Aldous Huxley versei (online megjelenés)

2018. június 18.

Aldous Huxley

Aldous Huxley

A buszon

(On the bus)

A busz tetején ülve
pipámra harapok, az eget bámulom.
Vállam fölött száll fel a füst,
és vele az életem.
„Az energiamegmaradás…” – mondod.
De égek, ahogy mondom, égek;
s az én füstöm is elszáll
eltűnő, szürke gomolyokkal.
Csattanás és puffanás…szegény, zúzott testem!
A csiripelő húroknak hárfája vagyok,
elegáns egy hangszer, de végtelenül elhasznált,
s épphogy csak véletlenül nincs tüdőbajom.
Micsoda mókás jelenség! Olvass tovább »


Nagy Hajnal Csilla verse (online megjelenés)

2018. június 15.

Mikor

Balázsnak

És sosem fogod megkérdezni,
miért megyek ki
esőben
paradicsomot öntözni.

És azt sem,
foglak-e valaha annyira szeretni,
mint a macskámat. Olvass tovább »


Feketemosó: Szappanárus

2018. június 13.

feketemoso-uj-kozepesÁlltam ott a hidegben a kockás szoknyámban és az új csizmámban, és megígértem, hogy úgy lesz, valahányszor erre járok, mindig emlékeztetem majd magam arra, hogy ez az ember itt szokott ülni.   – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját. Olvass tovább »


Ahogy elképzeltem – Könyvheti netnapló (5.)

2018. június 12.

2018-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 89. Ünnepi Könyvhét ötödik napjáról Kustos Júlia írását közöljük.

könyvhét_fejléc_2018

Most elárulok egy súlyos titkot mindenkinek, aki ezt olvassa. Még sose voltam könyvhéten. Negyedik év az egyetemen. Félig-meddig magyar szakos vagyok. Az első meghatározó könyvem óta olvasok, az első gyerekkori naplóm óta írok, és ha lehetne, írókra bíznám a világ működését, hiszen aki ötszáz oldalon keresztül képes játszani egy narratológiai sakkjátszmát, igazán jó dolgokat tudna kitalálni más területeken is. Szeretem a könyvek illatát, szeretem érezni az ujjaim alatt a borítók érintetlenségét, és elsőnek lenni, aki egy határozott mozdulattal kinyitja a könyvet, és finoman megtöri a gerincet. A Margó programjai mindig lenyűgöznek, a Magvető café idén nagyon közel került a szívemhez. Nos, mi tartott vissza mindig a könyvhéttől akkor? Mi volt az a földöntúli erő? Az a mesteri kifogás? Könyvhéten kint leszel? Á, sajnos nem. Éppen vizsgázok. Éppen utazok. Éppen menekülök a konstans felhőszakadás, árvíz és hőség megakombó elől.  Olvass tovább »


Eső, Margó és az oroszlánok – Könyvheti netnapló (4.)

2018. június 11.

2018-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 89. Ünnepi Könyvhét negyedik napjáról Tinkó Máté írását közöljük.

könyvhét_fejléc_2018

A Vörösmarty térre vasárnap az eltervezettnél fél órával később, délután fél négyre érek ki, már-már természetszerűleg a FISZ standjánál kezdem a becsekkolást. Horváth Veroccsal röviden a véneki táborról egyeztetünk, aztán ellenőrzöm, hány darab Csillag Lali- és Fitos Adrián-kötet fogyott csütörtök óta, hiába, minden szentnek maga felé hajlik. Befelé haladva előbb Turi Marcival futok össze, néhány rutinszerű mondatot váltunk, de alighanem látja a könyvheti turnékimerültségem fokát, ezért meglehetősen gyorsan továbbenged. A belső könyves standokhoz szó szerint nem lehet odaférni, a Magvetőt és az Osirist is körbeállja a könyvre éhezők tömege. Halász Margit Jómadarak pácban című ifjúsági könyvének bemutatójával folytatom a valamivel szellősebb „kis hátsó” pódiumszínpadon. A beszélgetést jól kiegészíti meghívott vendégként Dr. Déri János, a Hortobágyi Madárkórház igazgatója, aki egy a 2000-es ciánmérgezésből felgyógyított sas történetét meséli el, majd az emberi bűncselekmények megelőzéséről, eleve a szemléletformálásról beszél hosszabban. Tíz percnyi ottlétet követően picit lankad a figyelmem, visszanyargalok a FISZ-standhoz, ahol Szabó Imolával váltunk néhány szót az eddigi és a jövőbeni közös projektjeinkről. Olvass tovább »


Mit keresünk itt? – avagy péntek – Könyvheti netnapló (2.)

2018. június 9.

2018-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 89. Ünnepi Könyvhét második napjáról Szalay Álmos írását közöljük.

könyvhét_fejléc_2018

Mint egy valaha jól ismert lakásban guringázó pormacska, úgy kóboroltam át könyvheti péntekünk programjain. Itt nekem ma úgy kell kóborolni, – járt a fejemben –, hogy ebből írás is szülessen. Éppen fél évvel ezelőtt az Apokrif-konferencián beszéltem a fiatal kortárs irodalom (létezésében is vitatott, de éppen megélt) befogadási rituáléjáról, melynek tavaly a részese lehettem, s már egy ideje távolabbról figyelem közegét, mint szeretném. Még mindig hálás vagyok a „köztük”-érzésért, gondolom ahogy sétálok tágabb értelemben a Duna felé, szűkebb értelemben a FISZ-stand felé. Hogy lehetek „köztük”, és megismernek, noha olyan arcok, kezek köszönnek rám, akikkel utoljára valamilyen táborból, közös fellépésről hazajövet, pályaudvarokon búcsúztunk lassan egy éve. Szép nyár volt. Nyerges Gábor Ádám híressé váltnak vélt mondatát („A FISZ-tábor örökké tart.”) idézve (amit lehet, hogy ő is valaki mástól idéz), ha már megjöttél, örökre jöttél meg. Annak ellenére, hogy idén igazán kívülállónak érezve magam mászkáltam a standok között, elég volt megpillantani valakit, szavakat váltani, és újra nem voltam az. Nem is ismerek más közeget, ahol ennyire nehéz kívülállónak lenni (és ennyire nehéz megszüntetni ezt az állapotot, ha egyszer tényleg azzá válsz). Így lett a kérdés ez: mit keresek én itt – s mi mind mit keresünk itt? Olvass tovább »


Ragadd meg a galamb farkát! – Könyvheti netnapló (1.)

2018. június 8.

2018-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 89. Ünnepi Könyvhét első napjáról Bali Farkas írását közöljük.

könyvhét_fejléc_2018

Bali, a farkaskoma még tegnap este feltöltötte a fényképezőt, hogy mindenképpen le tudja vadászni a legízletesebb pillanatképeket. Igen ám, de Bali, a farkaskoma nem egyedül lakik ám az odújában, ott tanyázik még egy másik, aprócska lény. Olyan, mint valami egérke vagy bogár. Nem lehet látni, mert nagyon jól rejtőzködik. Csupán a nyomát látod annak, hogy ő is ott él. Komisz egy ördög ez. Folyton megnehezíti Bali, a farkaskoma élet. Ha Bali, a farkaskoma beteszi a tejet a hűtőbe, akkor a kis láthatatlan komisz, visszateszi a konyhapultra, legtöbbször a napra, hogy másnapra mindenképpen megromoljon. Ő az, aki kiveszi Bali a farkaskoma jegyzeteit az aktatáskájából, amíg kimegy a konyhába feltenni a kávét. Ezt a kis ártányt sok néven említik: Feledékenység, Szétszórtság, Hanyagság, Balfaszság. A legutóbbi gaztette az volt, hogy kivette Bali, a farkaskoma fényképezőjéből a memóriakártyát. Ezért nem tudott Bali, a farkaskoma fotókat csinálni a Könyvünnepről. Olvass tovább »