A lázadás sirálya (színházkritika)

2017. február 27.

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

Olvass tovább »


Feketemosó: A forradalmár

2017. február 22.

feketemoso-kisebbnégy óra körül újabb hírek jönnek / LEVERTÉK A FORRADALMAT! / kiáltják a rikkancsok / mire a forradalmár megvonja a vállát – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Bukva Mátyás versei (online megjelenés)

2017. február 21.

Prológus

összemosott minket
időnként az isten
mint szétválogatlan
piszkos ruhát
Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének II. – A költöztetőmadarak

2017. február 8.

feketemoso-kisebbMúló nagyon közel lakik a te babaházadhoz, és egyszer majd visszaköltözöl a szomszédjába. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Találkozás (folytatás)

2017. február 1.

feketemoso-kisebbTánc közben végig mosolyogtak egymásra, gesztusokkal játszottak, énekelték a dalokat, forgatták, kerülgették egymást, csak akkor vette le a tekintetét a fiúról, amikor már tudta, hogy az ilyenkor is végig őt nézi. A gyorsabb számoknál is jól működtek együtt, nyugodtan figurázhatott, a játszótársa nagyon is igyekezett, érezte rajta, hogy ő is élvezi, úgy mosolygott, mint egy gyerekre. Olyan szemmel nézte, amiről az apja jutott eszébe egy régi emlékből, amikor átfordítóst játszottak, tehát kézen fogta, felmászott a mellkasán és átpördült, meglepődött a saját gondolatain, érezte, hogy szeme körül megjelennek a természetes nevetőráncok, úgyhogy néha már inkább behunyta őket, tudta, hogy biztosan fog földet érni még a legőrültebb forgás után is. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Bökényfölde

2017. január 25.

feketemoso-kisebbAz élet, az kérem, mi vagyunk, szólt a jelmondata, és számára ez mondat volt a lehető legegyértelműbb, úgyhogy ezt is használta, mikor a hátsóudvarban máglyát rakott az összes otthon található szépirodalmi műből, megsütötte fölötte a szalonnáját, megette és a kerti budiban kihányta, mert gyenge volt gyomra. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Szendi Nóra regényrészlete (online megjelenés)

2017. január 22.

Három póc

(részlet egy készülő regényből)

 

Nézed ezt a ökörséget, szólalt meg Drong Lajos.

Mit, kérdezte. Drong Lajos kiköpött a furgon ablakán.

Mit, a Való Világot.

Ja.

Mit ja? Nézed?

Ja.

Drong Lajos röhögött. Vesszek meg, gyerek, mondta. Nem gondótam vóna. Neked mindig följebb áll.

Értetlenül nézett Drong Lajosra. Kérdezte, hogy minél.

Minél, minél, ezt csak úgy mondják, legyintett Drong Lajos. A szájába tömött egy adag szotyolát. Hallgattak.
Olvass tovább »