notenbilden, Onlinebilden – Wie wissen wir Musik zu teilen? című szövegének fordítása

Összefoglalás

Nincs tudás, annak megosztása nélkül. Először is különbséget kell tudnunk tenni, hogy „testi tudásról” beszélünk, vagy „teoretikus tudásról”. A „testi tudást” már hallás útján és a szavakat nem igénylő gesztusokon keresztül is közvetítjük. Ebben az esetben a zenéről mint testbeszédről van szó (test általi művelődés). A „teoretikus tudás” alapvető tulajdonságát másképp közelíthetjük meg, mégpedig a jelbeszéden keresztül. Ez a zenén belül a harmóniatan vagy hangjegy szemantika tudásának átadását jelenti, tehát mindazt, amit szavakkal egyértelműen ki tudunk fejezni (hangjegy általi művelődés).

Olvass tovább »


Az Apokrif Online tanulmányokat vár (felhívás)

2015. január 13.

Az Apokrif Online tanulmányrovatába várunk irodalmi, művészeti, filozófiai és esztétikai tárgyú írásokat. Terjedelmi megkötés nincsen, ellenben elvárjuk, hogy a beküldött munkák a szakmai követelményeknek megfeleljenek (különös tekintettel a hivatkozásokra, amik terén mi az ItK rendszerét preferáljuk).

A szövegeket a tanulmany.apokrif@outlook.com címre várjuk, lehetőség szerint Word fájlként!


Szabolcsi Gergely: A festmény tekintete – Két arckép a XIX. század irodalmában (tanulmány)

2014. március 20.

Kihez tartozik a kép? Kinek a lelke tekint ránk az arckép szemén keresztül? Ezekre a kérdésekre a keressük a választ mindig, amikor elmerülünk a látványban. Ehhez hasonló kérdéseket tesz fel a két általam vizsgált mű (Gogol: Az arckép, Poe: Az ovális arckép) is, amikor arra keresik a választ, hogy mi a kép és mintakép viszonya, és hogy a festmény valójában kinek a lenyomata a festőnek vagy a modellnek.

Ahhoz, hogy megértsük, mi megy végbe ebben a három szövegben először is meg kell értenünk azt, hogy mi is a kép, ehhez pedig Gadamerhez és az Igazság és módszerhez kell fordulnunk. Művében Gadamer a kép létmódjára kérdez rá és azt kutatja, hogy mitől lesz különleges a kép és, hogy mi az, amitől, a várttal ellentétben, nem használható rá az esztétikai élmény fogalma. Gondolatmenetének kiinduló pontja az, hogy a kép nem pusztán képmásszerű leképezése [Abbildung] (ennek legtökéletesebb példája a tükörkép), hanem valami azon túli, ugyanis nem a képmással ellentétben a kép mintaképre való vonatkozása nem egyoldalú – nem csak, hogy a kép rendelkezik saját, a mintaképtől független, valósággal, de szükségszerű az is, hogy a mintakép megmutatkozzon a képben. A mintakép ráadásul csak a kép felől szemlélve minta-kép, ezáltal a kép képes arra, hogy tovább bővítse az általa reprezentált lényegét.[1]

Olvass tovább »


Surányi Beáta: Adalék a képzelőerő működésének metaforikus jellegéhez (tanulmány)

2014. március 14.

1. A romantika képzelőereje, a képzelőerő romantikája

A romantikára irányuló újabb kutatások a romantikát főként ideologikussága felől igyekeztek megragadni. Az ideológia kiemelése és kifogásolása egyaránt megfigyelhető a romantikus szövegekről tett állításokban és az ezeket az állításokat tevő szövegekben.[1] Megállapítva, hogy a romantikát az ideológia felől megragadni kívánó elméletek maguk is ideologikusak, újfent az ideológia köré szerveződő gondolatokhoz juthatunk. Ez ugyanaddig folytatható, mintha Lovejoy javaslatára[2] próbálnánk a romantikákat alromantikákra bontogatni, tehát a végtelenségig. Így lehetségesnek tűnik, hogy „a romantikus költészet nem más, mint a romantikus ideológiák konfliktusainak és interakcióinak színpada.”[3] Olvass tovább »


Urbán Bálint: A szexualitás heterotópiái az Emlékiratok könyvének Kelet-Berlinjében (tanulmány)

2014. február 15.

Írásomban a szexualitás és a tér tapasztalatát, a mesterségesen létrehozott privát tér és Berlin kapcsolatát, összefüggő kapcsolatrendszerét vizsgálom meg Nádas Péter Emlékiratok könyve című művében. Fontosnak tartom mindazonáltal még itt az elején leszögezni, hogy Nádas művét és életművét nem szándékozom a homoszexuális irodalom címkéje alá sorolni, egy ilyen olvasatot egy olyan magnum opus esetében mint Nádas regénye, melyben számtalan diskurzus találkozik és kereszteződik, alapvetően reduktívnak tartok. Sokkal inkább Balassa Péter szexualitás-értelmezéséből indulok ki, mely szerint a regény nem a homoszexualitást tematizálja, hanem egy a nemeken, a gender-narratíva dichotómiáján túlívelő, akár mitikusnak is tekinthető androgün-eszméhez, a hermafroditizmushoz, a szexualitás oszthatatlanságához, „a nemektől való megszabadulás vágyához” közelít (Balassa, 2007, 237.o.). A regényben megjelenő szexualitás a balassai értelmezés csapásvonalában haladva, véleményem szerint nem a homoszexuális-heteroszexuális identitásoppozíció kereteiben határozódik meg, hanem az ezen a dichotómián felülemelkedő, többszörös nemi identitás, a queer létjogosultságát rajzolja. Dunajcsik Mátyás Nádas-tanulmánya (2008) a regényen végigvonuló csigamotívum képében szintetizálódó balassai androgün-szexualitás kritikájaként, azt hangsúlyozza, hogy a regény megjelenésekor kialakuló interpretációs közösség „sokkal kevésbé a regényben megjelenő homoszexuális tematika körültekintő értelmezésében, mint annak finom eltussolásában, hatásának finomításában és tompításában volt érdekelt” (397.o.). Dunajcsik szerint a homoszexualitás balassai „eltussolása”, azaz egy mitikus keretben való értelmezése, alapvetően az interpretációs közösség kialakulásának hermeneutikai pillanatával van összefüggésben, hiszen egy még a rendszerváltás előtti kulturális térben a homoszexualitásról való nyílt beszéd, annak direkt értelmezése és felmutatása a regényben gyakorlatilag lehetetlen volt. Meglátásom szerint ez a felvetés megbicsaklik, hiszen egy diktatórikus térben a diszkurzív szabályozás nem csak a homoszexualitás alakzataira, hanem a szexualitásról való beszédre, mint olyanra vonatkozik, függetlenül attól, hogy hetero- vagy homoszexualitásról van szó. A regényben mindazonáltal nem az a meglepő, amit Dunajcsik sugall, hogy döbbenetes nyíltsággal és részletességgel mutat be egy homoszexuális kapcsolatot. Ez a döbbenetes nyíltság és részletesség magára a szexualitásra, mint nemeken túlívelő, totális alakzatra és a benne és általa megjelenő testek ábrázolására vonatkozik. Nem véletlenül nevezte Radnóti Sándor ezt a sajátos, nádasi technikát a „testek költészetének” (1988, 150.o.). A balassai szexualitáskép kulcsmotívumaként tételeződő csigametafora egyfelől tehát a már említett mitikus nemtelenség ideálja felé tart másrészt viszont, ahogy arra Scheibner Tamás rámutat, az elbeszélőnek az egyoldalú szexuális identitáspozíciókkal való azonosulásának képtelenségét is vizualizálja (2002, 54.o.), mely a homoszexuális identitástól egyértelműen a szexuális identitásalakzatok és praktikák kétdimenziós polarizáltságán túllépő queer episztemé felé való elmozdulás folyamataként csapódik le. Olvass tovább »


Bársony Márton: Az intellektuális montázs építette identitás Alan Parker Angyalszívében (tanulmány)

2014. január 28.

„azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.”

Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Az Angel Heart (a kissé félrevezető magyar cím: Angyalszív) című filmet 1987-ben mutatták be az Egyesült Államokban. Rendezője, Alan Parker ma megbecsült angol filmes, többek között két Oscar-jelölés (Éjféli expressz [1979], Lángoló Mississippi [1989]) és több BAFTA díj (Éjféli expressz, The Commitments [1991]) valamint számtalan egyéb jelölés (berlini Arany Oroszlán, cannes-i Arany Pálma, Arany Glóbusz, César-díj) birtokosa. Igen pazar szereplőgárdát válogattak össze hozzá: Robert De Niro ekkor már a Hollywood egyik csillaga volt, szerepelt a filmben a The Cosby Show-ból ismert egzotikus szépségű Lisa Bonet és a mélyrepülése előtti Mickey Rourke, akit az 1980-as években még Marlon Brando méltó utódjaként emlegettek, és aki a történet hősét, Harry Angelt játssza. A film alapja, William Hjortsberg könyve, a Falling Angel a maga módján szintén nem bizonyult népszerűtlennek. A kritikák azonban vegyesen nyilatkoztak, és ami a legfontosabb, a film elbukott a mozi legfontosabb próbáján: a jegypénztáraknál. Úgy tűnt, igen nehezen emészthető a közönség számára, és a szakma sem jelölte komolyabb díjakra. Mégis akadtak kritikusok (valamint évente egy-egy filmtudós), akik az eltelt évtizedekben kultuszfilmet faragtak belőle, és helyet szorítottak számára a neo-noir stílus legjobbjai között. Ma már az igen népszerű okkult thrillerek egyik ősapjának tekintik, és a kritikák elérhetetlen célként tűzik a mai mozik elé. Összetett narrációs szerkezetéről számos tanulmányt írtak, vizuális megoldásaira is gyakran hivatkoznak hasonló hangvételű műveknél. Stephen Cooper írja róla, miután alapos kritikával illette Lisa Bonet játékát: Olvass tovább »