Berendezkedés (Nyerges Gábor Ádám új kötete)

2018. május 28.
Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés

Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés

Gondolhatta volna

Vágyainak azokra emlékeztető vonása bizonyosan nem
könnyedségükből vagy tisztaságukból fakad, gondolta,
míg bénító súlyú és mennyiségű teendői boltozata alól,
lopva kilesett az égre. Felhők, azokra gondolt, hogy épp
olyanok, mint hiábavaló akarata, reménykedése, akár
kétségbeesése egykedvű, tőle egyre függetlenebb, szinte
szenvtelen tárgyai. Megpróbált volna fölhívni valakit,
akinek épp-amilyen hangulatán az ő számára elvben sok
minden múlhatna – megpróbált volna, de nem jutott el a
próbáig. Légneműek, az volt a baj, elérhetetlenek, az is
volt a baj, nyirkosak továbbá, még az is volt a baj, de
főképp az első kettő. Mert élete sorskérdései még szép,
hogy nem a mindenkori mostban dőlnek el, ez egy ilyen
ország, azon belül meg, most mit lehet tenni, egy ilyen
élet. Tavasszal tavaszi fáradtság, nyáron általános szieszta
és szabadság, ősszel a korábbról felgyűlt teendők, télen a
hirtelen oly váratlanul közelgő ünnepek és az évkezdés
miatt nem érnek rá dolgai végre eldőlni – pedig már kezdte
azzal is beérni, hogy akár rossz irányba. De leveleire és
hívásaira egyre csak, soha nem látszanak érkezni válaszok,
mintha csak cammogva vonulnának légnemű aggodalmai
emberi elmével felfoghatatlan távolságból felfoghatatlanul
lassúnak tűnő sebességgel. Elnézést kérek a zavarásért,
engem kellene felakasztani, jutott eszébe egy épp odavágó
idézet, míg nagy kapkodásában, szörnyű túlterheltsége,
megannyi elfoglaltsága közben továbbra is az égen maradt
a tekintete. Az egykedvűség, a távolság, talán azért a
felhők, a hidegség, a fagyottság, vagy talán azért, egy szó,
mint száz, mert nincs bennük semmi emberi, ami őt illeti,
még sosem látott beléjük semmilyen alakot vagy figurát,
ahányszor valaki igen, ő egy ugyanazt szintén látó ember
arckifejezésével bólogatott az elvártnál talán lelkesebben
is, hátha úgy tűnik, mintha ő is fel vélne fedezni bármit
ezekben a fönt úszkáló, távoli, halott, rideg, fodros, fehér,
elkényeztetett szarfúvatokban, amik most egyszeriben,
mióta bokros teendőiből beléjük feledkezve nézi őket,
mintha minden elmaradt visszahívás, megválaszolatlan
levél, elmaradt előléptetés és persze csak véletlenül, de
mégis neki jutó, megalázó negligálás lennének, mintha
fejéből kicsusszant, kifúvódó, alaktalan és szégyenteljes
vágyai kenődtek volna fel az égre vattacukorból, mintha
mégis formáik lennének, persze, semmi konkrétra sem
emlékeztetően, persze, de mégis egy élhetőbb, emberibb,
méltóbb élet habarcsanyaga lennének, a rohadt, keserves,
kurva életbe, gondolta még  egy kapkodó, nem olyan
tiszta gondolattal, mielőtt fejébe férkőzött, hogy feléjük
rugaszkodva engedhetne a gravitáció oly sajnálatosan
kiábrándító és fantáziátlan montóniájának, gondolhattam
volna, gondolta volna, de végre már nem volt képes rá.

(eredeti megjelenés: Alibi 6 hónapra – Felhő antológia, 2017)

Olvass tovább »


A 2017-es Apokrif Könyvek-pályázat győztes kéziratai (eredményhirdetés)

2017. november 6.

Az először 2014-ben kiírt, két fordulós Apokrif Könyvek-pályázaton az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége idén két győztest hirdet. A zsűri által a 2017-es pályázat keretében kiválasztott kéziratok megjelentetését (sikeres NKA-pályázás esetén), valamint szerkesztését, gondozását, promócióját és nyomdai előkészítését a felek közösen vállalják, a könyvek megjelenése a 2018-as év során várható.

A 2017-es győztes pályamunkák:

Norman Jope Gólyák és rétesek munkacímű verseskötete Tarcsay Zoltán fordításában,

Vass Norbert Indiáncseresznye munkacímű novelláskötete.

Minden pályázónak köszönjük a részvételt és gratulálunk.

A szerzőkről bővebben:

Tarcsay Zoltán / Norman Jope

Tarcsay Zoltán 1987-ben született, Budapesten. Prózaíró, műfordító, költő, az Apokrif alapító szerkesztője. Kiadványszerkesztéssel és programozással is foglalkozik. 2007-től 2012-ig az Apokrif szerkesztőjeként a prózarovat vezetője, majd 2012-től a lap főszerkesztő-helyettese, 2015 óta munkatársa. Az ELTE BTK-n diplomázott, Irodalom- és Kultúratudomány mesterszakon. 2012 óta foglalkozik Norman Jope verseinek magyarításával – a szerző egyedüli magyar fordítójaként. Az utóbbi években elsősorban A befejezhetetlen munkacímű regényén dolgozik.

Norman Jope 1960-ban született, Plymouthban. Angolul eddig négy könyve jelent meg: a For the Wedding-Guest (Stride, 1997), a The Book of Bells and Candles (Waterloo Press, 2009), a Dreams of the Caucasus (Shearsman Books, 2010) és az Aphinar (Waterloo Press, 2012). Versei számos nyomtatott és internetes folyóiratban jelentek meg. A néhai Ian Robinsonnal közösen szerkesztette az In the Presence of Sharks című antológiát (Phlebas, 2006). Korábban a Memes című irodalmi és kulturális lap szerkesztője, valamint a Critical Companion to Richard Berengarten (Salt, 2011) című kötet társszerkesztője volt. Kritikai írásai a Tears in the Fence, Terrible Work, Stride és egyéb folyóiratok hasábjain jelentek meg. Jelenleg a felsőoktatásban dolgozik, és a plymouthi Language Club nevű irodalmi csoport egyik vezető tagja.

Vass Norbert

Vass Norbert 1985-ben született, Kaposváron. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója.
Kisprózái, versei, tanulmányai, valamint könyv- és kiállításkritikái 2009 óta jelennek meg különböző folyóiratokban – többek közt az Apokrif, a Balkon, a Hévíz, a Kommentár, a Műút, a Palócföld, a Szépirodalmi Figyelő, az Új Forrás és az Új Művészet hasábjain, valamint online az artportal.hu, a fidelio.hu, a kuk.hu, a KULTer.hu, a KönyvesBlog, a litera.hu és a prae.hu felületén. 2011 és 2014 közt a Képírás, 2011 és 2015 tavasza közt a KULTer.hu VizuálKULT rovatának, 2014-től a Szépirodalmi Figyelő, 2015 eleje óta a SZIFonline szerkesztője. 2016-ban jelent meg Hallgat című kritikagyűjteménye az AmbrooBook gondozásában. Szerkesztőként számos könyvet jegyez, 2016-ban sajtó alá rendezte Dénes József memoárját (Szökésben).

*

A 2017-es győztes pályázók bemutatkozó estje 2018. január 23-án lesz a Nyitott Műhelyben.


Szerzőink a 88. Ünnepi Könyvhéten

2017. június 4.

A hamarosan kezdődő, idei Ünnepi Könyvhéten két új verseskötettel is jelentkezik az Apokrif és a FISz 2015-ben indított, közös könyvsorozata, az Apokrif Könyvek.

Sorozatunk 5. és 6. számú darabjaihoz, Csillik Kristóf Hüllők időszaka és Mizsur Dániel Karc című köteteihez összeállított, korábbi könyvelőzeteseink a kötetcímekre kattintva érhetők el.

Az alábbiakban pedig megtalálható az összes könyvheti könyveinkhez kapcsolódó program, hogy érdeklődő olvasóink egyikről se maradhassanak le.

Apokrif Könyvek, páros könyvbemutató
(Csillik Kristóf: Hüllők időszaka; Mizsur Dániel: Karc)
2017. június 6. kedd, 18:00
FUGA (1052, Bp., Petőfi Sándor utca 5.).

Beszélgetés az Apokrif Könyvek idei szerzőivel a Könyvhét nagyszínpadán
2017. június 9. péntek, 16:30-17:00
résztvevők: Csillik Kristóf, Mizsur Dániel
moderátor: Fráter Zoltán (sorozatszerkesztő)

Csillik Kristóf dedikálásai az Ünnepi Könyvhéten
2017. június 11. vasárnap, 15:00-16:00, Liszt Ferenc tér (Írók Boltja)
2017. június 11. vasárnap, 17:00-18:00, Vörösmarty tér (FISz stand)

Mizsur Dániel dedikálásai az Ünnepi Könyvhéten

2017. június 10. szombat, 17:00-18:00, Vörösmarty tér (FISz stand)
2017. június 11. vasárnap, 15:00-16:00, Liszt Ferenc tér (Írók Boltja)

*

(az Apokrif Könyvek facebook-oldala)
(Mizsur Dániel Karc című kötetének facebook-oldala)


A 2016-os Apokrif Könyvek-pályázat győztes kéziratai (eredményhirdetés)

2016. november 16.

Az először 2014-ben kiírt, két fordulós Apokrif Könyvek-pályázaton az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége idén három győztest hirdet. A zsűri által a 2016-os pályázat keretében kiválasztott kéziratok megjelentetését (sikeres NKA-pályázás esetén), valamint szerkesztését, gondozását, promócióját és nyomdai előkészítését a felek közösen vállalják, a könyvek megjelenése a 2017-es év során várható.

A 2016-os győztes pályamunkák:

Mizsur Dániel Másik város munkacímű verseskötete,

Csillik Kristóf Jöttem, láttam munkacímű verseskötete,

Németh Gábor Dávid Voyeur munkacímű verseskötete.

Minden pályázónak köszönjük a részvételt és gratulálunk.

A szerzőkről bővebben:

Mizsur Dániel

mizsur-daniel1991-ben született, Budapesten. Költő, író, kritikus, az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója, 2016-tól az Apokrif szerkesztője. 2015-ben egy éven át volt az Apokrif Online Feketemosó rovatának egyik szerzője. Versei, prózai művei, kritikái megjelentek az Apokrif nyomtatott és online felületei mellett az Art7-en, A Vörös Postakocsi Online-on, a Hídban, a Librariusban, a Ligetben, az Opusban, a Parnasszusban, a Prae.hun, a Spanyolnáthában, a Szépirodalmi Figyelőben, az Új Forrásban, az ÚjNautiluson és a Zempléni Múzsában.

Csillik Kristóf

csillik-kristof1994-ben született, Budapesten. Költő, az ELTE BTK hallgatója Média és kommunikáció fő- és Kreatív Írás minorszakon. Művei az Apokrif mellett a FÉLOnline-on, a Kortárs Online-on, a Kulteren, a Literán, a Műút Portálon és az ÚjNautiluson jelentek meg. 2016 novemberében a FÉLOnline bemutatja sorozat keretében műveiből önálló est lesz látható az RS9 Színházban.

 

Németh Gábor Dávid

nemeth-gabor-davidNémeth Gábor Dávid 1994-ben született, Budapesten. Költő, a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Verseken kívül drámákat ír, illetve kritikákat és elemzéseket színházi előadásokról. Versei az Apokrif mellett többek közt A Vörös Postakocsiban, a Csillagszállóban, a Helikonban, a Kulterena Látóban, a Műút Portálon, az Új Forrásban és a Zempléni Múzsában jelentek meg.

 

*

A 2016-os győztes pályázók bemutatkozó estje várhatóan 2017 áprilisában lesz a Nyitott Műhelyben.


A XX. század első fele magyar nőirodalmának ösvényein (könyvkritika)

2016. szeptember 18.

Zsávolya Zoltán: Elágazó ösvényen. Tanulmányok a magyar modernség női irodalmáról, Orpheusz Kiadó, 2016

konyvNégy eddigi releváns, két német (Gabriele von Baumberg (1766-1839). Die Laufbahn einer österreichischen Dichterin und ihr geistiges Umfeld um die Wende des 19. Jahrhunderts; Textualität und Deutung. Schriften zur Philosophie und Literatur) és két magyar nyelven megjelent (Poliptichon. Fantomképek a kortárs magyar irodalomról; Gyújtópont. Válogatott tanulmányok), s eddig egészen más jellegű témákban elmélyült szakkönyve után legújabb, monográfiába hajló tematikus tanulmánykötetében Zsávolya Zoltán, nem mással foglalkozik, mint a XX. század első fele, a modernség korszakának magyar nőirodalmával.

Olvass tovább »


„idő kell saját magamhoz, meg türelem”(könyvkritika)

2016. április 11.

Géczi János: A Bunkerrajzoló: Likó Marcell életrajz-rekonstrukció, Athenaeum Kiadó, 2015.

likó

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Géczi János: A Bunkerrajzoló: Likó Marcell életrajz-rekonstrukció című kötete kerül terítékre. 

Már a legelején szeretnék állást foglalni egy kikerülhetetlen kérdésben, mert a későbbiekben nem nagyon fogok erre kitérni, tudniillik igazságtalannak tartanám a kötettel szemben: A Bunkerrajzolónak, véleményem szerint, nem Likó Marcell és nem is a Vad Fruttik nevű zenekar a főhőse. Ennél fogva erősen korlátozónak érzem a Közös lemez című kiadói előszóban megfogalmazott ajánlást, mely szerint a mű „felkavaró és szerethető ajándék a Vad Fruttik hallgatójának”. (8.) Még azzal együtt is így gondolom, hogy vélhetően sok Vad Fruttik-rajongó olvassa a kötetet az általam határozottan halványítani kívánt megfeleltetés mentén. És ez jól is van így, akkor, ha emellett a szöveg többi rétege is észrevétetik, mindaz, amit az „önsajnálat és tetszelgés nélkül mesélő sztár” (8.) akaratán kívül is kitakarhat a szövegből.

Olvass tovább »


A fordítás váratlan fordulatai (könyvkritika)

2016. március 7.

Kappanyos András: Bajuszbögre, lefordítatlan – Műfordítás, adaptáció, kulturális transzfer, Balassi Kiadó, 2015

1131-1058-thickbox

Kappanyos András ötödik, akadémiai doktori értekezésként benyújtott és sikerrel megvédett monográfiája a közelmúlt magyar irodalom- és kultúratudományi diskurzus igen fontos produktuma. Intencióját és tárgyát tekintve olyan átfogó, szintézisre törekvő fordítástudományi szakkönyv, mely a legfrissebb nemzetközi fordításelméleti trendeket és teoretikus eredményeket a magyarországi műfordítási hagyományok figyelembe vételével mutassa be. A könyv műfordítási példaanyagát illetően igyekszik tekintettel lenni a magyar nyelv és kultúra más nyelvekkel és kultúrákkal történetileg kialakult kapcsolataira, illetve viszonylagos elszigeteltségére egyaránt.

Olvass tovább »