Feketemosó: #MeToo

2017. október 18.

feketemoso-uj-kozepes

Felállt a hátamon a szőr, mikor először meghallottam ezeket a mondatokat több férfi ismerősömtől: „De nektek, nőknek ez tetszik.” vagy „Nem tudjátok kezelni a bókokat”. Ez nem bók. S nem, cseppet sem tetszik. Nem rak hozzá az önbecsülésemhez, inkább elvesz belőle. Sokkal több vagyok, mint a testem. Néha úgy érzem, hogy a melleket, a feneket, a hosszú hajat szeretném leszerelni magamról. Hogy csak legyek, minden szexuális maszlag nélkül: csak én magam. – Murzsa Tímea írja az Apokrif blogját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Elhagytam Moszkvát

2017. október 11.

feketemoso-uj-kozepesHa már itt tartunk, nem csak combjait ismerik sokan. Mióta a pályán van, arról híres, hogy milyen tökéletes, szimmetrikus, néhol aszimmetrikus, már-már megalomán formái vannak, minden pontja, mint megannyi apró, kidolgozott katedrális. – Bali Farkas írja az Apokrif blogját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Egy regény nehézségei

2017. október 4.

feketemoso-uj-kozepesEgyébként nem is tudom szabad-e írni. Felelősségem van, hogy mi kerül az üres papírra, meddig terjedhet a regény és hol kezdődik az én valósága. Bödecs László írja az Apokrif blogját.

Ha csak írni kéne, azt tudok. Mondom kedvesemnek egy panasszal teli kis bekezdésben, valamikor a virtuális tér időtlen szövegfolyamának egy pontján. Megismétli nekem a mondatot, ugyan nem szántam annak, de ebből felismerem, jelentékeny, mondtam valamit. A reakció érzelmi tartalmára nem emlékszem, hogy sajnálat volt-e, tetszés, egyéb. Nem is lehet lemérni az ilyen kijelentések súlyát, sokkal több van mögötte semhogy egyetlen reakció feltárná különböző felhangjait, a mondat cseng. Olvass tovább »


Feketemosó: Mozaikok egy készülő regényből (3.) – Ssimi

2017. szeptember 27.

feketemoso-uj-kozepes

Összegyűrte az üres sörösdobozt és az ablakon keresztül behajította az autóba. Fürkészve nézett rám.

Milyen érzés, hogy fogalmad sincs, ki vagy? Jobb, mint tudni?

Nem tudom, nincs összehasonlítási alapom. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

Illusztráció: Gužák Klaudia

Illusztráció: Gužák Klaudia

Olvass tovább »


Feketemosó: A templomról és Ikaroszról

2017. szeptember 20.

feketemoso-uj-kozepesMi a különbség az égbe törő templomtorony és Ikarosz szárnyai között? Az alázat. Mert a templom nem Bábel tornya. Isten tölti be a templomot, s nem az ember. – Murzsa Tímea írja az Apokrif blogját. Olvass tovább »


Feketemosó: Te a vonaton

2017. szeptember 13.

feketemoso-kisebbA fények egyre halványabbak, az utaskísérő is egyre ritkábban és egyre kevesebb lelkesedéssel sétálgat a széksorok között. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

2017. szeptember 6.

feketemoso-kisebbAmiket elhagytam, a hegyek állandóak – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

 

Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

Turistaként térek vissza városomba,
mondhatjuk úgy is, hosszú idő után újra körülnézek,
érdekelnek a díszletek, rajtam kalap, napszemüveg,
kik alszanak a tereken hosszú fényű délutánban,
milyenek a plakátok, hol rombolnak, mit építenek,
amit megépítettek rombolják-e már, az üres helyekre
vajon milyen új romokat hordanak.

Amiket elhagytam, a hegyek állandóak,
ezt épp elfelejtem, akiket féltettem (már kevésbé),
a barátok, különböző állomásokon maradnak,
a lakásig a hosszabb úton megyek, jól ismerem,
észreveszem az apró, jelentéktelen változásokat,
és nem tudom, ki az, aki most együtt néz velem.

Így találja meg a szerelmet,
aki látszólag semmit sem csinál,
aminek nincs helye, ahol nem változik semmi,
aztán még sincs igaza – sokat bőg, a sarokba néz,
egyszer csak ott van, és aki már rettegett,
most csak bizonytalan, hiszen lehetetlen,
de ahogy a metrón egymásra néznek,
már látszik, három nap is több a halálnál.

Nézd meg te is, nincs mit mesélnem,
ahogy a szakállamba fúrod az ujjaid,
sokkal inkább kecske, nem bölcs vagyok,
olyan a tekinteted, mint az ígéret
(feloldozás?), hogy élni mégis szabad,
ami nem igazán változik, is érdekes,
örök élet, mittudomén, fölragyog.