Szerzőket keres az Apokrif Online színházrovata!

2018. július 31.

A tízéves Apokrif Irodalmi Folyóirat online kiadása fiatal, pályakezdő színházkritikusokat keres.

Amit kínálunk:

  • publikációs lehetőség — hosszú távra is
  • ingyen (vagy kedvezményes) belépőjegy az adott előadásra
  • szakszerű korrektúra
  • fejlődési lehetőség

Ha szeretnél az Apokrif Online kritikusa lenni, írj egy e-mailt szerkesztőinknek!

Köszönettel:

Murzsa Tímea, főszerkesztő
Nagy Éva,  a színházrovat szerkesztője
B. Kiss Mátyás,szerkesztő


Gonoszkodás minőségbiztosítási okokból

2017. október 20.

Az RS9 Színház Folyóügye mindennapi, kellemetlen, abszurdig felfokozott pillanatokon keresztül mutatja be az emberi természet kétarcúságát. Braun Barna jelenetfüzérében a karakterek különböző helyzetben válnak hol áldozattá, hol elkövetővé. Pedig a történet csak egy átlagos munkanap reggelén kezdődött, amikor a szerzőt egy behajtáskezelő cég operátora arra kérte, azonosítsa magát.

Fotó: Olajos Ilka

Fotó: Olajos Ilka

Olvass tovább »


Fráter Zoltán: Hölgyválasz (programajánló)

2017. október 6.
Lapunk alapító szerkesztője, Fráter Zoltán legújabb színpadi műve, a Hölgyválasz (Játék Krúdy Gyuláról, Hunyady Sándorról és egy hölgyről, sok zenével) bemutatóját ajánljuk ezúttal olvasóinknak, 2017. október 20-án, 19 órától, az Óbudai Társaskör Nagytermében.

Olvass tovább »


Négydimenziós festészet (színházkritika)

2017. július 8.

Csehov: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső, rendező: Balázs Zoltán, Maladype Színház

Maladype 2017

A Maladype Három nővére igazi kísérletező színházként Csehov klasszikus szövegét közismert festményeken keresztül teszi fel a színpadra. A képek persze nem feleltethetők meg tartalmilag teljes egészében a drámával, sőt, néha kicsit sem – itt kezdődik az izgalom, a játék, az intellektuális hálószövés. Olvass tovább »


A szerencse nem a csillagok állásából fakad (interjú)

2017. július 2.

fbb_ajatekos_olvasoproba01

Május 7-én tartotta a Radnóti Miklós Színház évadának utolsó bemutatóját, A játékost. A Dosztojevszkij regényből készült adaptáció Roulettenburg virágzó kaszinói életét mutatja be, amely éles ellentétben áll a szereplők valódi léthelyzetével. A szerencséről, a függőségről és az átdolgozás nehézségeiről az előadás rendezőjével, Fehér Balázs Benővel beszélgettünk. Olvass tovább »


Mire föl szerelem (színházkritika)

2017. április 17.

William Shakespeare: Szentivánéji álom, fordította: Nádasdy Ádám, színpadi változat: Závada Péter, rendező: Kovács D. Dániel, Vígszínház

szent3
A szerelmesekkel eléggé nehéz azonosulni a Vígszínház Szentivánéji álom előadásában. A pontos alakításokat a nett térben értőn hümmögve lehet szemlélni, hogy aztán elromló, elkalandozó kedvünket szereljék a mesteremberek és az előadás humora – miközben Kovács D. Dániel rendezése szép, tiszta munka, jó arányérzékkel és jó ízléssel színpadra rakott előadás. Rutinosan végigvitt koncepció, elegáns játék, amiben a tétek hiányok. Az előadás jelenből időtlenné táguló világában nem tiszta, hogy mi is a szerelem helyiértéke. Mit jelent az, hogy Gados Béla egy idősemberes barna öltönyben, mai gesztusokkal és hitelesen megtiltja lányának, hogy nem mehet férjhez ahhoz, akit szeret? Olvass tovább »


A lázadás sirálya (színházkritika)

2017. február 27.

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

Olvass tovább »