Háy János: A villanyszerelő (archív)

2018. augusztus 10.

apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3-as számában)

A villanyszerelő

(Vidékfejlesztő opera egy felvonásban)

Szereplők 

Túri Dani, negyven körüli villanyszerelő, művezető
Maszkáni Péter, buszsofőr, harmincas
Marika, Maszkáni felesége, huszonéves
Szomszédnő, Maszkániék szomszédja, negyven körül
Kocsmai asszony, idősödő asszony, ötvenes 

Kis Tibi, helyi lakos, ötvenes
Buszsofőr, Maszkáni munkatársa
Két munkás, ők egyben a kocsmai emberek is lehetnek
Falusi lakosok, ők is lehetnek kocsmai emberek
Kórus (munkások, falusi lakosság, kocsmai emberek) 

Játszódik a mindenkor aktuális jelenben Magyarországon, egy faluban, távol a fővárostól. 

1. jelenet
Falusi utca, faluhangok imitációi, aztán gépek és szerszámok hangja, ebből a zajzenéből bontakozik ki a nyitókórus 

Falukórus: 

Úr isten, mit látok,
na, mit na, mit látok:
Ásók és lapátok,
jönnek a munkások.
Ez most a nagy újság,
Feltúrják az utcát.
Csatornákat ásnak,
út szélén pisálnak. 

Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk!
Ha kell, ha nem, mi ellene tüntetünk.
Nyakunkba sóznak egy úniós vackot,
Pesten meg zsebre dugják a hasznot.
Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk! 

Falusi lakos:

Mért jön ide ez a rengeteg gép, meg azok a munkások, miért? 

Túri Dani paposan:

Mert az úniós támogatások lehetővé tették, hogy a faluban végre föld alá kerüljön minden vezeték, s a korábbi lengővezetékek helyett korszerű formában jusson el a házakba az elektromos áram. Remélem, ez ellen senkinek nincs kifogása! 

Falusi lakos (a megszólaló személyek a lehetőségek szerint változnak, de a megszólalóknak nincs külön karakterük): 

De nekünk már eddig is megfelelő volt, minek azt megváltoztatni, ami eleve jó volt.  Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 6. részlet)

2013. január 6.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a hatodik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

SZOBALÁNY:    Mein Führer. Szörnyű dolog történt. Göbbels miniszter úr és Leni Riefenstahl művésznő őnagysága valami módon le lettek forrázva kávéval.

HITLER:    Baleset. Szörnyű baleset.

SZOBALÁNY:    Mi a teendő most? A Úristen lába is tiszta kávé.

HITLER:    Szóljon Dr. Morellnek.

SZOBALÁNY:    Szólok Dr. Morellnek. (el)

HITLER:    Hogy önthették magukra…

HELENA:    Én sem értem.

HITLER:    Meg kell látogatniuk a Sasfészket.

GEORGE:    (Helenához) Még mindig érzem ezt a nyomást a tarkómon.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 5. részlet)

2012. december 23.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik az ötödik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

MAGDA:    (nagy zavarában koccint Lenivel)

LENI:    (zavarában koccint Heydrichhel)

HEYDRICH:    (természetesen koccint Himmlerrel)

HIMMLER:    (koccint Bormannal)

(újabb közös koccintás)

HITLER:    (odasétál Eva-hoz, aki még mindig a földön térdel a hányása előtt – mindenki azt gondolja, hogy majd felsegíti onnan és kitámogatja – de csak, mint egy kutyának, megsimogatja, megvakargatja Eva buksiját – aztán nagyon halkan) Miben segíthetek? (ellép Eva-tól, és finom undorral visszaáll előbbi helyére) Valaki segítsen neki.

(Magda kapva kap az alkalmon, és megragadja Evát, elindul vele kifelé.)

GÖBBELS:    Magda!

MAGDA:    (gyilkos szemekkel) Ne izgulj, Joseph. Visszajövök.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 4. részlet)

2012. december 9.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a negyedik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

(kissé remegő kezéből leejti az olvasószemüvegét)

    (maga elé morogva, alig hallhatóan) Apja faszát.

(Bormann odapattan, hogy felvegye)

Hagyja, hagyja már. (felveszi, és gondosan zsebre teszi)

(Olyan hatalmas a csend, olyan megrendítően nagy, hogy halljuk ennek a nagy embernek minden lélegzetvételét, szuszogását, torokhangjait, nyeldekléseit, szinte látjuk, hogy él – ettől az élménytől megrendítően közel kerülünk hozzá. Végigmegy a csoport minden emberén, mindenkivel kezet fog. Minden kézfogás előtt tarkója mögé dobott tenyerével, a szokott módján köszön az előtte állónak.)

Drága, jó Heydrich. (kézfogás) Maga a legmagasabb. (kedélyes közös nevetgélés) Jó karban van, maga mindig jó karban van.

HEYDRICH:    Szolgálatom és áldozatom Öné.

HITLER:    Jól van Heydrich, jól van. (Himmlerhez lép) Heinrichem, én hűséges Heinrichem. (kézfogás, Himmler felemeli a kezét, de Hitler megérinti, és a kéz visszaereszkedik) Ha elhagyna minden emberem, ha kivetne magából ez a világ, maga még akkor is ott lenne velem, a viharban, igaz? Mint a bolond Lear királya mellett, ugye Heinrich? (kedélyes közös nevetgélés) Jól van, Himmler, jól van. (Göbbelshez lép) Göbbelsem.

GÖBBELS:    Mein Führer.

HITLER:    Hol lennék ma maga nélkül?

GÖBBELS:    Ezt nekem kéne inkább kérdezni, Mein Führer.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 3. részlet)

2012. november 25.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a harmadik részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

LENI:    Hol van a Führer?! (elcsuklik a hangja, elkezd pityeregni)

MAGDA:    (szorosan átöleli) Semmi baj, Leni kicsim, itt van valahol a házban. Van, aki már látta őt. (ad neki egy puszit, majd még egyet, majd még egyet, először csak vigasztalásnak tűnik, de egyre inkább erotikussá válik)

LENI:    (elhúzza magát) Nem ezt akarom!

MAGDA:    Egy anyára van szükséged!

LENI:    Bormann, maga biztos látta már ma a Führert!

MAGDA:    Ez az, koppints csak le magadról!

BORMANN:    Parancsol?

MAGDA:    Nácikurva!

LENI:    A Führert! Látta ma, ugye, itt van, nem veszett el örökre ebben a nagy házban, ugye?

BORMANN:    Maga az utolsó, akinek megmondanám.

HEYDRICH:    (egy lapos dobozzal tér vissza, arcán széles öröm) Társasjátékozzunk!

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 2. részlet)

2012. november 11.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik a második részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

HELENA:    (George segítségére siet, megsimogatja a vállát, szereti őt nagyon) Szívj nagyokat ebből a friss levegőből, ilyet Londonban úgysem fogsz tudni.

GEORGE:    Járjunk el kirándulni, Helena. Hegyeket akarok látni.

HELENA:    Jaj, ne legyél ilyen pátoszos, megint meg akarsz halni!

GEORGE:    Életem utolsó éveiben hegyeket akarok látni, magas hegyeket.

HELENA:    Nem fogsz magas hegyeket látni, George!

GEORGE:    Miért nem?!

HELENA:    Mert nem fogsz meghalni!

GEORGE:    (már-már pityereg) Ez nem függ össze!

HELENA:    De, összefügg, gyere vissza a kedves urakhoz.

GEORGE:    Levegőznöm kell, Helena, nagyokat szippantani ebből a friss levegőből.

(A távolból, a nézőtér irányából, egy nő érkezik, nagy svunggal és nagy érkezéssel, kezében bőrönddel. Ő Leni Riefenstahl, a nagy náci filmrendezőnő.)

LENI RIEFENSTAHL:    Bort.

Olvass tovább »


Szalay Álmos drámája (Online megjelenés – 1. részlet)

2012. október 28.

Kedves Olvasóink,

az Apokrif történetében egyedülálló kezdeményezéssel úgy döntöttünk, az elkövetkezendő három hónapban, kéthetente vasárnaponként hat részletben közöljük szerzőnk, Szalay Álmos legutóbb bemutatott, a közönség és a szakma figyelmét egyaránt felkeltő drámáját, a  Tejjel, mézzel, Hitlerrelt. Korábban már ugyanezen elektronikus hasábokon olvasható volt Mihók Nóra Zsófia kritikája az előadásról, most pedig közreadjuk a darab szövegét, teljes terjedelmében. Alább következik az első részlet.

Kellemes olvasást kíván,
(a szerk)

Tejjel, mézzel, Hitlerrel

– idill egy részben –

 

Szereplők:

Helena Calvery
George Calvery
Adolf Hitler
Eva Braun
Magda Göbbels
Joseph Göbbels
Szobalány
Martin Bormann
Reinhard Heydrich
Heinrich Himmler
Leni Riefenstahl

 

Helyszín:

Adolf Hitler nyaralója, a Berghof a Berchtesgaden melletti Obersalzbergben.

 

Idő:

1939 nyara

 

(1939 nyarán, a júniusi hónap vége felé járunk, az Adolf Hitler vezette új Német (egyesek által a Harmadiknak mondott) Birodalomban. Kellemes az idő, se nagyon meleg, se nagyon hideg nincs, de az esték és éjjelek már nem olyan hűvösek, mint néhány héttel ezelőtt. Fent a hegyekben viszont még kell a mellény, különösen, miután lement a Nap. Hitler obersalzbergi nyaralójának, a Berghofnak erkélyén is épp ilyen könnyű nyári ruhára felvett vékony tavaszi felsőben álldogál egy idős házaspár, Helena és George Calvery. Gyönyörködnek a tájban. Érthető, hiszen gyönyörű: olyan fenséges, amilyet ők hazájukban, Angliában, különösen London környékén nem igen látnak; ezek az Alpok: ha balra nézünk, német Alpok, ha jobbra tekintünk, ausztriai Alpok; tetejükön fehér kalap, amiknek felhős, jeges világuk mindig magával ragadta e ház urát. A házaspár kezében nemsokára baracklével dúsított martini landol két-két citromkarikával, felszúrva a horogkeresztes zászlócskákra, egy-egy szép és elegáns pohárban. Úgy állnak ott, mint Ádám és Éva kiűzetésük után száz évvel, szemlélve a Paradicsom változatlan fenségességét, aminek ők már nem részei. A szín fokozatosan telik meg fénnyel, az erkélyen álldogáló Helena és George mögött terpeszkedik a jókora emeleti konferenciaterem. Nagyon elegánsak mindketten. Sőt, szépek.)

 

HELENA CALVERY:    Gyönyörű, ugye, George? Gyönyörű.

GEORGE CALVERY:     Mesés. Mesés és méltó közeg.

SZOBALÁNY:    (nesztelenül belép szobalány-ruhában, kezében egy tálca) Mrs. Calvery, Mr. Calvery! A frissítőjük.

HELENA:    Micsoda kedvesség! (elveszi mindkettőjük frissítőjét, az egyiket George-nak adja)

SZOBALÁNY:    A Führer küldi.

GEORGE:    (viccelődve) Ki más küldené, nem igaz?

SZOBALÁNY:    Hm. (távozik)

HELENA:    (a tájat bámulja) Csillámló idill. Te jó isten!

GEORGE:    (érzi, hogy a Szobalánynak mondott vicce nem sült el jól, így utána szól) Merthogy…

HELENA:    Hagyd már, George!

GEORGE:    …jó hogy nem maga küldte, érti! Így értettem! (de a lány már távozott – George kirobban) Zavarban vagyok! Értsd meg, hogy zavarban vagyok!

HELENA:    Ne mondd ki! NE – MONDD – KI!

(Belép Eva Braun. Gondterhelten és szomorúan lehuppan egy fotőjbe. Nem mondd semmit. George odafordul a martinijével, megrázza hosszú fehér haját; mondani készül valamit.)

HELENA:    Ne flörtölj. (George visszafordul) Micsoda idill.

(Eva Braun megszólal – most tudjuk csak meg, hogy részeg.)

EVA BRAUN:    BÁL VAN!

Olvass tovább »