Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (11)

2017. január 23.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

Szabó Lőrinc:

Kanibál

Tépdesd csak a bőrömet, Kanibál!
Agyarodat mélyeszd csak, mélyebbre,
kortyolj langyos, félédes vérembe, mit
számítson néked, milyen emlékek ülnek
arcom mögött, harapj csak, míg én
nyögök, karmolj, tépj! Vesszen csak,
csípős nyáladdal keveredjen vizezett,
olcsó kölnim, ajkadon mint nehéz, titkos
üzenet ragadjon híg pomádém, fogad
alatt csikorogjon ujjbegyem nyomaitól
homályos képű szemüvegem, úgy legyen!
Szépség, elegancia, finom vonások,
csúfuljanak, hulljanak csak, míg elásod
őket pofazacskód jelöletlen tömegsírjába!
Harapd csak a nyakamat, Kanibál!
S mikor ütőerem már nyelved hegyén
kalimpál, sújts le, te vérivó, nemes pióca,
ki új arcot rajzolsz, mely vonásaink kihozza,
hűbben mint a régiek, vérből s nyálból, te
bármikor és bárhol őserővel, törve-zúzva,
nyirokkal festő, szilaj, büszke lény!
Mard le szeplőimet, költözz belém,
cuppogj csak kényedre-kedvedre
húsomon, te nemes szörnyeteg, kacagó
és búskomor, perzselő, hideg vér, te édes
sziszegés, szívva csókoló, oltalmazó ragály,
nyalogasd, akár sós homokot a dagály,
mint macska a tányért, üresen hagyott
szemgödröm, nézd, testem hogy zihál,
ó, Kanibál, Kanibál! Kelj föl koporsódból,
suhanj felém az éj leple alatt, s tépd le rólam
ezt az álnok, gyermeki álarcot, bájos,
lányos vonásaim már hajszolt, gyűrött
portréját! Gyere hát, s mint olcsó portékát,
mint tébolyult gazda megpimpósodott bort,
literszám, nyakald csak a vérem, korholj,
s harapj, marj belém, ó, szent élősködő
Kanibál! Kanibál, Kanibál, őrült rendszer,
tört egész és beteg ész, változtass át engem is
hüllővérű szörnnyé, ki sírjából felkel, s még
szédűl, hát palástod alatt óvj engem is a
fénytől, gyúrjuk újra együtt e sápatag
földgolyót, s mire a vér már egy cseppig
elfogyott, mikor már mind a pusztulás szélén,
megvadulva tombolunk, mire már mind
meghalunk, mikor lomha és ásatag agyunk
helyén csak oktalan hab s rángatódzás marad,
mikor már az égig ér hörgő, vad kiáltásunk,
s boltozatát beborítja rángó szánkon kilehelt,
eszünk vesztett őrületünk, mire már a kietlen
földől is csak halált ásunk, még akkor, e
balsejtelmű végórán se áruld majd, titkold ám
füledbe megsúgott, lemoshatatlan szégyenem,
mert már túl késő, hogy elejét vegyem,
arcomon örök nyomot hagy már e kaján pír,
hogy hevült elmém talán mégis összekeverte,
hogy melyik a zombi, és melyik a vámpír!

(Nyerges Gábor Ádám)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (4)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (6)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (7)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (8)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (9)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (10)

*

apokrif_borito_facebookra


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (9)

2017. január 16.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

József Attila:

Újjászületésnapomra

Harminckét éhes szörnyeteg
ront rám, de rájuk förmedek,
holtak
voltak.

E kávéházi szegleten
csontjuk fűrészelgetem:
zombi-
combi.

Harminckét adag agy loccsan,
elmémet kérem, adj mostan
erőt
e rőt,

vérszinü sereg hullához,
mi mint a tajték hullámoz
felém.
Felén

átvágok komisz késekkel,
s öklömön közben vér serken,
vérem,
vélem.

Kivonom szablyám ellenük,
fél kézzel bánok el velük,
en garde!
Ránk várt

e megbokrosodott féltekén
mindenki, akit csak féltek én,
jövök,
s lövök!

Vad tekintetem elvakul,
költőnk már nem nyelvtant tanul,
e kéj-
nek élj!

A sors, ha fejünkre zsiványt hoz,
döntsd a zombit, ne siránkozz,
üsd még
tüstént!

Hulla úr, hát ne vedd zokon,
óvni én egész népemet fogom!
Néked
véged.

(Nyerges Gábor Ádám)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (4)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (6)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (7)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (8)

*

apokrif_borito_facebookra


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (7)

2017. január 9.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

Weöres Sándor:

Élőholt

Hörr, hörr, hörr, fölhörgő,
zord zombi, ön költő?
Illetve: költő volt,
s aztán lett élőholt?

Grr, grr, grr, grimaszba
rándul a mihaszna:
– Minek néz, Sanyikám?!
Nem vagyok kanyibál!

(Nyerges Gábor Ádám)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (4)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (6)

*

apokrif_borito_facebookra


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

2016. december 15.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

Illyés Gyula:

Szülőföld

Közöttetek járok, sár és hús fiai, utolsó pórjai a falvaknak,
lassúk, nehézcsontúak, számüzött ősi nép,
zsíros televény öléből fakadt eleven testek,
akik úgy bóklásztok a dombok között, mint elkóborolt borju,
ki anyja helyett tévedésből friss embervér után bőg keservesen.
Fogatok közt a szél ismerős dallamot fütyül,
megállok, hallgatom, ahogy százéves titkokat suttog a fülembe,
gyermekkorom énekeit, ragyogó déli mezőkről, kasza suhanásáról,
sikoltozva menekülő parasztokról, kőkorsóban hűvös agyvelőről.
Szagotok, mint a jó magyar föld, gazdag és nehéz,
nyelvetek úgy lóg alá, mint a patakparti füzek lombja este,
amikor elcsitul a szellő, és már csak a csontok méla roppanása hallatszik.
Hol bölcsőm ringott, a poros úton, kissé dülöngve,
el-elhagyva egy-két kezet, lábat, mint öreg zsellér kapálás után,
jöttök, csak jöttök, csak jöttök, csak jöttök, csak jöttök,
most már azért megállhatnátok, mondjuk ott a vén dinnyefa alatt,
ahol gyerekként a szomszédék kislányával csacsogtam,
azóta ő is csöndes, kékszemű, lila arcú menyecske, itt jön szembe velem,
meglátjuk, lesz-e a szeretőm, most, hogy az ura kidobta:
ölelj át, szoríts kebeledre, szülőföldem illatos virága!

(Evellei Kata)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (4)

*

apokrif_borito_facebookra


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

2016. december 8.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

Kosztolányi Dezső:

Dies irae

Érzem, ó, fázom bizony,
vagy csak e fád zomb-iszony
rázza méla csontjaim?

Számból, rongy, rút rothadás,
te jöjj, s el nem ront, ha más
fakad eztán csókjain.

Hideg, hamis, holt halom
vagyok már, s nem oltalom
e félszeg, fals dies irae…

Hajdan heves, hűlt velőm
riaszt föl most sürgetőn:
mit bóbiskol, Désiré?

(Nyerges Gábor Ádám)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

*

apokrif_borito_facebookra


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

2016. december 1.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

Ady Endre:

Vér és pusztulás

A Vér és Pusztulás tengerén,
A halottak élén mentem én,
Mikor eljött a rút Feltámadás.

S mint a szél fújja a szemetet,
Én is őrizem a szemedet
S mit felém hord a test-áradás.

Élők s Holtak fia vagyok én,
Mozgó tetem, száradó gyökér.
Rángok, hörgök, mint fél-holt hazám.

Bukdácsolva, daccal karmolva
Megtagadlak, kimúlt, halmokba
Szabdalt Élet, bús, magyar Aszály.

De síromból jövet, az Éj alatt,
Hiába döngetek kaput, falat,
Csak leszólnak uracskák, “kuss legyen”.

Hiába kísértesz hófehéren
Szellem-hazám, én már jól felérem
a kilincset, s mondom titkos Nevem.

Elvadult tájon gázolok holtan,
Zihálva hörgök, nem is loholtam –
Más a sírból tán nem kel föl,
De én a Halál rokona vagyok.

Vörös jeleim a Hadak Útján,
Ösvényt haraptam, ne haragudj rám,
Világ! Élő, holt lelkemből
Népem, e hulla nyavalyog.

(Nyerges Gábor Ádám)

*

apokrif_borito_facebookra


Nyerges Gábor Ádám paródiája + a Garázsmenet könyvbemutatója (online megjelenés + video)

2014. június 8.

(elhangzott Fehér Renátó Garázsmenet című első kötetének 2014. június 5-i bemutatóján, a Fugában)

Fehér Renátó:

Rossz oldalon álltam

A mi családunkban
önző módon akadt pár távolabbi rokon,
akik nem születtek versekbe valónak.
Nem gondoltak rá, hogy egyszer majd
születhet a rendszerváltás környékén
egy költő, akinek nagy szüksége volna rájuk,
főleg témahiányból kifolyólag.

Egyikük sem volt ellenálló vagy hazaáruló,
de talpnyalók se voltak.
Nem ittak és meg sem vertek,
mikor testnevelés órán,
talán ki nem mondott, politikai okokból
a tornasorban
valamivel hátrébb soroltak.

Elfogytak a megtagadni valók,
sértett élők és hazug halottak,
utolsó mentsváraim,
a család, nők és tévelygő barátok,
akik hűségesek maradjanak hozzám,
ha a kortárs verselésből a közéleti tematikák
majd újra kikoptak.

Elméláztam egyszer egy felolvasáson,
mint érettségi előtt,
a matekfeladatban,
mint egy toi-toi vécébe szorult,
icipici európai ország, ami, bár már
rég nincs inger, nem tud kijutni,
és úgy maradtam.

Mint egy frissen vasalt modor
emléke a díszletként fölhúzott,
hatvanas évekbeli falakban,
megülök én is, ha raknak alám széket,
a mindenit!
– elnézést kérek,
amiért így kifakadtam.

Nehezet mondani a legkevesebb,
nálunk otthon a köszönésektől is
szívek és támfalak szakadnak.
Már az óvodában is a Beszélő
egyik bekötött évfolyama volt a jelem,
de akkor még valamivel kevesebb
jelentőséget tulajdonítottam a rímhívószavaknak.

Elnézlek téged,
amint elnézel engem,
elnéző, kisfiús mosolyomat,
szerelmesversnek indult
önarcképeimet és titokban kicsit kiáradok
(ásítok),
mint egy apálykor rajta nem kapott tenger.

A másodunokatestvérem nagyanyja keresztlányának
egyik fogadott fiának a mostohaöccse nem tudott
semmit a szerelemről, ügyetlen volt a szerelemben.
De neki egyedül megbocsátottam,
tényleg nem tehetett róla, honnan is tanulhatott volna,
ha egyszer ilyen témájú verseimmel
akkoriban még nem szerepeltem.

Harmincegy hete állok a Kossuth téren,
és nézem, hogy úszik el József Attila,
de csak most értem meg,
hogy mindvégig rossz oldalon álltam,
ezért nem látszott semmi.
Hát legyen újra egy kis szabadság,
mert mikor elveszett a haza, én épp randin voltam,
és így sajnos nem védtem meg.

*

A könyvbemutató teljes felvétele (a Prae.hu videója):

Olvass tovább »