Fráter Zoltán: Hölgyválasz (programajánló)

2017. október 6.
Lapunk alapító szerkesztője, Fráter Zoltán legújabb színpadi műve, a Hölgyválasz (Játék Krúdy Gyuláról, Hunyady Sándorról és egy hölgyről, sok zenével) bemutatóját ajánljuk ezúttal olvasóinknak, 2017. október 20-án, 19 órától, az Óbudai Társaskör Nagytermében.

Olvass tovább »


Négydimenziós festészet (színházkritika)

2017. július 8.

Csehov: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső, rendező: Balázs Zoltán, Maladype Színház

Maladype 2017

A Maladype Három nővére igazi kísérletező színházként Csehov klasszikus szövegét közismert festményeken keresztül teszi fel a színpadra. A képek persze nem feleltethetők meg tartalmilag teljes egészében a drámával, sőt, néha kicsit sem – itt kezdődik az izgalom, a játék, az intellektuális hálószövés. Olvass tovább »


A szerencse nem a csillagok állásából fakad (interjú)

2017. július 2.

fbb_ajatekos_olvasoproba01

Május 7-én tartotta a Radnóti Miklós Színház évadának utolsó bemutatóját, A játékost. A Dosztojevszkij regényből készült adaptáció Roulettenburg virágzó kaszinói életét mutatja be, amely éles ellentétben áll a szereplők valódi léthelyzetével. A szerencséről, a függőségről és az átdolgozás nehézségeiről az előadás rendezőjével, Fehér Balázs Benővel beszélgettünk. Olvass tovább »


Mire föl szerelem (színházkritika)

2017. április 17.

William Shakespeare: Szentivánéji álom, fordította: Nádasdy Ádám, színpadi változat: Závada Péter, rendező: Kovács D. Dániel, Vígszínház

szent3
A szerelmesekkel eléggé nehéz azonosulni a Vígszínház Szentivánéji álom előadásában. A pontos alakításokat a nett térben értőn hümmögve lehet szemlélni, hogy aztán elromló, elkalandozó kedvünket szereljék a mesteremberek és az előadás humora – miközben Kovács D. Dániel rendezése szép, tiszta munka, jó arányérzékkel és jó ízléssel színpadra rakott előadás. Rutinosan végigvitt koncepció, elegáns játék, amiben a tétek hiányok. Az előadás jelenből időtlenné táguló világában nem tiszta, hogy mi is a szerelem helyiértéke. Mit jelent az, hogy Gados Béla egy idősemberes barna öltönyben, mai gesztusokkal és hitelesen megtiltja lányának, hogy nem mehet férjhez ahhoz, akit szeret? Olvass tovább »


A lázadás sirálya (színházkritika)

2017. február 27.

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

Olvass tovább »


Nemcsak társas-játék (színházkritika)

2016. december 9.

Timothy and the Things: Schrödingerre várva, koreográfus: Fülöp László, Trafó

schrod_4

Schrödinger macskájának kérdése egy olyan paradox helyzetet ír le, amelyben a macska egyszerre élő és halott. Él, de lehet, hogy már halott, és gondolhatnánk halottnak is, bár kiderülhet, mégis él. Nem tudjuk meg, hogy a dobozba zárt macskával végül is mi a helyzet. Ahhoz fel kéne nyitni a dobozt, ami azonban mindent megváltoztatna. Így aztán a macska állapota örök rejtélyként őrződik meg, ahogy talányban marad a Timothy and the Things új előadásában is. Nem jelenik meg a macska, hiszen megjeleníthetetlen, melynek következtében a koreográfia magának a helyzetnek, és a helyzet adta kérdéseknek a körbejárása.
Olvass tovább »


A legnagyszerűbb leány (színházkritika)

2016. november 29.

Richard Wagner: Ring-ciklus – A walkür, rendező: M. Tóth Géza, Magyar Állami Operaház

walkur
Idén ősszel ismét a Magyar Állami Operaház színpadán láthattuk a tavaly bemutatott Ring-ciklus második darabját, A walkürt.

M. Tóth Géza rendezése tovább vitte A Rajna kincsében megjelenő látvány világot. Azáltal, hogy A walkürben már megjelenik a földi szín, lehetőség nyílt a történet fogyasztói társadalomba való elhelyezésének. Az elsősorban filmes munkáiról ismert rendező ismét nagy hangsúlyt fektetett a színpadon megjelenő vetítésekre. A színpadot több áttetsző tüll függöny által tagolja, ezeken, valamint a hátrébb elhelyezett nem áttetsző függöny segítségével jelenítik meg a vetítéseket. A wagneri szimbólumrendszer vizuális kiegészítéseként megjelenő vetítések állandó mozgásban festik le a zenében is megjelenő karaktermotívumokat. Így Wotan (az istenek ura, a legfőbb hadúr) témája a világot hálóként beszövő szerződései lesznek, melyek gúzsba kötik őt „a legkevésbé szabadot”. Brünnhilde (Wotan kedvenc lánya, walkür) vezérmotívumai a sötét éjjelen áttörő csillagfények lesznek, amelyekhez apja hasonlítja szemeit, s amelyek a reményt szimbolizálják. Fricka (Wotan felesége, a házasság istennője) mint a házasság és a család oltalmazója, a modern otthonok képének mozaikjait kapja. A nyitány alatt megjelenő képek a fogyasztói társadalmat ábrázolják, ezzel adva egy átvezetést A Rajna kincsének végétől, illetve felvezetést nyújtva a bevásárló központból hazatérő Sieglinde belépőjéhez is.
Olvass tovább »