Feketemosó: Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

2017. szeptember 6.

feketemoso-kisebbAmiket elhagytam, a hegyek állandóak – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

 

Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

Turistaként térek vissza városomba,
mondhatjuk úgy is, hosszú idő után újra körülnézek,
érdekelnek a díszletek, rajtam kalap, napszemüveg,
kik alszanak a tereken hosszú fényű délutánban,
milyenek a plakátok, hol rombolnak, mit építenek,
amit megépítettek rombolják-e már, az üres helyekre
vajon milyen új romokat hordanak.

Amiket elhagytam, a hegyek állandóak,
ezt épp elfelejtem, akiket féltettem (már kevésbé),
a barátok, különböző állomásokon maradnak,
a lakásig a hosszabb úton megyek, jól ismerem,
észreveszem az apró, jelentéktelen változásokat,
és nem tudom, ki az, aki most együtt néz velem.

Így találja meg a szerelmet,
aki látszólag semmit sem csinál,
aminek nincs helye, ahol nem változik semmi,
aztán még sincs igaza – sokat bőg, a sarokba néz,
egyszer csak ott van, és aki már rettegett,
most csak bizonytalan, hiszen lehetetlen,
de ahogy a metrón egymásra néznek,
már látszik, három nap is több a halálnál.

Nézd meg te is, nincs mit mesélnem,
ahogy a szakállamba fúrod az ujjaid,
sokkal inkább kecske, nem bölcs vagyok,
olyan a tekinteted, mint az ígéret
(feloldozás?), hogy élni mégis szabad,
ami nem igazán változik, is érdekes,
örök élet, mittudomén, fölragyog.


Evellei Kata versciklusa (archív)

2017. augusztus 27.

Daymaresapokrif-borc3adtc3b3

– ciklus Edward Gorey képeire –

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

I.
Nem állhatok meg túl sokáig.
Mindenhová követ, mint a dögmadár.
Ha visszafordulok, hátrál, de ott marad.
Tudja, hogy gyengülök. Várja, hogy föladjam.
A kerítés mögül figyel, hogy a többiek ne lássák.
A járdát megszakító vonalak közé szivárog,
talpamra ragad, csuszatolni kell, hogy lejöjjön,
vagy ollóval kivágni, mint a kavicsot,
mielőtt a bőrömbe fúrná a csápjait,
és gyökeret eresztene a tüdőmben.
Az ollót nem dobom ki, kaptam valakitől,
csak eldugom, ha erre néznek, mert ez titok. Olvass tovább »


Feketemosó: A zsarnok sírfelirata (fordítás)

2017. augusztus 2.

feketemoso-kisebbEgyfajta tökély, mindenütt ezt kereste, / És a módszer, amit feltalált közérthető költészet – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Tábor Ádám verse (archív)

2017. augusztus 1.

u-grund ’58-’88

(megjelent az Apokrif 2015/4. számában)

kezdet eszmélet antológia
rottenbiller petrigalla kápolnatárlatok
szenespince vigília építészpince
tiszta szívvel jelenlét elérhetetlen föld
muskátli kárpátia egyetemi színpad
lakászínház bercsényi fmk ganzmávag
szétfolyóirat profil gépelt szamizdat
szabadegyetem szeta élő folyóirat
napló beszélő ábé aktuális levél
más fölöspéldány lélegzet sznob international
mozgó világ harmadkor józsef attila kör
indigó fafej underpress hejettes szomlyazók
bölcsész-index szógettó cseresorozat
örley kör dunakör hálózat a lap

 

 


Oszip Mandelstam: Sztálin-epigramma – Térey János fordítása (archív)

2017. július 17.

Sztálin-epigramma

apokrif-borító

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Úgy élünk itt, hogy nincs lábunk alatt gyökérzet,
Szavaink néhány lépésre sem érnek,
És hogyha jut beszélni negyedóra –
Témánk egyedül a Kreml Hegylakója…

Ujjai húsos-vastag földi férgek,
Igéi mázsás súlyú, biztos érvek.
Ha sűrű csótánybajsza földerül,
A csizmaszára fényesen hevül.

Körében kurtanyakú tábornoki horda,
Játékát, a kisembert, szolgálatra fogta.
Van, aki fütyül, jajgat, van, ki nyávog,
Ő mennydörög vagy csak piszkálja a világot.

Mint patkót, úgy kovácsol rendeleteket –
Mások ágyékát, homlokát, szemét célozva meg;
A meghívókat – kivégzésre küldi szét,
Mellkasa széles, mert ő annyira oszét.

A fordítás a Vígszínház Mester és Margarita című előadásában szerepel.

(Térey János fordítása)


Szlukovényi Katalin versei (archív)

2017. június 19.

Telefonkönyv

In memoriam Hankiss Elemér

apokrif-borító

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Szaporodik mobilomban a halottak száma:
apám, barátom, mesterem,
közeli rokonok, távoli ismerősök,
egykor meghitt vagy csak tervezett
találkozások, beszélgetések
emléke, ígérete.
Akárkit keresek, mind gyakrabban őket
találom – fáj, mégis megnyugtató
látni, hogy voltak, vannak. Kitörölni
nem volna szívem, végképp úgysem lehet.
Jöjjön inkább – ezt akarták ők is –
az új nemzedék, ők javítsanak
a folyton romló arányokon,
írják be magukat a könyvbe, alakítsák
a befejezetlen emberi rendet. Olvass tovább »


Könyvheti előzetes II. – Csillik Kristóf: Hüllők időszaka

2017. május 27.

2017-ben is büszkén jelenthetjük olvasóinknak, hogy korábbi könyvheti előzeteseinkhez hasonlóan idén is több szerzőnk közelgő könyvmegjelenésére hívhatjuk fel a figyelmüket. A 88. Ünnepi Könyvhéten lapunk két szerzője is első kötetével debütál, méghozzá az Apokrif Könyvek sorozat 5. és 6. darabjaival. Ezúttal Csillik Kristóf Hüllők időszaka című első verseskötetét ajánljuk a könyv egyik kizárólag itt olvasható versével. Az Apokrif Könyvek idei szerzőinek közös könyvbemutatója, valamint könyvheti dedikálásainak időpontjai hamarosan külön bejegyzésben összegyűjtve is fellelhetők lesznek az Apokrif Online-on. (Tegnapelőtt az Apokrif Könyvek másik idei kiadványát, Mizsur Dániel Karc című első verseskötetét ajánlottuk ugyanitt.)

Olvass tovább »