Bestialitás és szürrealizmus (könyvkritika)

2017. november 28.

Néha azt hallani, az irodalom túl morbiddá vált. Lélektani szempontból kijelenthetjük: sosem volt eléggé morbid. A léleknek még csak a felszínét érintettük meg, az egy egyetlen elefántcsont kamrájában bámulatosabb és iszonyatosabb dolgok vannak, mint amit eddig papírra vetettek”
Oscar Wilde

Nem biztos, hogy Oscar Wilde kedvelte volna Szerényi Szabolcs Éhség című novelláskötetét, szavai mégsem lennének aktuálisabbak máshol, mint itt. Szerényinél talán talált volna elég morbiditást. De ezek az írások túlmennek az egyszerű meghökkentésen, ami sajnos nem mondható el a legtöbb olyan – nem csak irodalmi − műalkotásról, mely a lélek sötét világának feltárását szorgalmazza.

Szerényi Szabolcs verseinek és novelláinak publikálását 2015-ben kezdte el. Az Éhség az első megjelent kötete, ami a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában került kiadásra. Azonban az induló írókkal kapcsolatos megbélyegzéseknek nincs helye jelen kötet esetében. Az Éhség nagyon átgondolt, tematikusan egységes, jól felépített novelláskötet, ami nem utolsó sorban nívós és lebilincselő írásokat tartalmaz.

Szerényi Szabolcs: Éhség

Szerényi Szabolcs: Éhség

Olvass tovább »


Ez csak a vég (könyvkritika)

2017. augusztus 20.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető, 2016

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér (fotó: Magvető Könyvkiadó)

Krasznahorkai László monumentális műve, a Báró Wenckheim hazatér összegzi, de le nem zárja az életművet, hiszen profetikusságával a jövőbe mutat.

Krasznahorkai László azon alkotók közé tartozik, akik egyszerre teremtettek sajátos írói világot és az ezt leírni hivatott nyelvet: az utóbbi harminc év egyik legeredetibb magyar írójának életművében egymást feltételezik az isten háta mögötti, menthetetlenül pusztuló, biblikus távlatokat kínáló helyszínek és a végtelen hosszúságú, monologikus körmondatok. A Báró Wenckheim hazatér mindkét jellegzetes vonást hordozza: a meg nem nevezett, de ijesztően ismerős Békés megyei kisváros lakói vérbeli Krasznahorkai-hősök, akik oldalakon átívelő gondolatfolyamokban fűznek széljegyzeteket az elkerülhetetlenül közelítő végítélethez. Olvass tovább »


Nem számítunk rá, de mégis elragad (könyvkritika)

2017. június 25.

Orcsik Roland: Harmadolás, Pesti Kalligram, 2015

Harmadolas_borito

„Ne számíts elragadtatásra!” – figyelmeztet Orcsik Roland a 2015-ben megjelent Harmadolás hátsó borítóján található rövid szövegben, ami beillik ajánlónak, versnek (kötetnyitó- vagy éppen záró-? esetleg utóhang?), vagy akár szerzői kommentárnak is. A figyelmeztetés hiábavaló, a gondosan kiválasztott első vers máris magával ragadja az olvasót. A Boszorkánysziget persze nem az egyetlen mű, melynek ez sikerül, a több mint félszáz írás közül számos akad, ami sodrásával egy pillanatra sem engedi el az olvasót, azonban kevés olyan van közöttük, amely ennyire esszenciálisan tudná képviselni a kötetet. A Harmadolást záró Aranykapu például kiemelt pozíciója (és ezáltal szerepe) ellenére sokkal kevésbé állja meg a helyét. Olvass tovább »


Álmatlanság és beültetett szervek (könyvkritika)

2017. június 8.

Korpa Tamás: inszomnia, Kalligram Könyvkiadó, 2016

Korpa_Inszomnia

Kolozsvár egyik legkedveltebb magyar kocsmájában, az Inszomniában veszem először kezembe Korpa Tamás azonos című könyvét. Kint a téli délután fáradt sötétsége, a kocsma falain félbehagyott firkák, furcsa képzettársításokból megkomponált képek. Kissé nyúzott, delíriumos tekintetek, lázasan csillogó arcok. Mintha a kötet térbeli metaforahálójába csöppentem volna. A négyzet alakú lapokon rövid, annál tömörebb, de mégis szétszabdalt tartalmú szövegeket látok. Egy ideig tanácstalanul lapozgatok, nem tudom végigolvasni egyik költeményt sem, aztán lassan, türelemmel elkezdek mélyebbre ásni, majd egyszer csak, ahogy belegyakorolom magamat a szövegek világába, egyenesen beléjük zuhanok. Éppen, mint az álmatlanságban szenvedő ember az őt nyomasztó gondolatok örvénylésébe. Olvass tovább »


A kiszámíthatatlanság poétikája (könyvkritika)

2016. december 20.

Hazai Attila: A maximalista (és más írások), Magvető Kiadó, 2015

hazai_attila_a_maximalista

„Úgy mozgolódik ez a halacska a korallok felett, mintha egy komoly, elfoglalt lény lenne. De engem nem ver át. Én átlátok rajta. Színlelő, hazug karrierista, csak tátogja a magáét, és azt hiszi, abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.” (13.) – olvashatjuk Hazai egy novellájában, melyet Németh Gábor az előszóban idéz mint az író ars poeticáját. A szemléletmód Hazai Attila A maximalista posztumusz kötetében sem módosul, annak ellenére, hogy a gyűjtemény a legkülönfélébb poétikai és narrációs módokat vonultatja fel. A kötet mindössze tizenöt novellát tartalmaz, miközben felöleli Hazai szinte teljes (1991-től 2009-ig tartó) írói pályafutását, jóllehet azért, hogy csak a legfeszesebbek, a „legmaximálisabban minimalista” szövegek kapjanak helyet benne, melyek korábban önálló kötetben még nem, csak folyóiratokban és antológiákban jelentek meg.

Olvass tovább »


„Versoszlopok a semmin és valami egyében”(könyvkritika)

2016. szeptember 5.

András László: Világos indul, Műút-könyvek, 2016

16.05.25.Andras-Laszlo_borito

A Világos indul András László első verseskötete, egyben az Egy medvekutató feljegyzései című regénye után a második nyomtatásban megjelent könyve – számvetés a szubjektum (ön)megismerésének és (ön)megértésének feltételeivel. A feladat se nem új, se nem könnyű. Egyensúlypróba arra, hogy a versek ne feledkezzenek bele az évszázados közhelyekbe vagy a mélyértelműség álarca mögötti ködös semmitmondásba.

Olvass tovább »


Szubjektív-objektív (mikro)filológiai regény (könyvkritika)

2015. november 17.

Soltész Márton: Csalog Zsolt, Argumentum Kiadó, Budapest, 2015

CsalogZsolt

Soltész Márton Csalog Zsolt című monográfiája olyan irodalomtörténeti vállalkozás, amely mellett az olvasó aligha mehet el szó nélkül. A fiatal irodalomtörténész mintegy öt évet szánt arra, hogy a főként a rendszerváltozás előtt aktív ellenzéki értelmiségiként tevékenykedő, 1997-ben elhunyt, s mára talán kissé háttérbe szorult író, szociológus és néprajzkutató, Csalog Zsolt munkásságát – teljességre törekvően – feldolgozza, bemutassa és értékelje.

Olvass tovább »