Fazekas Júlia: Tükörmozaik – az én osztottsága Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényében (tanulmány)

2017. október 16.
Nádas Péter (fotó: pim.hu)

Nádas Péter (fotó: pim.hu)

A tükör motívuma végig jelen van Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényében. Sokszor teljesen hétköznapi funkciót tölt be, máskor szimbolikus jelentés társul hozzá.i „A tükröt, a középkori szimbólumrendszer hívságokra utaló elemét, a barokk előszeretettel alkalmazta az érzékek megcsalására. Csak úgy tűnt, mintha új teret nyitna, s így »álajtónak« tekinthetjük. Pedig lehet valódi ajtó is, ha az önmagunkkal való szembesülés szimbólumaként bensőnk rejtett termeibe vezet”ii – írja tanulmánya elején Ráfi Dénes. A tükör az önmagunkkal való szembesülés eszközeként jelenik meg a regényben, a mutatott kép és az azzal való azonosság, az attól érzett különbség, a kép elfogadása válik kulcsfontosságúvá. A tükör a műben központi szerepet betöltő problémához kapcsolódik, az identitás kérdéséhez. Scheibner Tamás a szexualitással kapcsolatban írja, hogy a „regény szereplői éppen ezt, személyiségük határait próbálják kitapintani. […] Nincs olyan számottevő alakja a műnek, aki ne küszködne sokrétű identikus válsággal.”iii

Olvass tovább »


Feketemosó: A templomról és Ikaroszról

2017. szeptember 20.

feketemoso-uj-kozepesMi a különbség az égbe törő templomtorony és Ikarosz szárnyai között? Az alázat. Mert a templom nem Bábel tornya. Isten tölti be a templomot, s nem az ember. – Murzsa Tímea írja az Apokrif blogját. Olvass tovább »


A levegő hátán fekve: Cseh Tamás és Bereményi Géza Kádárkeringő című művének befogadásvizsgálata versként és dalként

2017. szeptember 9.

(Varga Bence tanulmánya, online megjelenés)

„Ne higgy az énekesnek, ne higgy,
a levegő hátán fekve énekelget
Akárhogy andalít, andalít,
drágám, ne higgy, ne higgy az énekesnek!”

(Bereményi Géza)

Cseh Tamás (fotó: Librarius)

Cseh Tamás (fotó: Librarius)

Olvass tovább »


Feketemosó: Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

2017. szeptember 6.

feketemoso-kisebbAmiket elhagytam, a hegyek állandóak – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

 

Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

Turistaként térek vissza városomba,
mondhatjuk úgy is, hosszú idő után újra körülnézek,
érdekelnek a díszletek, rajtam kalap, napszemüveg,
kik alszanak a tereken hosszú fényű délutánban,
milyenek a plakátok, hol rombolnak, mit építenek,
amit megépítettek rombolják-e már, az üres helyekre
vajon milyen új romokat hordanak.

Amiket elhagytam, a hegyek állandóak,
ezt épp elfelejtem, akiket féltettem (már kevésbé),
a barátok, különböző állomásokon maradnak,
a lakásig a hosszabb úton megyek, jól ismerem,
észreveszem az apró, jelentéktelen változásokat,
és nem tudom, ki az, aki most együtt néz velem.

Így találja meg a szerelmet,
aki látszólag semmit sem csinál,
aminek nincs helye, ahol nem változik semmi,
aztán még sincs igaza – sokat bőg, a sarokba néz,
egyszer csak ott van, és aki már rettegett,
most csak bizonytalan, hiszen lehetetlen,
de ahogy a metrón egymásra néznek,
már látszik, három nap is több a halálnál.

Nézd meg te is, nincs mit mesélnem,
ahogy a szakállamba fúrod az ujjaid,
sokkal inkább kecske, nem bölcs vagyok,
olyan a tekinteted, mint az ígéret
(feloldozás?), hogy élni mégis szabad,
ami nem igazán változik, is érdekes,
örök élet, mittudomén, fölragyog.


Szendi Nóra regényrészlete (online megjelenés)

2017. szeptember 2.

Itt a lét a tét

(részlet a Természetes lustaság munkacímű regényből)

Szendi Nóra

Szendi Nóra

Mi, te nézed azt a szart, mondta panaszosan Bardi Bandi.

Ja, mondta bosszúsan. Azt néztem. Most.

Itt a lét a tét, dalolta a reklám végét jelző hang a szobájából.

Úgyhogy, kezdte. Bardi Bandi úgy nézett rá, mint egy anyja csecséről frissen leszaggatott kölyökkutya. Megfogta a szék karfáját, nézett merőn Bardi Bandira, és arra gondolt, mi a fasznak jött ki a szobájából. Olvass tovább »


Feketemosó: Az örömről

2017. augusztus 16.

feketemoso-kisebbDe az Interpol én vagyok (hehe). Most élőben hallom. Nehéz nem becsuknom a szemem, koncentrálnom kell, hogy mindenestül befogadhassam ezt az élményt. Meg akarom jegyezni az arcukat. Aztán jön a Say Hello to the Angels punkos dal, erre szoktam felszívni magam, kiugrálom magamból az érzelgősséget. Mert ez is megvan az Interpolban, ők is fel tudják robbantani az agyam. Én tényleg felszálltam az angyalokig ezen a koncerten. Ez a zenekar élőben is úgy hangzik, mint amikor minden reggel berakom őket a telefonom lejátszóján, s a napom első léptei és a szívverésem Sam Fogarino dobjához igazodnak. Eksztatikus élmény. Köszi, Interpol, köszi, Paul Banks. You turned on my bright lights! – Murzsa Tímea írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének VII. – Napfogyatkozás

2017. augusztus 9.

feketemoso-kisebbA buborékhajó csak úgy süvített felfelé, a felhőrétek fölé. Mürmüle és Lacispéter faggatni kezdték harciteknőc bajtársukat. Ők még túl fiatalok voltak, nem értettek a felhők és füvek nyelvén, Kolos és az Aresz párbeszéde nekik csak csupa süvítés meg susogás volt. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »