A lázadás sirálya (színházkritika)

2017. február 27.

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

Olvass tovább »


Láthatatlan perspektívák

2017. február 2.

Tárlat: 6D – Paramnézia. A tökéletes megismételhetetlenségének nyomasztósága, Budapest Galéria

Hardi Ágnes: Cím nélkül, 2017

Hardi Ágnes: Cím nélkül, 2017

A címadó paramnéziát déjà vu néven ismerik sokan: az emlékezet egy sajátos érzékcsalódása, amely úgy téveszti meg az agyat, hogy az átélt szituációt már korábban megéltként fogja fel. Tudományos magyarázatán kívül – miszerint az egyik szem hamarabb küld jelet a látott képről – számos spirituális megfejtése lehet. A tárlat egyébként is néhol a spiritualitás határát súrolva a kollektív mantrák, rutinok és emlékezés kulcsszavai köré szerveződik. A memória visszakapcsolódásai individuális élmények átadása vagy a visszatérő álmok valóságba való ültetése során jelennek meg a kiállítótérben.

Olvass tovább »


Az 1956-os forradalom és szabadságharc a mindennapok szemszögéből (könyvkritika)

2016. december 31.

A Forradalom! – 24 megtalált történet, szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Majtényi György – Mikó Zsuzsanna – Szabó Csaba, Libri Kiadó-Magyar Nemzeti Levéltár, 2016

forradalom

Különleges, mondhatni szokatlan dokumentumkötetet publikált a Magyar Nemzeti Levéltár és a Libri Kiadó közösen az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára az MNL három történész-levéltárosa, Mikó Zsuzsanna, Majtényi György és Szabó Csaba által sajtó alá rendezve. A kötet egyszerre felel meg a tudományos forráskiadás kritériumainak, hiszen kísérőtanulmány és komoly jegyzetapparátus társul hozzá, és hozza közelebb a XX. század eme fontos és drámai történelmi eseményét akár a laikus, mindenkori olvasóhoz. Olvass tovább »


Történelmi pillanat

2016. december 21.

Tárlat: Gróf Ferenc – Mutató nélkül. B. A. úr X-ben, Kiscelli Múzeum, Budapest

ferenc_grof_without_index_kiscelli_museum_budapest_2016_photo_agnes_bakos_bence_tihanyi-22

„ – Nem vágyik vissza a szabadságba, Bowen úr?
– Majd bolond leszek – kiáltotta a rab. – Az ember
nem szabadságra termett.”

 

Budapest, 1958. A hely és az idő, különösen ez a hely, és ez az idő világot teremt. Megidéz egy kort az ahhoz tapadó hangulatokkal együtt, történelmi távlatokat nyit, érzelmeket és ítéleteket mozgósít, emlékeket kelt életre. A Kiscelli Múzeum látogatója számára ezek a koordináták nem egyszerűen megtelnek tartalommal, a Mutató nélkül. B. A. úr X-ben nézője azzal szembesül, hogy a térnek egy bizonyos történelmi pillanatban milyen sokféle, egymásnak akár ellentmondó narratívája létezhet. Gróf Ferenc egyszerű, de egyszerűségében hallatlanul izgalmas koncepciója ilyen tartalmak ütköztetésére épül: a kiállítás két látképet nyújt, két művész, Bernáth Aurél és Déry Tibor sajátos reflexióját a forradalom utáni magyar főváros és a benne élő emberek állapotára, amelyet Gróf saját, kortárs gondolataival, műveivel egészít ki.

Olvass tovább »


A kiszámíthatatlanság poétikája (könyvkritika)

2016. december 20.

Hazai Attila: A maximalista (és más írások), Magvető Kiadó, 2015

hazai_attila_a_maximalista

„Úgy mozgolódik ez a halacska a korallok felett, mintha egy komoly, elfoglalt lény lenne. De engem nem ver át. Én átlátok rajta. Színlelő, hazug karrierista, csak tátogja a magáét, és azt hiszi, abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.” (13.) – olvashatjuk Hazai egy novellájában, melyet Németh Gábor az előszóban idéz mint az író ars poeticáját. A szemléletmód Hazai Attila A maximalista posztumusz kötetében sem módosul, annak ellenére, hogy a gyűjtemény a legkülönfélébb poétikai és narrációs módokat vonultatja fel. A kötet mindössze tizenöt novellát tartalmaz, miközben felöleli Hazai szinte teljes (1991-től 2009-ig tartó) írói pályafutását, jóllehet azért, hogy csak a legfeszesebbek, a „legmaximálisabban minimalista” szövegek kapjanak helyet benne, melyek korábban önálló kötetben még nem, csak folyóiratokban és antológiákban jelentek meg.

Olvass tovább »


Az állam, a fotós és a társadalom

2016. december 11.

Tárlat: Pécsi 25 (Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj, 1991–2016), Capa Központ, Budapest

Stiller Ákos: Tanyavilág [Nagykőrös mellett], 2012

Stiller Ákos: Tanyavilág [Nagykőrös mellett], 2012

Jól ismerjük Robert Capa bölcsességét: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” A közellét számomra azt jelenti: jól ismerni a lencse előtti tárgyat. Nem elkapni egy pillanatot, hanem a rögzített pillanatba sűríteni minden tudásunkat, érzésünket. Így lesz lelke a képnek. A női és férfi magazinok világában, az Instagram-/Google Photos-/Facebook-kultúrában a fénykép illusztráció. Gyors fogyasztásra készítik. Sok alkotó alkalmazkodik ehhez: felméri, mire lenne igény, mint egy jó marketinges, majd azt tálalja az emberek elé, amit látni szeretnének. Aki hozzám hasonlóan hiányolja az olyan képeket, amelyeken a fotós koncepcióját, világképét is láthatja, annak igényeit kellően kielégítheti a Capa Központ aktuális kiállítása. A kiállított fotók megtörik a szokásos gondolkodásmódot, és akár a néző akarata ellenére is elgondolkoztatnak. Ez aligha történhet anélkül, hogy az alkotás ne reflektálna az adott korra is. Számomra a legfontosabb, hogy egy kiállítás (különösen, ha fényképkiállítás) ne nyugtasson meg, hanem kavarja fel a gondolataimat, és tegyen fel kérdéseket.

Olvass tovább »


Nemcsak társas-játék (színházkritika)

2016. december 9.

Timothy and the Things: Schrödingerre várva, koreográfus: Fülöp László, Trafó

schrod_4

Schrödinger macskájának kérdése egy olyan paradox helyzetet ír le, amelyben a macska egyszerre élő és halott. Él, de lehet, hogy már halott, és gondolhatnánk halottnak is, bár kiderülhet, mégis él. Nem tudjuk meg, hogy a dobozba zárt macskával végül is mi a helyzet. Ahhoz fel kéne nyitni a dobozt, ami azonban mindent megváltoztatna. Így aztán a macska állapota örök rejtélyként őrződik meg, ahogy talányban marad a Timothy and the Things új előadásában is. Nem jelenik meg a macska, hiszen megjeleníthetetlen, melynek következtében a koreográfia magának a helyzetnek, és a helyzet adta kérdéseknek a körbejárása.
Olvass tovább »