Csendes kalendárium (könyvkritika)

2018. február 19.

Grecsó Krisztián, Harminc év napsütés, Magvető, Budapest, 2017

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián, Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című novelláskötete 2017 szeptemberében jelent meg. Már a címből is viszonylag egyértelmű lehet, hogy életrajzi indíttatású kötetről beszélünk, még ha a valós életesemények rendre keverednek is benne a fikcióval. Grecsó esetében ez nem meglepő, jellegzetes írásmódjába ez is beletartozik. Megszokhattuk már a személyes életút különféle elemeinek felvonultatását (a középiskola, főiskola és az otthon központi szerepét), a visszatérő szereplőket (Juszti mama, Szalma Lajos, Daru), és a kiemelt jelentőséget kapó helyszíneket (Szegvár, Csongrád, Békéscsaba). Utóbbiak olyan egymástól élesen elkülönülő állomások az egyéni életúton, hogy segítségükkel szinte napra pontosan meghatározható, mikor lett a történetekben megismert kisgyerekből kamasz fiú, majd felnőtt férfi. Azok a tipikus képek, melyeket a kötet ezekből az időkből elénk tár, édes kis nosztalgiákat ébreszthetnek az olvasóban, ezért is válhat sokak számára szerethetővé. Olyan szituációkat és élményeket vázol fel, melyeket akár mi is átélhettünk, melyek akár a mi történeteink is lehetnének.  Olvass tovább »


Feketemosó: Utolsó sétám a dombtetőre

2018. február 14.

feketemoso-uj-kozepesAmikor odaértem, már nem sokat beszélgettünk, hisz a nagy, közös búcsúest óta a véletlen folytán négyszer-ötször is egymásba botlottunk az egyetemen. Leginkább csak néztük egymást, mosolyogtunk, és szemmértékre próbáltuk megállapítani, hogy vajon mennyi idő alatt lehet gyalogosan felérni a pálya tetejére. Mivel nekem erre csak fél órám volt, elköszöntem Patriciától, most már tényleg, boldog karácsonyt kívántam neki, természetesen németül, és elindultam a fákkal övezett szerpentinen. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Olvass tovább »


Feketemosó: Kinley MacGregor: A csábítás mestere – A tömörített változat (2.)

2018. február 7.

feketemoso-uj-kozepesSoha nem vallom be, hogy legszívesebben azonnal hozzásimulnék ahhoz a feszes, keményre gyúrt, izmoktól duzzadó, napbarnítottan csillogó testéhez, hogy többé ne váljak el tőle! Soha! – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.

Kinley MacGregor: A csábítás mestere

Kinley MacGregor: A csábítás mestere

Olvass tovább »


„Elmenni művésznek” (könyvkritika)

2018. február 6.

Gerevich József, Teremtő vágyak, Noran Libro, Budapest, 2016

Gerevich József, Teremtő vágyak

Gerevich József, Teremtő vágyak

Kimondottan szép, könyv helyett inkább albumra emlékeztető kötet Gerevich Józsefé, melyben a pszichiáter huszonöt művészettörténeti, művészetpszichológiai esszét adott közre. Mindegyik egy-egy híres alkotó és (egyik, legmeghatározóbb) múzsája közti viszonyt villantja fel, elkészült (és fennmaradt) festményeket és alkotásokat hozva az előtérbe. A szerzői előszóban a következő olvasható: „Bár pszichiáter lettem, az 1970-es évek második felében művészetterápiás osztályt szerveztem a Pszichiátriai Klinikán. A mai napig alkotó pszichiátriai betegekkel foglalkozom, és művészetpszichológiai kérdésekre keresem a választ.” (9.) Izgalmasan hangzik! Ugyanakkor ez a kötet nem művészetpszichológiai kérdésekről szól, legalábbis nem pszichológiaszakmai értelemben. „Ez a könyv sajátos művészetpszichológiai »szöveggyűjtemény«, amely a művészettől távol állókat közelebb hozhatja a festészethez, és kulcsot adhat a képek megértéséhez. A művészek kézzelfogható közelsége pedig annak a tanulságnak a levonására adhat alkalmat, hogy ők is ugyanolyan esendők, ugyanúgy vágynak, éreznek, szeretnek, gyűlölnek, féltékenyek, irigyek és kegyetlenek, mint mi.” (9.) Ebből a leírásból már nemcsak sejthető, hanem egyértelművé is válik az a bulvárba hajló hangvétel, ami az egész kötetet jellemzi mind stílusában, mind szempontrendszerében. Ám ez Gerevich kötetének egy rendkívül kellemes és szimpatikus vonása!

Olvass tovább »


Feketemosó: Hét: Nóra

2018. január 31.

feketemoso-uj-kozepesEzen a napon képtelen vagyok az evésre. A szervezetem öntisztítása reggeltől estig tart, néha figyelnem kell rá, néha nem. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

1.

Egészen huszonkét éves koromig biztos voltam benne, hogy nem lehet gyerekem. Soha senkit nem kérdeztem meg róla, és a kezdetektől fogva használtunk óvszert, tehát én sem viselkedtem soha úgy, mint aki biztonságban van a teherbeeséstől, és Lacinak sem beszéltem erről, de a mai napig valamiért nehezen hihető, hogy Frida megszületett. Nem tudtam elhinni, hogy az ultrahangon tényleg az én bensőm látható, és a hét hónap alatt minden reggel döbbenten néztem a hasamat az előszoba tükrében. Olvass tovább »


Feketemosó: A lakatlan sziget (1. rész)

2018. január 24.

feketemoso-uj-kozepesZopán nem tudja befejezni a mondatot. Két hipster srác jelenik meg a színpad bal oldalán. Úgy néznek ki, mint akik most másztak le a nyári H&M katalógus címlapjáról. Ordibálással és örömujjongással hívják fel magukra a figyelmet. Az iPhone-os lány kinéz Zopán mögül, felismeri a srácokat, és hangos visítás kíséretében odaszalad hozzájuk. Ölelgetik, csókolgatják egymást hosszú percekig. Zopánnak egyre kínosabbá válik a jelenet, így úgy dönt, hogy csendben eloldalog. Épp ellépne az asztaltól, és fordítaná a tekintetét a színpad bal oldala irányába, hogy valami üres asztalt keressen magának, amikor az iPhone-os lány csilingelő hangját hallja a háta mögül.

iPhone-os lány: Hé, várjál, mit akartál az előbb kérdezni?

Zopán visszafordul. Látja, hogy az iPhone-os lány mellett két másik kíváncsi szempár is őt fürkészi.

Zopán: (Reményvesztett arckifejezéssel.) Á, semmi, hagyjad. 

Az iPhone-os lány még egy pillanatig nézi a távozót, majd megrándítja a vállát, és mosolyogva odafordul a többiekhez. 

– Halmi Tibor írja az Apokrif blogját.

Olvass tovább »


Fejes Richárd: Alternatív valóságjátékok (tanulmány)

2018. január 22.

A könyv médiumának fejlődési lehetőségei a kortárs médiakonkurencia idejében

 

Ez nem egy játék! – szól az alternatív valóságjátékok (ARG) alapvető retorikája. Jelen tanulmány ezt a feltörekvő műfajt kívánja bemutatni, mely képes rávilágítani korunk mediális versengésének jellegére. Arra, hogy a klasszikus irodalmi formák hogyan képesek termékeny párbeszédbe lépni a digitális narratívákkal és médiumokkal, és hogyan kerül ki ebből az interaktív viszonyból valami újszerű művészeti létmód. Az alternatív valóságjátékok ugyanis túllépnek irodalmi és technikai mivoltukon: a médiumuk és közlésrendszerük többé nem csupán a (nyomtatott) szöveg és a digitális platform, hanem esetenként maga a valóság is. A tanulmány tehát megpróbálja megragadni ezt a nehezen körülírható műfajt, majd mindezt visszavetíteni a klasszikusnak mondható irodalom területére: mégis hogyan profitálhat ebből a könyv médiuma vagy épp a regény műfaja?
Az  ARG-rejtvény egyik archetípusa, a klasszikus Marble Hornets sorozatból 

Olvass tovább »