Háy János: A villanyszerelő (archív)

2018. augusztus 10.

apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3-as számában)

A villanyszerelő

(Vidékfejlesztő opera egy felvonásban)

Szereplők 

Túri Dani, negyven körüli villanyszerelő, művezető
Maszkáni Péter, buszsofőr, harmincas
Marika, Maszkáni felesége, huszonéves
Szomszédnő, Maszkániék szomszédja, negyven körül
Kocsmai asszony, idősödő asszony, ötvenes 

Kis Tibi, helyi lakos, ötvenes
Buszsofőr, Maszkáni munkatársa
Két munkás, ők egyben a kocsmai emberek is lehetnek
Falusi lakosok, ők is lehetnek kocsmai emberek
Kórus (munkások, falusi lakosság, kocsmai emberek) 

Játszódik a mindenkor aktuális jelenben Magyarországon, egy faluban, távol a fővárostól. 

1. jelenet
Falusi utca, faluhangok imitációi, aztán gépek és szerszámok hangja, ebből a zajzenéből bontakozik ki a nyitókórus 

Falukórus: 

Úr isten, mit látok,
na, mit na, mit látok:
Ásók és lapátok,
jönnek a munkások.
Ez most a nagy újság,
Feltúrják az utcát.
Csatornákat ásnak,
út szélén pisálnak. 

Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk!
Ha kell, ha nem, mi ellene tüntetünk.
Nyakunkba sóznak egy úniós vackot,
Pesten meg zsebre dugják a hasznot.
Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk! 

Falusi lakos:

Mért jön ide ez a rengeteg gép, meg azok a munkások, miért? 

Túri Dani paposan:

Mert az úniós támogatások lehetővé tették, hogy a faluban végre föld alá kerüljön minden vezeték, s a korábbi lengővezetékek helyett korszerű formában jusson el a házakba az elektromos áram. Remélem, ez ellen senkinek nincs kifogása! 

Falusi lakos (a megszólaló személyek a lehetőségek szerint változnak, de a megszólalóknak nincs külön karakterük): 

De nekünk már eddig is megfelelő volt, minek azt megváltoztatni, ami eleve jó volt.  Olvass tovább »


Feketemosó: Nem kell többé megfelelned

2018. augusztus 8.

feketemoso-uj-kozepesSokáig persze én is azt hittem, hogy akkor élem jól az életemet, ha eredményes vagyok. Ha olyan dolgokba vágok bele, amelyekre az emberek azt mondják, ez igen, ez már valami, nagyszerű, amit csinálsz, tiéd az első helyezés. Ez eddig rendben is lenne, de a következő kérdés – kimondva vagy kimondatlanul – általában így hangzik: „Na és hogy bírod ezt a sok mindent egyszerre?” – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Ez most nem egy történet lesz, nem lesznek elgondolkodtató megoldások, ravasz összecsengések. Csak leírom, amit gondolok.

Ott kezdem, hogy egy barátom egyszer nagyon megelégelte, hogy már évek óta tanul a bölcsészkaron, már diplomája is van, de még mindig nincs előtte semmiféle jövőkép. Úgy gondolta, legjobb lesz, ha pályát vált, és beiratkozik egy gazdasági szakra. Elment egy régi barátjához, aki megütközve hallgatta, és a következő kérdést szegezte neki: „Na de miért csinálnál olyasmit, amiben nem lehetsz a legjobb?” Olvass tovább »


Today it’s raining in the paradise (könyvkritika)

2018. augusztus 4.

Selyem Zsuzsa, Moszkvában esik, Jelenkor kiadó, 2016.

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Selyem Zsuzsa legújabb novelláskötete, a Moszkvában esik 2016-ban jelent meg. A könyvet regénynek is tekinthetjük, ahogy ezt tette is Domján Edit „Őrületes mese“ című recenziójában. A könyv címe egy, a szövegben is megjelenő viccből ered. „Volt az a vicc, hogy felhívják a jereváni rádiót: Kérem szépen, meg tudják mondani, miért sétál Ana Pauker esernyővel Bukarest utcáin, mikor hét ágra süt a nap? Hogyne kérem: mert Moszkvában esik.” (90.)

Olvass tovább »


Feketemosó: Anita

2018. augusztus 1.

 feketemoso-uj-kozepes– Úristen! – kiáltott fel Anita, és úgy érezte, menten szívrohamot kap, úgy összeszorította valami a mellkasát, és hangos zokogásban tört ki. – Akkor nem csak én hallom! – Az égre nézett, és rettenetesen hálás volt. – Szalay Álmos írja az Apokrif blogját.

Szalay Álmos

Szalay Álmos

1.

A patkányfogó eltűnése után csak nehezen tért magához a város – éveknek tűntek, míg a homokot és a forróságot elfújta a szél. A Gubacsi úton bóklászó villamosok megtalálták régi síneiket, és a Körúton is megindult lassan a forgalom. Bizonytalanul barátkozni kezdtünk, és hamarosan munkába álltunk. Újra kinyitottak a kávézók, cirkuszok, könyvesboltok, de mindenekelőtt a Planetárium. Megnyitása, mint ventillátor egy forró napon, megnyugvást hozott a város lakóinak; fellélegeztünk. De nyugtalanság és félelem osont a sötét utcákon, parkokban, aluljárókban; kerteink alatt – éppen úgy, mint egykor a patkányfogó tette. Ebben a zavaros időszakban találtam rá egy naplóra valahol a Faludi utca és a Szobor utca környékén. A szöveg még a patkányfogó érkezése előtt született, a Régi Világban, ami iránt, – hiába csak fél éve ért véget – egyre elhatalmasodó nosztalgiát éreztem. Feltett szándékom lett, hogy mindenáron megtaláljam a napló szerzőjét, találkozzam vele, lássam, hallhassam, beszélhessek hozzá; füstté lett régi életünk utolsó krónikásához. Kábulva olvastam eseménytelen, szürke hétköznapjait, melynek oly sok részlete volt ismerős: a reggeli munkába járás, a bevásárlás, a kutyasétáltatás, az edzés, a fogyókúra, jobb-rosszabb randevúk, felejthető éjszakák, és rövid, reménytelen kapcsolatok beláthatatlan sora. Mindez számomra értékes volt, mert arra emlékeztetett, hogy valaha rendes életünk volt. De soha nem tárnám mások elé! Történt azonban valami a napló szerzőjével, váratlanul és ijesztő gyorsasággal, ami, – mint a naplóból kiderül, – csak az első lépés volt az úton, melynek végén eljutottunk ide: a romok és káosz közé. A patkányfogó, a mindent betemető homok, a forróság, az állandó kábulat – tehát minden, egy madárral kezdődött. Olvass tovább »


Feketemosó: Kamaszkorunk legócskább cigije

2018. július 25.

feketemoso-uj-kozepesA kékszimfóniának előbb-utóbb olyan szaga lett, mint egy bácsinak, akinek a szájában örökre kormos volt az élet íze, és akire megbocsáthatatlanul és ijesztően hasonlítok és hasonlítani akarok. 

A világ legszomorúbb reggele volt, amikor apánk már nem dohányzott többé. – Nagy Éva írja az Apokrif blogját.

Nagy Éva

Nagy Éva

Az egyik nővérem próbált kékszimfóniát szerezni apánk temetésére, de sehol sem talált. Nem csak a karcos rohadás íze, nem csak a minden ruhánkba beleivódott salétromszagú füst járt kéz a kézben a kékszimfóniával, amit folyton lopkodtunk tőle kamaszkorunkban, aminek a szagát az összes cigaretta közül felismerem. (Becsukott szemmel, naná.) Ha ez megvan, akkor megvolt az otthon. A slejm kedvéért megszakított tagmondat, a gyufasercintés miatt félbehagyott szó. A hova mész, nem fejeztem be, csak hozok egy kartont.  Olvass tovább »


Hyross Ferenc versei

2018. július 20.

földes

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

apokrif_2015_3_borito

fentről kezdd, nézd a pályáját, ahogy fehér húsát, melleit felőrli a lépcsőfokok rágómozgása. ahogy elkezd egy mondatot, de nem tudja végigmondani. megállítja az állandó berregés, a reszelés, hogy annyira zihál. mintha a szívével zihálna. végül mégis elmegy, nekiindul, pedig tudja mi vár rá. aztán eltűnik a lépcsőfordulóban. 

másnap visszajön, de csupa föld a bokája, földes az inge is. hiányodról beszél, mint karján, csuklóján. mert minden eltörik, és akkor már mindegy, hogy közben vagy előtte állt meg. ilyenkor nem árt azt is elásni. Olvass tovább »


Feketemosó: Nyomokban

2018. július 18.

feketemoso-uj-kozepesReceptre kapható életbölcsességem bizonyíthatóan beválik, A Párszor Már Szétbaszott Életűek Világszövetsége ajánlásával készülhetne róla reklámfilm. Példának okáért most egész reklámfilmszerűen ülök magam is, mosolygok a mellettem elfutókra, mintha okom lenne rá – tulajdonképp van is. Jóformán minden szembejövő ember véletlenszerűen mellénk kerülő utas a Titanic valamely mentőcsónakjában – azért jöhetnek szembe egyáltalán –, megilletődött cinkossággal mosolygunk vagy csak nézünk össze, üdv a klubban, élőtársak. – Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif blogját.

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Olvass tovább »