Nem számítunk rá, de mégis elragad (könyvkritika)

2017. június 25.

Orcsik Roland: Harmadolás, Pesti Kalligram, 2015

Harmadolas_borito

„Ne számíts elragadtatásra!” – figyelmeztet Orcsik Roland a 2015-ben megjelent Harmadolás hátsó borítóján található rövid szövegben, ami beillik ajánlónak, versnek (kötetnyitó- vagy éppen záró-? esetleg utóhang?), vagy akár szerzői kommentárnak is. A figyelmeztetés hiábavaló, a gondosan kiválasztott első vers máris magával ragadja az olvasót. A Boszorkánysziget persze nem az egyetlen mű, melynek ez sikerül, a több mint félszáz írás közül számos akad, ami sodrásával egy pillanatra sem engedi el az olvasót, azonban kevés olyan van közöttük, amely ennyire esszenciálisan tudná képviselni a kötetet. A Harmadolást záró Aranykapu például kiemelt pozíciója (és ezáltal szerepe) ellenére sokkal kevésbé állja meg a helyét. Olvass tovább »


Álmatlanság és beültetett szervek (könyvkritika)

2017. június 8.

Korpa Tamás: inszomnia, Kalligram Könyvkiadó, 2016

Korpa_Inszomnia

Kolozsvár egyik legkedveltebb magyar kocsmájában, az Inszomniában veszem először kezembe Korpa Tamás azonos című könyvét. Kint a téli délután fáradt sötétsége, a kocsma falain félbehagyott firkák, furcsa képzettársításokból megkomponált képek. Kissé nyúzott, delíriumos tekintetek, lázasan csillogó arcok. Mintha a kötet térbeli metaforahálójába csöppentem volna. A négyzet alakú lapokon rövid, annál tömörebb, de mégis szétszabdalt tartalmú szövegeket látok. Egy ideig tanácstalanul lapozgatok, nem tudom végigolvasni egyik költeményt sem, aztán lassan, türelemmel elkezdek mélyebbre ásni, majd egyszer csak, ahogy belegyakorolom magamat a szövegek világába, egyenesen beléjük zuhanok. Éppen, mint az álmatlanságban szenvedő ember az őt nyomasztó gondolatok örvénylésébe. Olvass tovább »


A kiszámíthatatlanság poétikája (könyvkritika)

2016. december 20.

Hazai Attila: A maximalista (és más írások), Magvető Kiadó, 2015

hazai_attila_a_maximalista

„Úgy mozgolódik ez a halacska a korallok felett, mintha egy komoly, elfoglalt lény lenne. De engem nem ver át. Én átlátok rajta. Színlelő, hazug karrierista, csak tátogja a magáét, és azt hiszi, abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.” (13.) – olvashatjuk Hazai egy novellájában, melyet Németh Gábor az előszóban idéz mint az író ars poeticáját. A szemléletmód Hazai Attila A maximalista posztumusz kötetében sem módosul, annak ellenére, hogy a gyűjtemény a legkülönfélébb poétikai és narrációs módokat vonultatja fel. A kötet mindössze tizenöt novellát tartalmaz, miközben felöleli Hazai szinte teljes (1991-től 2009-ig tartó) írói pályafutását, jóllehet azért, hogy csak a legfeszesebbek, a „legmaximálisabban minimalista” szövegek kapjanak helyet benne, melyek korábban önálló kötetben még nem, csak folyóiratokban és antológiákban jelentek meg.

Olvass tovább »


„Versoszlopok a semmin és valami egyében”(könyvkritika)

2016. szeptember 5.

András László: Világos indul, Műút-könyvek, 2016

16.05.25.Andras-Laszlo_borito

A Világos indul András László első verseskötete, egyben az Egy medvekutató feljegyzései című regénye után a második nyomtatásban megjelent könyve – számvetés a szubjektum (ön)megismerésének és (ön)megértésének feltételeivel. A feladat se nem új, se nem könnyű. Egyensúlypróba arra, hogy a versek ne feledkezzenek bele az évszázados közhelyekbe vagy a mélyértelműség álarca mögötti ködös semmitmondásba.

Olvass tovább »


Szubjektív-objektív (mikro)filológiai regény (könyvkritika)

2015. november 17.

Soltész Márton: Csalog Zsolt, Argumentum Kiadó, Budapest, 2015

CsalogZsolt

Soltész Márton Csalog Zsolt című monográfiája olyan irodalomtörténeti vállalkozás, amely mellett az olvasó aligha mehet el szó nélkül. A fiatal irodalomtörténész mintegy öt évet szánt arra, hogy a főként a rendszerváltozás előtt aktív ellenzéki értelmiségiként tevékenykedő, 1997-ben elhunyt, s mára talán kissé háttérbe szorult író, szociológus és néprajzkutató, Csalog Zsolt munkásságát – teljességre törekvően – feldolgozza, bemutassa és értékelje.

Olvass tovább »


A 2015-ös Apokrif Könyvek-pályázat győztes kézirata (eredményhirdetés)

2015. október 13.

A tavaly első ízben kiírt, két fordulós Apokrif Könyvek-pályázaton (a kiírás szabályai értelmében) az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége idén egyetlen győztest hirdet. A zsűri által a 2015-ös pályázat keretében kiválasztott kézirat megjelentetését (sikeres NKA-pályázás esetén), valamint szerkesztését, gondozását, promócióját és nyomdai előkészítését a felek közösen vállalják, a könyv megjelenése a 2016-os év során várható.

A 2015-ös győztes pályamunka:

Stolcz Ádám Becsapódás munkacímű verseskötete.

Minden pályázónak köszönjük a részvételt és gratulálunk.

A szerzőről bővebben:

Stolcz Ádám

stolcz1989-ben született, Győrben, jelenleg Franciaországban él, az Université Paris Ouest Nanterre La Défense mestarszakos jogászhallgatója. 2007-2010-ig az ELTE BTK magyar alapszakos BA-hallgatója. Egyetemi tanulmányait Kínában, a University of Wuhan, majd Franciaországban, az Université Jean Moulin Lyon 3 és az Université Paris Ouest Nanterre La Défense hallgatójaként folytatta. Az Apokrif indulásától kezdve a folyóirat rendszeres szerzője. Hat verssel szerepel a 2009-ben, a Napkút kiadó gondozásában megjelent Beszámított veszteség című antológiában. Az Apokrif nyomtatott és online változatai mellett publikált a 2000, a Képírás, a Győri Műhely, az Opus és az Új Forrás folyóiratokban is. Angol, francia, kínai és észt nyelven is beszél, Tekken című versciklusából 2009-ben készült egyedi, zenés-verses hanganyag Nyerges Gábor Ádám zenéjével.

(művei az Apokrif Online-on)

Becsapódás könyvelőzetes:

A Beszámított veszteség antológia 2009-es promóciós videójában:

Tekken (2009):

Az Apokrif 2014-es Retro-estjének egyik fellépőjeként:


Kisebb/ség (könyvkritika)

2015. október 11.

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza, Magvető Kiadó, 2015.

avastagbőrűmimóza

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Nádasdy Ádám A vastagbőrű mimóza című esszékötete kerül terítékre. 

Az Újvidéki Színház Neoplanta című előadásának utolsó képében (mely már ellép az alapot jelentő, azonos című Végel László-regény szövegétől és világától) a szereplők egy hosszú asztalnál ülve a kisebbségi lét különböző lehetséges tapasztalatairól beszélgetnek, arról a vélt-valós diszkriminációról, ami a Vajdaság területén élő magyarokat ér(het)i. A beszélgetés egyik résztvevője meleg. Ő veti fel: „jobb-e a helyzete a Vajdaságban egy szerb, mint egy magyar buzinak?”  Tovább gondolva mindezt, felmerül a kérdés, fokozható-e a kisebbségiség, egyáltalán mennyire mérhetők össze ezek a tapasztalatok? Mennyire homogenizálható ez a kategória? Már az újvidéki előadás idézett kérdése is arra mutat, hogy a többség és a kisebbség között könnyebb lehet az átjárás, mint ahogy azt első pillanatban gondolná az ember.

Olvass tovább »