Today it’s raining in the paradise (könyvkritika)

2018. augusztus 4.

Selyem Zsuzsa, Moszkvában esik, Jelenkor kiadó, 2016.

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Selyem Zsuzsa legújabb novelláskötete, a Moszkvában esik 2016-ban jelent meg. A könyvet regénynek is tekinthetjük, ahogy ezt tette is Domján Edit „Őrületes mese“ című recenziójában. A könyv címe egy, a szövegben is megjelenő viccből ered. „Volt az a vicc, hogy felhívják a jereváni rádiót: Kérem szépen, meg tudják mondani, miért sétál Ana Pauker esernyővel Bukarest utcáin, mikor hét ágra süt a nap? Hogyne kérem: mert Moszkvában esik.” (90.)

Olvass tovább »


„Barabás lábujja megmozdult” (könyvkritika)

2018. július 2.

Tar Sándor, Szürke galamb, Magvető, Budapest, 2018

Tar Sándor: Szürke galamb

Tar Sándor: Szürke galamb

„Bűnösök vagyunk. Valahol, valamikor mindenki gyorsan hajtott, vagy egyéb galádság nyomja a lelkét, jobb a békesség, különben nincs bocsánat.” (287) Így elmélkedik Malvin őrmester, vagy eredeti nevén Sági Éva egy olyan örökérvényű állításon, amit a regény végeredményben mégiscsak felülír és megkérdőjelez. Olvass tovább »


 „Hogy a kezed mire való.” (könyvkritika)

2018. március 17.

Nagy Kata: Inkognitóablak, JAK+Prae, Budapest, 2016

Nagy Kata, Inkognitóablak

Nagy Kata, Inkognitóablak

Definíció szerint az inkognitóablak nem hagy nyomot a böngészés során, s vice versa, a cookie-k elől is kitér; tehát nem engedi, hogy a böngésző emlékezhessen a használóra, annak szokásaira, preferenciáira. Nyomtalan részvételt engedélyez, kötetlenséget ígér, s talán pont ebben rejlik a csapdája. Virtuális arc nélkül, nyomok és következmények hiányában a nézelődés terhe az egyénre s annak lelkiismeretére hárul – az pedig, hogy kisebb vagy nagyobb teherként jelenik ez meg így, csontig rágott, bagatell kérdés lehetne. A kötet címe feltételez egy jelenlévő, valamilyen mediális konstrukció mögé bújó, tettének (ti. a meglesésnek, a jelenlétnek) legitimitását magának megajánló személyt. A Nagy Kata szövegvilágából kiváló, saját arca előtt maszkot (pávatollat) tartó lírai hang saját magából mint személyből keveset mutat; annál többet ad házából, szobáiból, az azoknak szegleteiben bujkáló erőszakból, sőt, kísérletet tesz annak feldíszítésére. Elszámol veszteségeivel („elalvás előtt megszámolom létező halottaimat”), újrapozicionálja saját magát az általa világra hozott élet és az őt nyakába kapó szülő tengelyén („anyaként voltam a nyakadban, vagy lányként, ezt nem tudnám megmondani”), s beszédmódjára talán épp ez az, ami leginkább jellemző lesz. A megfigyelés pontossága gyermekien kegyetlen, az elbeszélés aktusa pedig nagyon is felnőtt, olykor a mindentudó, kiábrándult szülő alakjából konstruálódik. Formailag az inverz tagmondatszerkesztés hangsúlyosságát nem lehet figyelmen kívül hagyni („ezeket keresi: a szót a nincsre”; „hogy felsírj végre rendesen, ha ütlek”), ahogyan a meghökkentő jelzős szerkezetek használata is Nagy Kata kézjegyét viseli magán. Olvass tovább »


„Elmenni művésznek” (könyvkritika)

2018. február 6.

Gerevich József, Teremtő vágyak, Noran Libro, Budapest, 2016

Gerevich József, Teremtő vágyak

Gerevich József, Teremtő vágyak

Kimondottan szép, könyv helyett inkább albumra emlékeztető kötet Gerevich Józsefé, melyben a pszichiáter huszonöt művészettörténeti, művészetpszichológiai esszét adott közre. Mindegyik egy-egy híres alkotó és (egyik, legmeghatározóbb) múzsája közti viszonyt villantja fel, elkészült (és fennmaradt) festményeket és alkotásokat hozva az előtérbe. A szerzői előszóban a következő olvasható: „Bár pszichiáter lettem, az 1970-es évek második felében művészetterápiás osztályt szerveztem a Pszichiátriai Klinikán. A mai napig alkotó pszichiátriai betegekkel foglalkozom, és művészetpszichológiai kérdésekre keresem a választ.” (9.) Izgalmasan hangzik! Ugyanakkor ez a kötet nem művészetpszichológiai kérdésekről szól, legalábbis nem pszichológiaszakmai értelemben. „Ez a könyv sajátos művészetpszichológiai »szöveggyűjtemény«, amely a művészettől távol állókat közelebb hozhatja a festészethez, és kulcsot adhat a képek megértéséhez. A művészek kézzelfogható közelsége pedig annak a tanulságnak a levonására adhat alkalmat, hogy ők is ugyanolyan esendők, ugyanúgy vágynak, éreznek, szeretnek, gyűlölnek, féltékenyek, irigyek és kegyetlenek, mint mi.” (9.) Ebből a leírásból már nemcsak sejthető, hanem egyértelművé is válik az a bulvárba hajló hangvétel, ami az egész kötetet jellemzi mind stílusában, mind szempontrendszerében. Ám ez Gerevich kötetének egy rendkívül kellemes és szimpatikus vonása!

Olvass tovább »


Bestialitás és szürrealizmus (könyvkritika)

2017. november 28.

Néha azt hallani, az irodalom túl morbiddá vált. Lélektani szempontból kijelenthetjük: sosem volt eléggé morbid. A léleknek még csak a felszínét érintettük meg, az egy egyetlen elefántcsont kamrájában bámulatosabb és iszonyatosabb dolgok vannak, mint amit eddig papírra vetettek”
Oscar Wilde

Nem biztos, hogy Oscar Wilde kedvelte volna Szerényi Szabolcs Éhség című novelláskötetét, szavai mégsem lennének aktuálisabbak máshol, mint itt. Szerényinél talán talált volna elég morbiditást. De ezek az írások túlmennek az egyszerű meghökkentésen, ami sajnos nem mondható el a legtöbb olyan – nem csak irodalmi − műalkotásról, mely a lélek sötét világának feltárását szorgalmazza.

Szerényi Szabolcs verseinek és novelláinak publikálását 2015-ben kezdte el. Az Éhség az első megjelent kötete, ami a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában került kiadásra. Azonban az induló írókkal kapcsolatos megbélyegzéseknek nincs helye jelen kötet esetében. Az Éhség nagyon átgondolt, tematikusan egységes, jól felépített novelláskötet, ami nem utolsó sorban nívós és lebilincselő írásokat tartalmaz.

Szerényi Szabolcs: Éhség

Szerényi Szabolcs: Éhség

Olvass tovább »


Ez csak a vég (könyvkritika)

2017. augusztus 20.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető, 2016

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér (fotó: Magvető Könyvkiadó)

Krasznahorkai László monumentális műve, a Báró Wenckheim hazatér összegzi, de le nem zárja az életművet, hiszen profetikusságával a jövőbe mutat.

Krasznahorkai László azon alkotók közé tartozik, akik egyszerre teremtettek sajátos írói világot és az ezt leírni hivatott nyelvet: az utóbbi harminc év egyik legeredetibb magyar írójának életművében egymást feltételezik az isten háta mögötti, menthetetlenül pusztuló, biblikus távlatokat kínáló helyszínek és a végtelen hosszúságú, monologikus körmondatok. A Báró Wenckheim hazatér mindkét jellegzetes vonást hordozza: a meg nem nevezett, de ijesztően ismerős Békés megyei kisváros lakói vérbeli Krasznahorkai-hősök, akik oldalakon átívelő gondolatfolyamokban fűznek széljegyzeteket az elkerülhetetlenül közelítő végítélethez. Olvass tovább »


Négydimenziós festészet (színházkritika)

2017. július 8.

Csehov: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső, rendező: Balázs Zoltán, Maladype Színház

Maladype 2017

A Maladype Három nővére igazi kísérletező színházként Csehov klasszikus szövegét közismert festményeken keresztül teszi fel a színpadra. A képek persze nem feleltethetők meg tartalmilag teljes egészében a drámával, sőt, néha kicsit sem – itt kezdődik az izgalom, a játék, az intellektuális hálószövés. Olvass tovább »