Kaptam itt hideget-meleget

2018. június 22.

Tárlat: Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet – Ludwig Múzeum, Budapest

Jevhen Nyikiforov: A köztársaság emlékműveiről, 2015–2017, fotósorozat

Posztszovjet területen eddig csak ősszel és télen jártam, ezért különösen furcsa érzés volt arra a kontrasztra gondolni a villamoson, ami a kiállítótér és az ablakokon túli Budapest között feszült. Nem tudtam, mire számíthatok, de abban biztos voltam, hogy szélsőséges élményekben lesz részem. Már rögtön a jegyvásárláskor teljesen „otthon” érezhettem magam. A pénztáros, majd később az első teremőr is olyan ridegen fogadott, hogy ösztönösen a diákomat kezdtem előkotorni a táskám mélyéről. Igazolvány nem kellett, csak a jegy, ami inkább volt menetjegy, mint belépő.

Januárban jöttem haza Oroszországból, az ukrán határ mellől. Az élmény még annyira friss, hogy a kiállítás tér- és időbeli utazást jelentett számomra egy olyan helyre, ahol annyira jelen van a múlt, hogy a szokásosnál is homályosabban látjuk tőle a jövőt. Rögtön az első kép mindent magában foglalt, amit ettől az élménytől vártam. Mikola Macenko ún. „heraldikus” korszakának minden darabja a címertan eszközeivel állít szatirikus tükröt a ma emberének. A művész moszfilmes plakátok mosolyogtatóan szovjet színanyagával komponálta egybe a tsz-ek, propagandairodák és panellakások pepita járólapjainak világát.

Olvass tovább »


Kibújás vagy bebújás? A medvék töprengése

2018. június 21.

Tárlat: Hajdu Zsófia – You can’t be a professional autobiographer, Liget Galéria, Budapest [Küszöb Fesztivál]

Hajdu Zsófia: Az író… 2017, olaj, vászon, 89×63 cm

Zsófival nehéz beszélgetni, ezt többéves tapasztalattal mondom. Benntartja a gondolatait, de amit most elénk tár, az beszélő festészet: a meg nem írt regény, napi üresjáratok, tervek – mert tervezni muszáj! – a pakolászás, a szivárványos tárgyak, a napsárga falak mind-mind beszélni kezdenek hozzánk.

Mindenből lehet kép. Legyen is mindenből kép! A medvéknek üzenem: akarjuk vagy sem, a festészet mindig kibújás. Ha személyes, akkor megmutatkozás, kitárulkozás. Ha a festmény egy kudarcba fulladt vállalkozásról szól, mint ez itt, akkor ezzel a szerencsétlenséggel rajzol magáról portrét az alkotó. A végeredmény regény helyett ablakra emlékeztető kép, ami keretezi az egész sorozat mögötti elgondolást és érzületet. A reflexió – ha az épp nem is több, mint a saját nyöszörgéseim lejegyzetelése és képpé formálása – pedig mindig kinyitja ezt az ablakot, és friss levegőt ad. Bármi is legyen a téma, a rálátás és egy kompozíció összerendezése elemeli a képet tárgyától. Már nem azt látjuk, hogy valaki itt épphogy csak felülkerekedik napi teendőin, vagy megosztja velünk megoldatlan egzisztenciális dilemmáit, hanem ezek helyett a kép teremtette felszabadító egész-élményt éljük meg.

Olvass tovább »


Lépéselőny

2018. június 18.

Tárlat: Terápia, Blinken OSA Archívum – Centrális Galéria, Budapest [Küszöb Fesztivál]

Dobokay Máté: ua, 2018

 

Végéhez ért az idén először megrendezett Küszöb Fesztivál. A kiállítássorozat olyan – óhatatlanul is csak átmeneti – támogató intézményrendszeri struktúrát kíván biztosítani, melyben a pályakezdő képzőművészek lehetőségeinek (ön)reflexív tematizálása révén azok kiterjesztése is megvalósulhat. A fesztivál központi – és egyetlen – csoportos kiállítása, a projekt főszervezője, Don Tamás által kurált Terápia a személyes tapasztalatok közösségi feldolgozásán keresztül kísérelte meg a rendszerszintű hiányosságok verbális és műalkotások általi megfogalmazását. A kérdésben ugyancsak érintett kurátor a művészek válogatásával olyan reprezentatív mikroközeget hozott létre, mely a benne artikulálódó attitűdöket és művészi praxisokat illetően heterogén, ám az azokat aktuálisan befolyásoló élethelyzet tekintetében igen hasonló. A kiállítók a tárlat előtt fél éven át két pályakezdő pszichológus vezetésével, csoportos foglalkozások keretében vizsgálták azokat az anomáliákat, melyeket az induló művészek helyzetének erős intézményrendszeri meghatározottsága és e rendszerbeli helyének tulajdonképpeni meghatározhatatlansága teremt. A „művész-lét” – képesség – és társadalmi lét – piacképesség – távolsága (Kazsik Marcell: Supernormal project); a művészeti intézményrendszert jellemző jogi és etikai „egyezményes” eljárások életszerűtlenségének feszültsége a személyes valósággal (Balogh Viktória: Szerződés); a művészetközvetítés terének funkcióvesztése (Demeter Dávid: artist really uses the white cube) és kommunikációs zártsága (Tóth Balázs Máté: Csoda I–II); illetve a bizonytalan fogalmi alapokon álló meggyőződések illékonysága (Lima Victor: Egymásodpercesek) mind tartósan nyomot hagynak a pályakezdő művész attitűdjén, míg az a szisztémán belül önmagának nyomát sem látja (Dobokay Máté: ua).

Olvass tovább »


Apokrif 10! Születésnapi tárlat és összművészeti estek

2018. április 4.

Folyóiratunk tízéves fennállásának megünneplése ezekben a napokban zárul majd. Ennek utolsó felvonására, az Apokrif képrovatában megjelent egy-egy alkotó képeiből (Gucsa Magdolna és Veress Dani kurátori közreműködésével) összeállított időszaki tárlatot megtekinteni invitálunk a Labor galériába (1053 Budapest, Képíró utca 6.). A kiállított, a print- és könyvkultúrához kapcsolódó munkákat egymással, illetve a lapszámainkból vett szépirodalmi és vizuális idézetekkel hozzuk párbeszédbe. A program talán idegnyugtató jelleggel is bírhat, hiszen vernisszázsa (ápr. 6.) és finisszázsa (ápr. 9.) a választások előtti és utáni mélakór ellen is bevethető.

A kiállítást április 6-án, 19 órakor Nemes Z. Márió nyitja meg,
valamint felolvas Bödecs László, Evellei Kata, Fráter Zoltán és Nyerges Gábor Ádám,
a Csaknekedkislány zenekar pedig unplugged üzemmódban zenél nekünk 2-3 szám erejéig.

Április 9-én, szintén 19 órától, a finisszázs alkalmával
Bali Farkas Péter, Halmi Tibor, Juhász Tibor, Tamás Péter és Vass Norbert olvas fel műveiből,
valamint premier gyanánt levetítjük Tóth Lili Laura Murzsa Tímea és Matern Ákos közreműködésével készült rövidfilmjét, mely a tíz éve működő folyóirat múltját-jelenét-jövőjét dolgozza fel.

 

Szeretettel várunk minden olvasót!


A felejtésről

2018. február 16.

Tárlat: Keretek között. A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958–1968)

Vígh Tamás: Karancsberényi partizán emlékmű (Szarvas és farkas), 1968, krómacél lemez, 69,5 × 136 × 90 cm © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 

A hatvanas évek művészete a Nemzeti Galériában. Annak is az A épületében, a tardosi vörösmészkővel borított volt Munkásmozgalmi Múzeumban, amely leginkább egy olasz fasiszta pártszékházra hajaz, ahol nekem még alkalmam volt a vitrinekben áhítattal megtekinteni Stromfeld Aurél pipaszurkálóját vagy Szamuely Tibor pilótaszemüvegét. Genius loci.

Felejtsük el! A hatvanas évek úgyis erről szól. Felejtsük el! Mármint a forradalmat, a megtorlást, mindent felejtsünk el. Senki ne ugráljon, akkor nem lesz semmi baj, sőt lesz szőlő és lágy kenyér.

Petrányi Zsolt a katalógusban idézi John Lukácsot, aki szerint a 20. század 1914-től 1989-ig tartott. Ennek mintájára szerintem a hatvanas évek nem 1958-ban (ahogy a kiállítás állítja), hanem 1957. május elsején kezdődtek, és 1968-ig tartottak. Az a mámoros május elseje, amikor százezrek éltették a véreskezű „győztest”, Kádárt, és az a nyomorúságos augusztus 20-a 1968-ban, amikor az emberarcú szocializmusról lehullott az emberálarc. De utána is úgy csináltunk, mintha nem történt volna semmi.

1983 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és annak jogutódján, a Képzőművészeti Egyetemen tanítok grafikát (sokszorosító grafikát, képgrafikát). Rendszeresen részt veszek művészettörténeti államvizsgákon. Az a meglepő tapasztalatom, hogy a vizsgázók sok mindent tudnak a régiekről és a kortársakról, de a 20. század, különösen annak második fele, teljes vakfolt. Sorra adogatják vissza azt a tételt, amelyben Ország Liliről, Vilt Tiborról és Kondor Béláról kellene beszélni. A felvételi beszélgetéseken tíz évvel ezelőtt még ismert volt Szalay Lajos és Kondor Béla neve, mára már az övék sem. Az Ország Lili-kiállítás a Nemzeti Galériában és a Kondor-kiállítás a Várkert Bazárban talán változtatott ezen. De azon nem, hogy ez a korszak homályként létezik az ifjú fejekben.

Így aztán nagy érdeklődéssel vártam a hatvanas évekről szóló bemutatót.

Olvass tovább »


Izraeli designer Magyarkanizsáról

2017. szeptember 26.

Tárlat: Dan Reisinger – In Full Color, Izrael Múzeum, Jeruzsálem

Dan Reisinger: Let my people go, 1969, forrás: printmag.com

Az 1934-ben a Jugoszláviához tartozó Magyarkanizsán született és a Bezalel Művészeti Akadémián diplomázott Dan Reisinger műveiből – az 1976-os kiállítása után – másodjára rendeztek tárlatot az Izrael Múzeumban. Az alkotó több okból ismerős lehet a hazai közönségnek. 2004-ben Giacomettire emlékeztető szobortervet készített a Magyarországon munkaszolgáltra elhurcoltak – köztük saját édesapja – emlékére. A terv alapján elkészült szobrot 2016-ban avatták fel a budapesti Teleki téren. Az Iparművészeti Múzeumban 2005-ben Utak, a Magyar Zsidó Múzeumban 2011-ben Plakátok és a szentendrei MANK Galériában 2016-ban A Holt-tengeren túl címmel nyílt tárlat munkáiból. Ezenfelül a MOME címzetes egyetemi tanára, a Magyar Plakát Társaság tagja és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa.

Olvass tovább »


Vissza a jelenbe

2017. június 2.

Tárlat: Rosa Barba – From Source to Poem to Rhythm to Reader, HangarBicocca, Milánó

Rosa Barba: A Shark Well Governed (részlet), 2017

A sötét hangárt hatalmas vibráló vásznak és apró light boxok szabdalják szét szabálytalan terekre – amelyek mégis összeérnek a kattogó a gépeknek, a film egymásra csúszó szalagjai surrogásának, a hangfoszlányokkal összefolyó dobveréseknek köszönhetően.

A HangarBicocca és Roberta Tenconi kurátor From Source to Poem to Rhythm to Reader címmel rendezett monografikus kiállítást az olasz származású Rosa Barba (1972, Agrigento) tizennégy munkájából. A Berlinben élő alkotó 2009 és 2017 között készült művei jórészt 35 és 16 milliméteres filmek, amelyeket egy helyspecifikus installáció (Perpetual Response to Sound and Light, 2013/2017), valamint kinetikus filmszobrok (Coupez Ici, 2012; A Shark Well Governed, 2017; A Spacelenght Thought, 2012; Sight Enables Us to Appreciate Distance, 2013/2016; Boundaries of Consumption, 2012) egészítenek ki.

Olvass tovább »