Ez csak a vég (könyvkritika)

2017. augusztus 20.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető, 2016

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér (fotó: Magvető Könyvkiadó)

Krasznahorkai László monumentális műve, a Báró Wenckheim hazatér összegzi, de le nem zárja az életművet, hiszen profetikusságával a jövőbe mutat.

Krasznahorkai László azon alkotók közé tartozik, akik egyszerre teremtettek sajátos írói világot és az ezt leírni hivatott nyelvet: az utóbbi harminc év egyik legeredetibb magyar írójának életművében egymást feltételezik az isten háta mögötti, menthetetlenül pusztuló, biblikus távlatokat kínáló helyszínek és a végtelen hosszúságú, monologikus körmondatok. A Báró Wenckheim hazatér mindkét jellegzetes vonást hordozza: a meg nem nevezett, de ijesztően ismerős Békés megyei kisváros lakói vérbeli Krasznahorkai-hősök, akik oldalakon átívelő gondolatfolyamokban fűznek széljegyzeteket az elkerülhetetlenül közelítő végítélethez. Olvass tovább »


Négydimenziós festészet (színházkritika)

2017. július 8.

Csehov: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső, rendező: Balázs Zoltán, Maladype Színház

Maladype 2017

A Maladype Három nővére igazi kísérletező színházként Csehov klasszikus szövegét közismert festményeken keresztül teszi fel a színpadra. A képek persze nem feleltethetők meg tartalmilag teljes egészében a drámával, sőt, néha kicsit sem – itt kezdődik az izgalom, a játék, az intellektuális hálószövés. Olvass tovább »


Nem számítunk rá, de mégis elragad (könyvkritika)

2017. június 25.

Orcsik Roland: Harmadolás, Pesti Kalligram, 2015

Harmadolas_borito

„Ne számíts elragadtatásra!” – figyelmeztet Orcsik Roland a 2015-ben megjelent Harmadolás hátsó borítóján található rövid szövegben, ami beillik ajánlónak, versnek (kötetnyitó- vagy éppen záró-? esetleg utóhang?), vagy akár szerzői kommentárnak is. A figyelmeztetés hiábavaló, a gondosan kiválasztott első vers máris magával ragadja az olvasót. A Boszorkánysziget persze nem az egyetlen mű, melynek ez sikerül, a több mint félszáz írás közül számos akad, ami sodrásával egy pillanatra sem engedi el az olvasót, azonban kevés olyan van közöttük, amely ennyire esszenciálisan tudná képviselni a kötetet. A Harmadolást záró Aranykapu például kiemelt pozíciója (és ezáltal szerepe) ellenére sokkal kevésbé állja meg a helyét. Olvass tovább »


Mire föl szerelem (színházkritika)

2017. április 17.

William Shakespeare: Szentivánéji álom, fordította: Nádasdy Ádám, színpadi változat: Závada Péter, rendező: Kovács D. Dániel, Vígszínház

szent3
A szerelmesekkel eléggé nehéz azonosulni a Vígszínház Szentivánéji álom előadásában. A pontos alakításokat a nett térben értőn hümmögve lehet szemlélni, hogy aztán elromló, elkalandozó kedvünket szereljék a mesteremberek és az előadás humora – miközben Kovács D. Dániel rendezése szép, tiszta munka, jó arányérzékkel és jó ízléssel színpadra rakott előadás. Rutinosan végigvitt koncepció, elegáns játék, amiben a tétek hiányok. Az előadás jelenből időtlenné táguló világában nem tiszta, hogy mi is a szerelem helyiértéke. Mit jelent az, hogy Gados Béla egy idősemberes barna öltönyben, mai gesztusokkal és hitelesen megtiltja lányának, hogy nem mehet férjhez ahhoz, akit szeret? Olvass tovább »


A lázadás sirálya (színházkritika)

2017. február 27.

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

Olvass tovább »


A kiszámíthatatlanság poétikája (könyvkritika)

2016. december 20.

Hazai Attila: A maximalista (és más írások), Magvető Kiadó, 2015

hazai_attila_a_maximalista

„Úgy mozgolódik ez a halacska a korallok felett, mintha egy komoly, elfoglalt lény lenne. De engem nem ver át. Én átlátok rajta. Színlelő, hazug karrierista, csak tátogja a magáét, és azt hiszi, abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.” (13.) – olvashatjuk Hazai egy novellájában, melyet Németh Gábor az előszóban idéz mint az író ars poeticáját. A szemléletmód Hazai Attila A maximalista posztumusz kötetében sem módosul, annak ellenére, hogy a gyűjtemény a legkülönfélébb poétikai és narrációs módokat vonultatja fel. A kötet mindössze tizenöt novellát tartalmaz, miközben felöleli Hazai szinte teljes (1991-től 2009-ig tartó) írói pályafutását, jóllehet azért, hogy csak a legfeszesebbek, a „legmaximálisabban minimalista” szövegek kapjanak helyet benne, melyek korábban önálló kötetben még nem, csak folyóiratokban és antológiákban jelentek meg.

Olvass tovább »


Nemcsak társas-játék (színházkritika)

2016. december 9.

Timothy and the Things: Schrödingerre várva, koreográfus: Fülöp László, Trafó

schrod_4

Schrödinger macskájának kérdése egy olyan paradox helyzetet ír le, amelyben a macska egyszerre élő és halott. Él, de lehet, hogy már halott, és gondolhatnánk halottnak is, bár kiderülhet, mégis él. Nem tudjuk meg, hogy a dobozba zárt macskával végül is mi a helyzet. Ahhoz fel kéne nyitni a dobozt, ami azonban mindent megváltoztatna. Így aztán a macska állapota örök rejtélyként őrződik meg, ahogy talányban marad a Timothy and the Things új előadásában is. Nem jelenik meg a macska, hiszen megjeleníthetetlen, melynek következtében a koreográfia magának a helyzetnek, és a helyzet adta kérdéseknek a körbejárása.
Olvass tovább »