Csendes kalendárium (könyvkritika)

2018. február 19.

Grecsó Krisztián, Harminc év napsütés, Magvető, Budapest, 2017

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián, Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című novelláskötete 2017 szeptemberében jelent meg. Már a címből is viszonylag egyértelmű lehet, hogy életrajzi indíttatású kötetről beszélünk, még ha a valós életesemények rendre keverednek is benne a fikcióval. Grecsó esetében ez nem meglepő, jellegzetes írásmódjába ez is beletartozik. Megszokhattuk már a személyes életút különféle elemeinek felvonultatását (a középiskola, főiskola és az otthon központi szerepét), a visszatérő szereplőket (Juszti mama, Szalma Lajos, Daru), és a kiemelt jelentőséget kapó helyszíneket (Szegvár, Csongrád, Békéscsaba). Utóbbiak olyan egymástól élesen elkülönülő állomások az egyéni életúton, hogy segítségükkel szinte napra pontosan meghatározható, mikor lett a történetekben megismert kisgyerekből kamasz fiú, majd felnőtt férfi. Azok a tipikus képek, melyeket a kötet ezekből az időkből elénk tár, édes kis nosztalgiákat ébreszthetnek az olvasóban, ezért is válhat sokak számára szerethetővé. Olyan szituációkat és élményeket vázol fel, melyeket akár mi is átélhettünk, melyek akár a mi történeteink is lehetnének.  Olvass tovább »


A felejtésről

2018. február 16.

Tárlat: Keretek között. A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958–1968)

Vígh Tamás: Karancsberényi partizán emlékmű (Szarvas és farkas), 1968, krómacél lemez, 69,5 × 136 × 90 cm © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 

A hatvanas évek művészete a Nemzeti Galériában. Annak is az A épületében, a tardosi vörösmészkővel borított volt Munkásmozgalmi Múzeumban, amely leginkább egy olasz fasiszta pártszékházra hajaz, ahol nekem még alkalmam volt a vitrinekben áhítattal megtekinteni Stromfeld Aurél pipaszurkálóját vagy Szamuely Tibor pilótaszemüvegét. Genius loci.

Felejtsük el! A hatvanas évek úgyis erről szól. Felejtsük el! Mármint a forradalmat, a megtorlást, mindent felejtsünk el. Senki ne ugráljon, akkor nem lesz semmi baj, sőt lesz szőlő és lágy kenyér.

Petrányi Zsolt a katalógusban idézi John Lukácsot, aki szerint a 20. század 1914-től 1989-ig tartott. Ennek mintájára szerintem a hatvanas évek nem 1958-ban (ahogy a kiállítás állítja), hanem 1957. május elsején kezdődtek, és 1968-ig tartottak. Az a mámoros május elseje, amikor százezrek éltették a véreskezű „győztest”, Kádárt, és az a nyomorúságos augusztus 20-a 1968-ban, amikor az emberarcú szocializmusról lehullott az emberálarc. De utána is úgy csináltunk, mintha nem történt volna semmi.

1983 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és annak jogutódján, a Képzőművészeti Egyetemen tanítok grafikát (sokszorosító grafikát, képgrafikát). Rendszeresen részt veszek művészettörténeti államvizsgákon. Az a meglepő tapasztalatom, hogy a vizsgázók sok mindent tudnak a régiekről és a kortársakról, de a 20. század, különösen annak második fele, teljes vakfolt. Sorra adogatják vissza azt a tételt, amelyben Ország Liliről, Vilt Tiborról és Kondor Béláról kellene beszélni. A felvételi beszélgetéseken tíz évvel ezelőtt még ismert volt Szalay Lajos és Kondor Béla neve, mára már az övék sem. Az Ország Lili-kiállítás a Nemzeti Galériában és a Kondor-kiállítás a Várkert Bazárban talán változtatott ezen. De azon nem, hogy ez a korszak homályként létezik az ifjú fejekben.

Így aztán nagy érdeklődéssel vártam a hatvanas évekről szóló bemutatót.

Olvass tovább »


A Bëlga és a filozófia (lemezkritika)

2018. január 15.

 

Bëlga: Csumpa (lemezborító)

Bëlga: Csumpa (lemezborító)

A Bëlga korábban már megzenésítette Heidegger néhány alaptézisét, új albumukon viszont még ennél is nagyobb fába vágták a fejszéjüket: most az egész filozófiatörténeten szaladnak végig egyik dalukban. A Csumpa decemberben jelent meg, azóta máris aranylemez lett. Az új album az összes klasszikus Bëlga-témát felvonultatja: van slágerparódia, káromkodós dal, kisállatos ballada, némi politika és egy kevés dadaizmus. A zenei alapok elkészítésében DJ Titusz most is kulcsszerepet játszott, és ahogy a korábbi albumokon, megint kitűnő munkát végzett. A dalok szövegvilága nem egyszerűen a trashkultúrát figurázza ki, hanem a pop- és a magaskultúra közötti törésvonalon helyezkedik el. A Bëlga dalai azért különlegesek, mert kimerítik az ironikus beszédmód összes lehetőségét – pontosabb lenne azt mondani, hogy a szövegek már a poszt- és metaironikus térben mozognak. A borító Andy Warhol híres festményét idézi – már ez a vizuális utalás is jelzi ezt a posztironikus, több kulturális réteget egymásba csúsztató szituációt, ami a lemezen végig jellemző marad. Ez a komplexitás teszi izgalmassá a dalokat, hiszen a szövegek egyszerre több elvárási horizontot hoznak működésbe, ezért csak a befogadón múlik, hogy „hány réteg iróniát” hall ki a dalokból.

Olvass tovább »


„A humortalan punk végtelenül unalmas” – interjú Vass Norberttel

2017. december 16.

Vass Norbert

Vass Norbert

A punk olyan jelentőségű irányzattá nőtte ki magát, hogy elkerülhetetlen reflektálni rá a populáris kultúrával foglalkozó kutatásokban. Vass Norbert az egyik ilyen lelkes kutató, aki a hazai punk és az underground szcéna alakulásával foglalkozik a késő Kádár-korban. Vele készítettünk egy rövid interjút, amelyben többek közt személyes kötődéseiről, a punk mai funkciójáról és a CPg-ről kérdeztük. Szabó Csanád interjúja

 

 

Olvass tovább »


Bestialitás és szürrealizmus (könyvkritika)

2017. november 28.

Néha azt hallani, az irodalom túl morbiddá vált. Lélektani szempontból kijelenthetjük: sosem volt eléggé morbid. A léleknek még csak a felszínét érintettük meg, az egy egyetlen elefántcsont kamrájában bámulatosabb és iszonyatosabb dolgok vannak, mint amit eddig papírra vetettek”
Oscar Wilde

Nem biztos, hogy Oscar Wilde kedvelte volna Szerényi Szabolcs Éhség című novelláskötetét, szavai mégsem lennének aktuálisabbak máshol, mint itt. Szerényinél talán talált volna elég morbiditást. De ezek az írások túlmennek az egyszerű meghökkentésen, ami sajnos nem mondható el a legtöbb olyan – nem csak irodalmi − műalkotásról, mely a lélek sötét világának feltárását szorgalmazza.

Szerényi Szabolcs verseinek és novelláinak publikálását 2015-ben kezdte el. Az Éhség az első megjelent kötete, ami a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában került kiadásra. Azonban az induló írókkal kapcsolatos megbélyegzéseknek nincs helye jelen kötet esetében. Az Éhség nagyon átgondolt, tematikusan egységes, jól felépített novelláskötet, ami nem utolsó sorban nívós és lebilincselő írásokat tartalmaz.

Szerényi Szabolcs: Éhség

Szerényi Szabolcs: Éhség

Olvass tovább »


StrukTúra: Philip Glass Philip Glass Philip Glass – repetíció és minimalizmus

2017. november 20.
Philip Glass

Philip Glass (pitchfork.com)

Philip Glass a huszadik századi komolyzene minimalista és repetitív irányzatának talán egyik legfontosabb alkotója. Ha a hatókörének szélességét vizsgáljuk, akkor mindenképpen, ugyanis Glass folytatja azt a már Prokofjevnél (1938-ban zenét szerez Szergej Eisenstein első zenét használó, Alexander Nevsky című filmjéhez) elkezdődött tendenciát, mely szerint egy alapjában véve klasszikus darabokat jegyző szerző bátran elvállalhat filmes munkákat is (Philip Glass: pl. Truman Show (1998), A mágus (2006), Kasszandra álma (2007)). De ami miatt valóban izgalmas, azok a sajátos zenei univerzumai, melyeket úgy épít komplexé, hogy az alapanyagigénye minimális. A kevés összetevőt a közel összes kombinációs lehetőségben kipróbálja és ismételgeti a megérthetőség határáig. A Glass-i zenealkotás két iskolapéldája következik. Olvass tovább »


StrukTúra: Seth Sentry – Strange lot, Pripyat

2017. november 4.

Az Apokrif Online Zene rovata új sorozatot indít, amelynek célja, hogy minél több pályakezdő kritikus színvonalas írásának adjon publikálási felületet. Ezek az írások nem albumajánlók vagy recenziók, és nem stílusspecifikusak: az itt megjelent szövegek a minket körülvevő popkultúra sokszínűségét, egy-egy zenei művének mélységét mutatják be azok szoros hallgatásán keresztül. A struktúrák komplexitását, amely fölött a mindennapok során gyakran átsiklunk, amikor nincs túrabakancs, hogy a hangok sűrűjében barangoljunk.

– Szabó Csanád

Seth Sentry

Seth Sentry

Tetszőleges hétköznap reggel, felhajtott kabátgallér, cserepes száj, felrepedezett ujjak, keresztben jégeső, bal-jobb, bal-jobb. Seth Sentry 2008-as Waiter Minute című kislemezének dala, a Strange lot belső perspektívából – ezáltal rendkívüli érzékletességgel – mutatja be bármelyikünk hétköznapjait.

Olvass tovább »