Feketemosó: A forradalmár

2017. február 22.

feketemoso-kisebbnégy óra körül újabb hírek jönnek / LEVERTÉK A FORRADALMAT! / kiáltják a rikkancsok / mire a forradalmár megvonja a vállát – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Retúr a pokolba

2017. február 15.

feketemoso-kisebbNem tudom a srác nevét, akivel ott beszélgettem. Addig nem jutottam el. Én hostess munkát végeztem a felszínen. Egy unisex dezodort promotáltam egy stand mögött, a pláza azon részében, ahová érzésem szerint, ha az egy templom lett volna, a főhajót helyezik el. Csak nagyritkán jártam ki hozzájuk, a „szemetesekhez”, rendszerint akkor, ha már az üres spray-s kartondobozok a csöppnyi pult mögött szabályos gúlákat alkottak. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének II. – A költöztetőmadarak

2017. február 8.

feketemoso-kisebbMúló nagyon közel lakik a te babaházadhoz, és egyszer majd visszaköltözöl a szomszédjába. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Találkozás (folytatás)

2017. február 1.

feketemoso-kisebbTánc közben végig mosolyogtak egymásra, gesztusokkal játszottak, énekelték a dalokat, forgatták, kerülgették egymást, csak akkor vette le a tekintetét a fiúról, amikor már tudta, hogy az ilyenkor is végig őt nézi. A gyorsabb számoknál is jól működtek együtt, nyugodtan figurázhatott, a játszótársa nagyon is igyekezett, érezte rajta, hogy ő is élvezi, úgy mosolygott, mint egy gyerekre. Olyan szemmel nézte, amiről az apja jutott eszébe egy régi emlékből, amikor átfordítóst játszottak, tehát kézen fogta, felmászott a mellkasán és átpördült, meglepődött a saját gondolatain, érezte, hogy szeme körül megjelennek a természetes nevetőráncok, úgyhogy néha már inkább behunyta őket, tudta, hogy biztosan fog földet érni még a legőrültebb forgás után is. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Bökényfölde

2017. január 25.

feketemoso-kisebbAz élet, az kérem, mi vagyunk, szólt a jelmondata, és számára ez mondat volt a lehető legegyértelműbb, úgyhogy ezt is használta, mikor a hátsóudvarban máglyát rakott az összes otthon található szépirodalmi műből, megsütötte fölötte a szalonnáját, megette és a kerti budiban kihányta, mert gyenge volt gyomra. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Két történet

2017. január 18.
feketemoso-kisebbEzt várta, és miután végeztem, jól érthetően, tagolt hanglejtéssel megszólított: Elnézést, meg tudná mondani, hányszor lehet megközelíteni a tengert? És én úgy néztem fel könyvemből, azzal a szociálisan közönyös, szinte hátborzongatóan utálatos nézéssel, mintha gyilkost látnék, de aztán eljutott az agyamig, mi is hangzott el az előbb, és ettől megenyhültem. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy felderültem. Mosolyom egyértelmű beismerő vallomása volt annak, hogy csak játszottam a hűvös budapestit, a mindig, minden szituációban „elérhetetlent”. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének I. – A lelkerekek

2017. január 11.

feketemoso-kisebbAz uholok legöregebbje és legbölcsebbje annyira vén, hogy már arra sem emlékszik, hogy mi a neve. Azt viszont jól tudja, hogyan lehet Múlónak üzenni: A Naphajó kemencéiből sokszor kipotyog egy-egy hajszálnyi nevetés, hangyabokányi jókedv, szempillantásnyi szép szó. Ezeket az uholok összegyűjtik, hogy fénybetűket gyúrhassanak belőlük. A legöregebb uhol neveket ír a Holdhajó vitorláira. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »