Nem irigylem magunkat (beszámoló)

2018. április 29.

Az idei Könyvfesztiválom kicsit késve, csupán péntek este kezdődött, és még ekkor sem a Millenárison, az esemény évek óta állandó helyszínén, hanem egy másik, igen közkedvelt, állandó könyves kegyhelyen, az Írók Boltjában. A munkából épphogy szabadulva, és annak tudatában, hogy másnap már a május egy előtti plusz nap szünetet dolgozzuk le, tértem be az ELTE BTK-ra a megszokott kávémra, ami segít átvészelni a munkazárás utáni nagyjából egy órán keresztül tartó zombiságot, és úgy alakult, hogy bár nem számítottam rá, a Kis Könyves Éj rendezvényén kötöttem ki. Simon Márton olvasott verseket, és adott elő slam poetryt az est lezárásaként. Át- és aláfestésnek a szlemmerekkel már korábban is dolgozó Gyarmati Gábor basszerozott, Munkácsi Ádám pedig fuvolán játszott. A duó keleties dallamokkal is megspékelt, alapvetően funky lüktetésű jazz-t játszott nekünk, a zenével pedig jó összhangban hangzottak el a szövegek. Az utána következő pinceösszejövetel, bár nem a túlzott örömködés, de az érdemi beszélgetések és a csoportkohézió-teremtés alkalma lett.  Olvass tovább »


Mi változott tavaly óta? (beszámoló)

2015. április 29.

22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, 2015. 04. 23‒26.

könyvfeszt_0Tavaly óta annyi minden megváltozott, gondoltam magamban, jelentős késéssel érkezve a Könyvfesztivál megnyitójára. Kezdjük ott, hogy egy éve még mindenhová időben odaértem, tudtam, hogy milyen programokon szeretnék részt venni, és feladatom is volt, így végig serényen jegyzeteltem.  A boldog diákévek azóta szépen faképnél hagytak: munka után rohantam a Millenárisra, a metrón próbáltam összeszedni egy kis tudást Franzenről, de hiába kapkodtam, a terem már tele volt, a pódiumon pedig egy jó humorú, megfontolt fickó épp egy mondat közepén tartott. Kérte, hogy ne kelljen értelmeznie a saját regényeit.

Olvass tovább »


Eső mosta, Nap sütötte (beszámoló)

2014. május 2.

(Rövid szubjektív a Könyvfesztiválról)

XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, 2014. 04. 2427.

02Régen, mikor a Könyvfesztivál még a Kongresszusi Központban volt, az egészet egy előrehozott karácsonyként éltem meg. Rohangáltam standról standra, sose tudtam eldönteni melyik könyvet is szeretném valójában, ám nagy nehezen mégis ki tudtam választani párat, de csak azért, hogy egész úton hazafelé azon morfondírozzak, jól döntöttem-e.

Ez az érzés még kitartott az első pár Millenárison rendezett fesztivál ideje alatt is. Végül, amikor már észrevehetően zsugorodni kezdett, szépen lassan, az utolsókat rúgva elmúlt. Az utóbbi években már csak beviharzottam, tudtam, hogy a figyelemre érdemes standokat hol találom, tudtam, melyiküknél mit érdemes szemrevételezni. Néhány gyors kör után pedig a leginkább tetsző vagy szükségesnek ítélt könyvvel kiültem a teátrumba, hogy ott olvasgassam őket, amíg az időm engedi.

Az idei fesztivált sem vártam különösebben. Régóta megvan a listám arról, hogy miket lenne érdemes beszerezni, de hogy hogyan és miként lenne időm elolvasni, azt nem tudom – sajnos az időhiány konstans. A csütörtöki napot, ezt a felemás nyitónapot épp ezért kellett kihagynom, így már csak este, a gép elől szereztem tudomást az aznapi eseményekről.

Olvass tovább »