StrukTúra: Philip Glass Philip Glass Philip Glass – repetíció és minimalizmus

2017. november 20.
Philip Glass

Philip Glass (pitchfork.com)

Philip Glass a huszadik századi komolyzene minimalista és repetitív irányzatának talán egyik legfontosabb alkotója. Ha a hatókörének szélességét vizsgáljuk, akkor mindenképpen, ugyanis Glass folytatja azt a már Prokofjevnél (1938-ban zenét szerez Szergej Eisenstein első zenét használó, Alexander Nevsky című filmjéhez) elkezdődött tendenciát, mely szerint egy alapjában véve klasszikus darabokat jegyző szerző bátran elvállalhat filmes munkákat is (Philip Glass: pl. Truman Show (1998), A mágus (2006), Kasszandra álma (2007)). De ami miatt valóban izgalmas, azok a sajátos zenei univerzumai, melyeket úgy épít komplexé, hogy az alapanyagigénye minimális. A kevés összetevőt a közel összes kombinációs lehetőségben kipróbálja és ismételgeti a megérthetőség határáig. A Glass-i zenealkotás két iskolapéldája következik. Olvass tovább »