A szerencse nem a csillagok állásából fakad (interjú)

2017. július 2.

fbb_ajatekos_olvasoproba01

Május 7-én tartotta a Radnóti Miklós Színház évadának utolsó bemutatóját, A játékost. A Dosztojevszkij regényből készült adaptáció Roulettenburg virágzó kaszinói életét mutatja be, amely éles ellentétben áll a szereplők valódi léthelyzetével. A szerencséről, a függőségről és az átdolgozás nehézségeiről az előadás rendezőjével, Fehér Balázs Benővel beszélgettünk. Olvass tovább »


Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget (archív)

2016. május 2.

Az évek iszkolása2015_1_borito

– részlet egy interjúkötetből –

(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)

Mi az első emlék (vagy emlékfoszlány), amely megjelenik az agyában, ha rákérdez? Mi az első emléke a szüleiről?

Elolvasván a kérdést, jó ideje ülök már az íróasztalomnál, és lényegileg, hogy nevetségesen fejezzem ki magam, elméleti megfontolásokat teszek. Ez nyilván azért van, mert nem ugrik be semmi nagyon határozottan „mint első”. Pedig nyilván van első, mert például van utolsó. Természetesen ez az utolsó emlékem, ez, itt, most, hogy nyüstölöm ezt a szegény, árva, magyar mondatot. Jut eszembe: vannak-e szegény, árva angol mondatok? Vagyis a magyaréhoz hasonló státuszban lévő mondatra mondanak-e ilyesfélét. Illetve a kérdés még csak nem is ez, hanem hogy én mondanám-e ezt, ha angolul írnék. Vagyis gondolnám-e ezt. Azt hiszem, nem.

Olvass tovább »


Játsszunk irodalmat! (interjú)

2016. január 29.

Interjú Rudolf Pankával a Booktion! programsorozatról

12584184_10153837255476530_1182781327_n

Az igazi irodalomfalók életében talán csak egy olyan erő van, aminek a hatására a legjobb könyvek is a sarokban landolhatnak: a jó társaság, a közösség. S ha ezért nem kell feladnunk az irodalommal való foglalkozást sem, az bizony maga a tökély. Arról, hogy mindez hogyan valósulhat meg a gyakorlatban, Rudolf Pankával, a Booktion! programsorozat ötletgazdájával és szervezőjével beszélgettem. – Tóth Anikó interjúja olvasható alább.

Olvass tovább »


„Jöhetnek a dolgos éjszakák” (interjú)

2015. június 13.

Görömbölyi Dávid Diplomata-útlevéllel a hátizsákban című regénye az idei könyvhétre jelent meg a Prae.hu kiadásában. A szerzővel zenéről, irodalomról, emberi kapcsolatokról beszélgettem. – Tóth Anikó interjúja olvasható alább.

Görömbölyi Dávid

Tóth Anikó: A regényed egy fiatal magyar diplomata varsói kiküldetését mutatja be. Szokatlan téma ez a magyar irodalomban, de még ennél is szokatlanabb az, hogy egy hús-vér diplomata novelláskötetet ír, és az meg is jelenik. Mi ösztönzött téged az írásra?

Görömbölyi Dávid: Az írott szöveg születésemtől kezdve körbevett, szüleim klasszikus, hivatástudó újságírók. Szerkesztőségekben szaladgálva nőttünk fel, igazából tinédzserkorom óta publikálok. Eddig azonban a szövegeim főként szakmai jellegűek voltak. Néhány éve állt össze bennem a gondolat, hogy az eddigi életem során összegyűlt élményekre építve fikciós formában is megosszam a világgal kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat. Laikusként vágtam bele, de a folyamat végén talán már egy kicsit kevésbé laikusként adhattam kiadóm kezébe a könyv kéziratát.

Olvass tovább »


Valahogy élni kell (interjú)

2015. február 24.

Az Apokrif Online Tóth Anikó interjúsorozatát közli az Apokrif Könyvek 2014-es pályázatának győzteseivel. Az utolsó interjúalany Juhász Tibor, az Ez nem az a környék című kézirat szerzője.

juhász_2Juhász Tiborral megjelenés előtt álló, Ez nem az a környék című kötetéről beszélgettünk. Tibor válaszaiban ugyanaz az érzékeny látásmód jut kifejezésre, ugyanaz a zsigerien természetes hang bontakozik ki, amely a verseire is jellemző.

Tóth Anikó: Ez nem az a környék címmel hamarosan megjelenik az első versesköteted. Milyen út vezetett idáig?

Juhász Tibor: Rögös. Igaz, hogy már régóta írok, de sokáig nem találtam a témámat. Hosszú ideig olvasmányélményeim határozták meg viszonyomat a költészethez. Aztán, amikor megtaláltam a hangomat, kézírással küldtem szét a verseimet folyóiratoknak, majd meglepetten tapasztaltam, hogy az elektronikus levelekre sokkal inkább válaszolnak. Igaz, kicsit naivan, azt hittem, hogy írjuk az irodalmat.

Olvass tovább »


„Ketrecbe zárt állatok vagyunk” (interjú)

2015. február 9.

Az Apokrif Online Tóth Anikó interjúsorozatát közli az Apokrif Könyvek 2014-es pályázatának győzteseivel. A második interjúalany Szendi Nóra, a Zárványok című kézirat szerzője.

szendi_borítóképSzendi Nórával, az Apokrif és a FISZ kiadásában megjelenő Zárványok című regény szerzőjével 2014. december 9-én találkoztunk az Üllői úti Campus Caféban.

Tóth Anikó: Az Apokrif-könyvek szerzőinek bemutatkozó estjén Mészáros Márton említette, hogy három nappal az NKA-pályázat leadási határideje előtt még dolgoztál a kéziraton. Miért alakult ez így? Mennyi ideig írtad a regényt?

Szendi Nóra: Még mindig nem készült el, jóllehet már 2010 óta készülök erre a regényre – ami közben persze rengeteget változott –, de folyton halogattam az írást a szakdolgozatom és egyéb teendőim miatt. Aztán amikor tavasszal megtudtam, hogy nyár közepén lesz az Apokrif-pályázat határideje, még egy csomó munkám volt. Emiatt gyakorlatilag egy hónapom maradt, hogy összerakjam a kézirat hetven százalékát, és nem is sikerült befejeznem. Az egész nyaram ezzel telt: nagyon-nagyon intenzív, magányos írással, amiben még most is nyakig benne vagyok. Egy kicsit fura is volt most bejönni a városba: olyan, mintha egy másik bolygóról érkeznék.

Olvass tovább »


„Valaki az összes költőt megmenthetné” (interjú)

2015. január 19.

Az Apokrif Online Tóth Anikó interjúsorozatát közli az Apokrif Könyvek 2014-es pályázatának győzteseivel. Az első interjúalany Bödecs László, a Semmi zsoltár című kézirat szerzője.

bödecsBödecs Lászlóval a Prága kávézóban találkoztunk 2014. december elsején. Beszélgetésünk apropóját az Apokrif és a FISZ közös pályázatán sikerrel szereplő Semmi zsoltár munkacímű kötet adta, amely a költő verseinek első nyomtatott gyűjteménye lesz.

Tóth Anikó: Semmi zsoltár című versesköteteddel Szendi Nóra és Juhász Tibor mellett te is az Apokrif folyóirattal debütálsz a könyvpiacon. Mi volt az első reakciód, amikor kiderült, hogy a te neved is szerepel a könyvpályázat nyertesei között?

Bödecs László: Természetesen örültem. És megosztottam a jó hírt a Facebook-on. Nagy lehetőség ez, és nem is reméltem, amikor újra elkezdtem írni. 2012 óta publikálok, és csak néhány hónappal azelőtt kezdtem el újra verseket írni. Azelőtt nagyjából 2 évig nem írtam semmit. Aztán találkoztunk [Nyerges] Gáborral, és szimpatikus volt a srác. Akkor újra elővettem a régi Apokrif-számokat, megint beleástam magam a dologba, és rájöttem, hogy basszus, ez nekem is menne. Gondoltam, esetleg megpróbálom, megpróbáltam, és az Apokrif Online-on le is jött két vers elég hamar. De ekkor még egyáltalán nem terveztem, hogy nekem kötetem lesz, és hogy ilyen hamar. Ez az egész olyan beláthatatlannak tűnt. Aztán jött a pályázat, és akkor már elég sok versem volt. A szerkesztés során 20-25 verset félretettünk, így jött létre a kötet magja. Ezután egy év alatt írtam körülbelül 20 olyan verset, amelyeket már kimondottam a kötetbe szántam. Ekkor már megvolt az a minőség és az az összefüggésrendszer, ami szerintem kell egy kötethez. Az pedig nagyon jó érzés volt, hogy a négy szerkesztő egyhangúlag azt mondta, hogy mehet a dolog, és a FISZ-esek is rábólintottak. Ez jó visszajelzés volt.

Olvass tovább »