Esterházy Péter halálára

2016. július 15.

3.jpg

Forrás

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – idézi Esterházy Péter a Példabeszédeket a Hasnyálmirigynaplóban, utolsó könyvében. Esterházy mindenestül az élet írója, így nehéz a halálról – fáj leírni: az ő haláláról – beszélni. Az Esterházy-próza szövetét az ontológiai derű festi fényesre. Ez akkor sem változik, mikor a tárgy, az írás tárgya a hasnyálmirigy lesz – onkológiai derű, bújik ki a szerzőből naplóírás során. Ez a Hrabalra emlékeztető könnyedség munkál az Esterházy-univerzum mögött. És valahol ez a kvintesszenciája ennek a közép-kelet európai létnek, gondoljunk csak Kunderára. De emellett Esterházy vérbeli européer, akár a műveit átszövő intertextusokat tekintve, akár a színvonalat nézve.

Olvass tovább »


Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget (archív)

2016. május 2.

Az évek iszkolása2015_1_borito

– részlet egy interjúkötetből –

(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)

Mi az első emlék (vagy emlékfoszlány), amely megjelenik az agyában, ha rákérdez? Mi az első emléke a szüleiről?

Elolvasván a kérdést, jó ideje ülök már az íróasztalomnál, és lényegileg, hogy nevetségesen fejezzem ki magam, elméleti megfontolásokat teszek. Ez nyilván azért van, mert nem ugrik be semmi nagyon határozottan „mint első”. Pedig nyilván van első, mert például van utolsó. Természetesen ez az utolsó emlékem, ez, itt, most, hogy nyüstölöm ezt a szegény, árva, magyar mondatot. Jut eszembe: vannak-e szegény, árva angol mondatok? Vagyis a magyaréhoz hasonló státuszban lévő mondatra mondanak-e ilyesfélét. Illetve a kérdés még csak nem is ez, hanem hogy én mondanám-e ezt, ha angolul írnék. Vagyis gondolnám-e ezt. Azt hiszem, nem.

Olvass tovább »