A Bëlga és a filozófia (lemezkritika)

2018. január 15.

 

Bëlga: Csumpa (lemezborító)

Bëlga: Csumpa (lemezborító)

A Bëlga korábban már megzenésítette Heidegger néhány alaptézisét, új albumukon viszont még ennél is nagyobb fába vágták a fejszéjüket: most az egész filozófiatörténeten szaladnak végig egyik dalukban. A Csumpa decemberben jelent meg, azóta máris aranylemez lett. Az új album az összes klasszikus Bëlga-témát felvonultatja: van slágerparódia, káromkodós dal, kisállatos ballada, némi politika és egy kevés dadaizmus. A zenei alapok elkészítésében DJ Titusz most is kulcsszerepet játszott, és ahogy a korábbi albumokon, megint kitűnő munkát végzett. A dalok szövegvilága nem egyszerűen a trashkultúrát figurázza ki, hanem a pop- és a magaskultúra közötti törésvonalon helyezkedik el. A Bëlga dalai azért különlegesek, mert kimerítik az ironikus beszédmód összes lehetőségét – pontosabb lenne azt mondani, hogy a szövegek már a poszt- és metaironikus térben mozognak. A borító Andy Warhol híres festményét idézi – már ez a vizuális utalás is jelzi ezt a posztironikus, több kulturális réteget egymásba csúsztató szituációt, ami a lemezen végig jellemző marad. Ez a komplexitás teszi izgalmassá a dalokat, hiszen a szövegek egyszerre több elvárási horizontot hoznak működésbe, ezért csak a befogadón múlik, hogy „hány réteg iróniát” hall ki a dalokból.

Olvass tovább »


„A humortalan punk végtelenül unalmas” – interjú Vass Norberttel

2017. december 16.

Vass Norbert

Vass Norbert

A punk olyan jelentőségű irányzattá nőtte ki magát, hogy elkerülhetetlen reflektálni rá a populáris kultúrával foglalkozó kutatásokban. Vass Norbert az egyik ilyen lelkes kutató, aki a hazai punk és az underground szcéna alakulásával foglalkozik a késő Kádár-korban. Vele készítettünk egy rövid interjút, amelyben többek közt személyes kötődéseiről, a punk mai funkciójáról és a CPg-ről kérdeztük. Szabó Csanád interjúja

 

 

Olvass tovább »


StrukTúra: Philip Glass Philip Glass Philip Glass – repetíció és minimalizmus

2017. november 20.
Philip Glass

Philip Glass (pitchfork.com)

Philip Glass a huszadik századi komolyzene minimalista és repetitív irányzatának talán egyik legfontosabb alkotója. Ha a hatókörének szélességét vizsgáljuk, akkor mindenképpen, ugyanis Glass folytatja azt a már Prokofjevnél (1938-ban zenét szerez Szergej Eisenstein első zenét használó, Alexander Nevsky című filmjéhez) elkezdődött tendenciát, mely szerint egy alapjában véve klasszikus darabokat jegyző szerző bátran elvállalhat filmes munkákat is (Philip Glass: pl. Truman Show (1998), A mágus (2006), Kasszandra álma (2007)). De ami miatt valóban izgalmas, azok a sajátos zenei univerzumai, melyeket úgy épít komplexé, hogy az alapanyagigénye minimális. A kevés összetevőt a közel összes kombinációs lehetőségben kipróbálja és ismételgeti a megérthetőség határáig. A Glass-i zenealkotás két iskolapéldája következik. Olvass tovább »


StrukTúra: Seth Sentry – Strange lot, Pripyat

2017. november 4.

Az Apokrif Online Zene rovata új sorozatot indít, amelynek célja, hogy minél több pályakezdő kritikus színvonalas írásának adjon publikálási felületet. Ezek az írások nem albumajánlók vagy recenziók, és nem stílusspecifikusak: az itt megjelent szövegek a minket körülvevő popkultúra sokszínűségét, egy-egy zenei művének mélységét mutatják be azok szoros hallgatásán keresztül. A struktúrák komplexitását, amely fölött a mindennapok során gyakran átsiklunk, amikor nincs túrabakancs, hogy a hangok sűrűjében barangoljunk.

– Szabó Csanád

Seth Sentry

Seth Sentry

Tetszőleges hétköznap reggel, felhajtott kabátgallér, cserepes száj, felrepedezett ujjak, keresztben jégeső, bal-jobb, bal-jobb. Seth Sentry 2008-as Waiter Minute című kislemezének dala, a Strange lot belső perspektívából – ezáltal rendkívüli érzékletességgel – mutatja be bármelyikünk hétköznapjait.

Olvass tovább »


Igazi tiltott metál (koncertbeszámoló)

2017. október 28.
Az Apey and the Pea Veszprémben (fotó: Bodnár Dávid)

Az Apey & the Pea Veszprémben (fotó: Bodnár Dávid)

Olvass tovább »


Flâneur (zene)

2017. szeptember 11.
A Clark Ádám tér éjjel (fotó: factsweknow)

A Clark Ádám tér éjjel (fotó: Factsweknow)

Este elindulni. Este, amikor majdnem minden mindegy. A rakpart hosszú, a turisták valamivel lassabbak, a fényképezőgépek ismerkednek a város szegleteivel, a biciklikerekeken levő macskaszemek jelzik, itt mindenki látható, de csak egy pillanatra, mint a nyugalom, mint a Rudas előtt cigiző úszómester fehér ipanema papucsa. Este elindulni, nyáron, minél kevesebb ruhában, ahogy Hamvas is írja: „a séta a legjobb, ha az ember meg sem gondolja, csak úgy elmegy kalap és kabát nélkül, este jön vissza vagy éjszaka. Persze csak nyáron lehet, s ez a séta klasszikus ideje.” Olvass tovább »


Völgy az időn kívül

2017. augusztus 13.

Művészetek Völgye, Kapolcs, 2017. 07. 21−30.

A Csaknekedkislány koncertje a 2017-es Művészetek Völgyében

A Csaknekedkislány koncertje

Idén másodszorra jártam a völgyben, egy év kihagyás után, és szerencsére a völgy semmit nem változott, csak én. A Kapolcson és Taliándörögdön megrendezett fesztivál továbbra is ugyanazt a hangulatot nyújtja, amiért megszerettem. Szimpatikus helyi embereknél szállás, délután a kapolcsi patakban hűsölés és lábáztatás sörrel a kézben, este egy borozóban finom fröccsök a fenyvesek alatt, aztán koncertek a kedvenc bandáimtól, akik itt mindig felszabadultabban játszanak. Ha meguntam a patakot elmehetek Lackfi János egyik beszélgetésére (aki egész héten részt vett a fesztiválon, és saját helyszíne volt), a Nemzeti Színház illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói által előadott darabok egyikére, vagy akár egy hangulatos jazz koncertre. Itt nem kell utazótáskában/hátizsákban vagy bárhogy máshogy becsempészni a piát, mint valami balkáni nepper. A legtöbb helyszínre beülhetsz a boltból vett italoddal. De bármit iszom, és bármerre megyek, ismerősbe botlom, mert úgy tűnik, a héten mindenki itt van. Olvass tovább »