Kovács Kristóf versei (archív)

2016. augusztus 28.

Inflálódás

(megjelentek az Apokrif 2015/1. számában)

(Torino- Lazio 1-3)
2015_1_borito
valami meccs mindig megy a kocsmákban.
és unalom, mikor még sincs miről beszélni,
pedig azt hittük, majd sok mindent kell mesélned.
többen csak most érkeznek.
hajnalban teniszmeccseket is szoktam nézni,
csak mióta elmagyaráztad
a szabályokat, kevésbé izgalmas.

idézgetek, amikor nem terelem a szót, mesélem,
hogy verseket álmodom, és mérhetetlenül unom.
főleg az ilyeneket.
igazán nagyra nőnek a tétek, lesz vesztenivalóm bőven.
de feltűnt, hogy pár nap alatt értéktelenedik, az is, amiket
mondtál.
persze ami nem inflálódik, az nincs.
talán ma aludni is tudok valahol, mert otthon az már
nem megy.
csak ne mutass irányt, ne ígérj, hagyd meg nekem az előnyt.
a látszatot, hogy így marad, és hogy egyszer lesz minden,
ami eddig…
és ez megtart majd, amíg a szobám végső esélyeiben,
kiegyenlít az előre kiszámítható bűntudat.

Olvass tovább »