Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 6. részlet)

2013. január 6.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a hatodik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

SZOBALÁNY:    Mein Führer. Szörnyű dolog történt. Göbbels miniszter úr és Leni Riefenstahl művésznő őnagysága valami módon le lettek forrázva kávéval.

HITLER:    Baleset. Szörnyű baleset.

SZOBALÁNY:    Mi a teendő most? A Úristen lába is tiszta kávé.

HITLER:    Szóljon Dr. Morellnek.

SZOBALÁNY:    Szólok Dr. Morellnek. (el)

HITLER:    Hogy önthették magukra…

HELENA:    Én sem értem.

HITLER:    Meg kell látogatniuk a Sasfészket.

GEORGE:    (Helenához) Még mindig érzem ezt a nyomást a tarkómon.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 5. részlet)

2012. december 23.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik az ötödik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

MAGDA:    (nagy zavarában koccint Lenivel)

LENI:    (zavarában koccint Heydrichhel)

HEYDRICH:    (természetesen koccint Himmlerrel)

HIMMLER:    (koccint Bormannal)

(újabb közös koccintás)

HITLER:    (odasétál Eva-hoz, aki még mindig a földön térdel a hányása előtt – mindenki azt gondolja, hogy majd felsegíti onnan és kitámogatja – de csak, mint egy kutyának, megsimogatja, megvakargatja Eva buksiját – aztán nagyon halkan) Miben segíthetek? (ellép Eva-tól, és finom undorral visszaáll előbbi helyére) Valaki segítsen neki.

(Magda kapva kap az alkalmon, és megragadja Evát, elindul vele kifelé.)

GÖBBELS:    Magda!

MAGDA:    (gyilkos szemekkel) Ne izgulj, Joseph. Visszajövök.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 4. részlet)

2012. december 9.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a negyedik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

(kissé remegő kezéből leejti az olvasószemüvegét)

    (maga elé morogva, alig hallhatóan) Apja faszát.

(Bormann odapattan, hogy felvegye)

Hagyja, hagyja már. (felveszi, és gondosan zsebre teszi)

(Olyan hatalmas a csend, olyan megrendítően nagy, hogy halljuk ennek a nagy embernek minden lélegzetvételét, szuszogását, torokhangjait, nyeldekléseit, szinte látjuk, hogy él – ettől az élménytől megrendítően közel kerülünk hozzá. Végigmegy a csoport minden emberén, mindenkivel kezet fog. Minden kézfogás előtt tarkója mögé dobott tenyerével, a szokott módján köszön az előtte állónak.)

Drága, jó Heydrich. (kézfogás) Maga a legmagasabb. (kedélyes közös nevetgélés) Jó karban van, maga mindig jó karban van.

HEYDRICH:    Szolgálatom és áldozatom Öné.

HITLER:    Jól van Heydrich, jól van. (Himmlerhez lép) Heinrichem, én hűséges Heinrichem. (kézfogás, Himmler felemeli a kezét, de Hitler megérinti, és a kéz visszaereszkedik) Ha elhagyna minden emberem, ha kivetne magából ez a világ, maga még akkor is ott lenne velem, a viharban, igaz? Mint a bolond Lear királya mellett, ugye Heinrich? (kedélyes közös nevetgélés) Jól van, Himmler, jól van. (Göbbelshez lép) Göbbelsem.

GÖBBELS:    Mein Führer.

HITLER:    Hol lennék ma maga nélkül?

GÖBBELS:    Ezt nekem kéne inkább kérdezni, Mein Führer.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 3. részlet)

2012. november 25.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a harmadik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

LENI:    Hol van a Führer?! (elcsuklik a hangja, elkezd pityeregni)

MAGDA:    (szorosan átöleli) Semmi baj, Leni kicsim, itt van valahol a házban. Van, aki már látta őt. (ad neki egy puszit, majd még egyet, majd még egyet, először csak vigasztalásnak tűnik, de egyre inkább erotikussá válik)

LENI:    (elhúzza magát) Nem ezt akarom!

MAGDA:    Egy anyára van szükséged!

LENI:    Bormann, maga biztos látta már ma a Führert!

MAGDA:    Ez az, koppints csak le magadról!

BORMANN:    Parancsol?

MAGDA:    Nácikurva!

LENI:    A Führert! Látta ma, ugye, itt van, nem veszett el örökre ebben a nagy házban, ugye?

BORMANN:    Maga az utolsó, akinek megmondanám.

HEYDRICH:    (egy lapos dobozzal tér vissza, arcán széles öröm) Társasjátékozzunk!

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 2. részlet)

2012. november 11.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a második részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

HELENA:    (George segítségére siet, megsimogatja a vállát, szereti őt nagyon) Szívj nagyokat ebből a friss levegőből, ilyet Londonban úgysem fogsz tudni.

GEORGE:    Járjunk el kirándulni, Helena. Hegyeket akarok látni.

HELENA:    Jaj, ne legyél ilyen pátoszos, megint meg akarsz halni!

GEORGE:    Életem utolsó éveiben hegyeket akarok látni, magas hegyeket.

HELENA:    Nem fogsz magas hegyeket látni, George!

GEORGE:    Miért nem?!

HELENA:    Mert nem fogsz meghalni!

GEORGE:    (már-már pityereg) Ez nem függ össze!

HELENA:    De, összefügg, gyere vissza a kedves urakhoz.

GEORGE:    Levegőznöm kell, Helena, nagyokat szippantani ebből a friss levegőből.

(A távolból, a nézőtér irányából, egy nő érkezik, nagy svunggal és nagy érkezéssel, kezében bőrönddel. Ő Leni Riefenstahl, a nagy náci filmrendezőnő.)

LENI RIEFENSTAHL:    Bort.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 1. részlet)

2012. október 28.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik az első részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

Szereplők:

Helena Calvery
George Calvery
Adolf Hitler
Eva Braun
Magda Göbbels
Joseph Göbbels
Szobalány
Martin Bormann
Reinhard Heydrich
Heinrich Himmler
Leni Riefenstahl

 

Helyszín:

Adolf Hitler nyaralója, a Berghof a Berchtesgaden melletti Obersalzbergben.

 

Idő:

1939 nyara

 

(1939 nyarán, a júniusi hónap vége felé járunk, az Adolf Hitler vezette új Német (egyesek által a Harmadiknak mondott) Birodalomban. Kellemes az idő, se nagyon meleg, se nagyon hideg nincs, de az esték és éjjelek már nem olyan hűvösek, mint néhány héttel ezelőtt. Fent a hegyekben viszont még kell a mellény, különösen, miután lement a Nap. Hitler obersalzbergi nyaralójának, a Berghofnak erkélyén is épp ilyen könnyű nyári ruhára felvett vékony tavaszi felsőben álldogál egy idős házaspár, Helena és George Calvery. Gyönyörködnek a tájban. Érthető, hiszen gyönyörű: olyan fenséges, amilyet ők hazájukban, Angliában, különösen London környékén nem igen látnak; ezek az Alpok: ha balra nézünk, német Alpok, ha jobbra tekintünk, ausztriai Alpok; tetejükön fehér kalap, amiknek felhős, jeges világuk mindig magával ragadta e ház urát. A házaspár kezében nemsokára baracklével dúsított martini landol két-két citromkarikával, felszúrva a horogkeresztes zászlócskákra, egy-egy szép és elegáns pohárban. Úgy állnak ott, mint Ádám és Éva kiűzetésük után száz évvel, szemlélve a Paradicsom változatlan fenségességét, aminek ők már nem részei. A szín fokozatosan telik meg fénnyel, az erkélyen álldogáló Helena és George mögött terpeszkedik a jókora emeleti konferenciaterem. Nagyon elegánsak mindketten. Sőt, szépek.)

 

HELENA CALVERY:    Gyönyörű, ugye, George? Gyönyörű.

GEORGE CALVERY:     Mesés. Mesés és méltó közeg.

SZOBALÁNY:    (nesztelenül belép szobalány-ruhában, kezében egy tálca) Mrs. Calvery, Mr. Calvery! A frissítőjük.

HELENA:    Micsoda kedvesség! (elveszi mindkettőjük frissítőjét, az egyiket George-nak adja)

SZOBALÁNY:    A Führer küldi.

GEORGE:    (viccelődve) Ki más küldené, nem igaz?

SZOBALÁNY:    Hm. (távozik)

HELENA:    (a tájat bámulja) Csillámló idill. Te jó isten!

GEORGE:    (érzi, hogy a Szobalánynak mondott vicce nem sült el jól, így utána szól) Merthogy…

HELENA:    Hagyd már, George!

GEORGE:    …jó hogy nem maga küldte, érti! Így értettem! (de a lány már távozott – George kirobban) Zavarban vagyok! Értsd meg, hogy zavarban vagyok!

HELENA:    Ne mondd ki! NE – MONDD – KI!

(Belép Eva Braun. Gondterhelten és szomorúan lehuppan egy fotőjbe. Nem mondd semmit. George odafordul a martinijével, megrázza hosszú fehér haját; mondani készül valamit.)

HELENA:    Ne flörtölj. (George visszafordul) Micsoda idill.

(Eva Braun megszólal – most tudjuk csak meg, hogy részeg.)

EVA BRAUN:    BÁL VAN!

Olvass tovább »


k. kabai lóránt drámaadaptációja (online megjelenés)

2012. február 18.

Lángoló Kerékpár (részlet)

PROGRAMVEZETŐNŐ Régen, amikor a világot még az ősi, szentisteni Csodaszarvas-törvények kormányozták a Búza Ünnepén, a világon minden ember magyar volt. Magyar volt mindenki, a német magyar volt, az osztrák is magyar volt, a török magyar volt, az orosz magyar volt, mindenki magyar volt, egyszerűen mindenki, mindenki, mindenki. Akkoriban Magyarország gyönyörű volt, csodálatos tengereink voltak, szigeteink, óceánjaink; flottáink, amelyek az óceánjaink habjait szelték, és újabbnál újabb, szintén Magyarországhoz tartozó kontinenseket fedeztek fel, ott volt többek között a híres magyar felfedező, Kolombusz Kristóf is, akit később persze átkereszteltek Christopherre vagy valami más Chrisre vagy Isacre. Nagyhatalom voltunk, a tolerancia és unikulturalizmus viruló oázisa, és mindenkit, aki nem más országból érkezett ide, hisz, ahogy már említettük, akkoriban nem léteztek más országok, barátságosan fogadtunk, kenyérrel meg sóval. De véget ért a szép időszak nemzetünk számára. Először Amerikát vették el tőlünk, majd Afrikát, Ázsiát és Ausztráliát. Tönkretették az Árpád-ház szép, piros-fehér sávos lobogóját, és további sávokat, csillagokat meg egyéb krikszkrakszokat festettek rájuk, ősi rovásírásunknak még a nyomát is eltörölték, a magyar nyelvet más, kitalált nyelvekre cserélték, melyeket senki sem ismer, pláne nem beszél, kizárólag azok, akik csak azért használják, hogy mi, magyarok egy kukkot se értsünk belőle, s ezért úgy érezzük magunkat, mint egy utolsó, meg nem értett rongy.

 

Olvass tovább »