Ugyanaz, még mindig – tudósítás a 11. Ördögkatlan Fesztiválról

2018. augusztus 18.

Idén is megrendezték az Ördögkatlan Fesztivált, amelyről most már biztosan állítom: a kedvenc hazai fesztiválom, és valószínűleg ez nem is nagyon fog változni. Nem fog, mert az ember pontosan tudja, mire számíthat. A Katlan egyik alapköve az állandóság, amely egész egyszerűen az autentikusságból fakad: ez nem egy nagy zenei fesztivál pontosan kiszámított arculattal és programmal a közönség igényeinek megfelelően, hanem Bérczes László és Kiss Móni szerelemgyermeke. Ennek megfelelően a helyszínek, a programok, az árak, a résztvevő emberek, az egész hangulat mind egyetlen nagy vízió részei.

ordogkatlan.hu – Képek a Sztalker Csoporttól

ordogkatlan.hu – Képek a Sztalker Csoporttól

 

Olvass tovább »


Feketemosó: Még

2018. augusztus 15.

feketemoso-uj-kozepesHitetlenül hitt reményéhez, hogy lehetne tán valami jobb is, szégyellve vallja be, hogy titkon még ragaszkodik, aggodalmas-gondosan rakosgatja a legfontosabb hangsúlyokat a mondatbeli mégekre, de, mint aki még nem áll készen a szenvedés felfüggesztésére, szemérmetes tétován inkább ismét lesüti a szemét. Egyszerre elkeseredett és felszabadult a nevetése. Felnéz, gyönyörűen, mint aki továbbra sem áll készen, de maga sem biztos benne, hogy ez most épp egyértelmű-e. Az. – Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif blogját.

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Olvass tovább »


Háy János: A villanyszerelő (archív)

2018. augusztus 10.

apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3-as számában)

A villanyszerelő

(Vidékfejlesztő opera egy felvonásban)

Szereplők 

Túri Dani, negyven körüli villanyszerelő, művezető
Maszkáni Péter, buszsofőr, harmincas
Marika, Maszkáni felesége, huszonéves
Szomszédnő, Maszkániék szomszédja, negyven körül
Kocsmai asszony, idősödő asszony, ötvenes 

Kis Tibi, helyi lakos, ötvenes
Buszsofőr, Maszkáni munkatársa
Két munkás, ők egyben a kocsmai emberek is lehetnek
Falusi lakosok, ők is lehetnek kocsmai emberek
Kórus (munkások, falusi lakosság, kocsmai emberek) 

Játszódik a mindenkor aktuális jelenben Magyarországon, egy faluban, távol a fővárostól. 

1. jelenet
Falusi utca, faluhangok imitációi, aztán gépek és szerszámok hangja, ebből a zajzenéből bontakozik ki a nyitókórus 

Falukórus: 

Úr isten, mit látok,
na, mit na, mit látok:
Ásók és lapátok,
jönnek a munkások.
Ez most a nagy újság,
Feltúrják az utcát.
Csatornákat ásnak,
út szélén pisálnak. 

Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk!
Ha kell, ha nem, mi ellene tüntetünk.
Nyakunkba sóznak egy úniós vackot,
Pesten meg zsebre dugják a hasznot.
Nem kell, nem kell, nem kell az új nekünk! 

Falusi lakos:

Mért jön ide ez a rengeteg gép, meg azok a munkások, miért? 

Túri Dani paposan:

Mert az úniós támogatások lehetővé tették, hogy a faluban végre föld alá kerüljön minden vezeték, s a korábbi lengővezetékek helyett korszerű formában jusson el a házakba az elektromos áram. Remélem, ez ellen senkinek nincs kifogása! 

Falusi lakos (a megszólaló személyek a lehetőségek szerint változnak, de a megszólalóknak nincs külön karakterük): 

De nekünk már eddig is megfelelő volt, minek azt megváltoztatni, ami eleve jó volt.  Olvass tovább »


Feketemosó: Nem kell többé megfelelned

2018. augusztus 8.

feketemoso-uj-kozepesSokáig persze én is azt hittem, hogy akkor élem jól az életemet, ha eredményes vagyok. Ha olyan dolgokba vágok bele, amelyekre az emberek azt mondják, ez igen, ez már valami, nagyszerű, amit csinálsz, tiéd az első helyezés. Ez eddig rendben is lenne, de a következő kérdés – kimondva vagy kimondatlanul – általában így hangzik: „Na és hogy bírod ezt a sok mindent egyszerre?” – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Ez most nem egy történet lesz, nem lesznek elgondolkodtató megoldások, ravasz összecsengések. Csak leírom, amit gondolok.

Ott kezdem, hogy egy barátom egyszer nagyon megelégelte, hogy már évek óta tanul a bölcsészkaron, már diplomája is van, de még mindig nincs előtte semmiféle jövőkép. Úgy gondolta, legjobb lesz, ha pályát vált, és beiratkozik egy gazdasági szakra. Elment egy régi barátjához, aki megütközve hallgatta, és a következő kérdést szegezte neki: „Na de miért csinálnál olyasmit, amiben nem lehetsz a legjobb?” Olvass tovább »


Today it’s raining in the paradise (könyvkritika)

2018. augusztus 4.

Selyem Zsuzsa, Moszkvában esik, Jelenkor kiadó, 2016.

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Selyem Zsuzsa legújabb novelláskötete, a Moszkvában esik 2016-ban jelent meg. A könyvet regénynek is tekinthetjük, ahogy ezt tette is Domján Edit „Őrületes mese“ című recenziójában. A könyv címe egy, a szövegben is megjelenő viccből ered. „Volt az a vicc, hogy felhívják a jereváni rádiót: Kérem szépen, meg tudják mondani, miért sétál Ana Pauker esernyővel Bukarest utcáin, mikor hét ágra süt a nap? Hogyne kérem: mert Moszkvában esik.” (90.)

Olvass tovább »


Feketemosó: Anita

2018. augusztus 1.

 feketemoso-uj-kozepes– Úristen! – kiáltott fel Anita, és úgy érezte, menten szívrohamot kap, úgy összeszorította valami a mellkasát, és hangos zokogásban tört ki. – Akkor nem csak én hallom! – Az égre nézett, és rettenetesen hálás volt. – Szalay Álmos írja az Apokrif blogját.

Szalay Álmos

Szalay Álmos

1.

A patkányfogó eltűnése után csak nehezen tért magához a város – éveknek tűntek, míg a homokot és a forróságot elfújta a szél. A Gubacsi úton bóklászó villamosok megtalálták régi síneiket, és a Körúton is megindult lassan a forgalom. Bizonytalanul barátkozni kezdtünk, és hamarosan munkába álltunk. Újra kinyitottak a kávézók, cirkuszok, könyvesboltok, de mindenekelőtt a Planetárium. Megnyitása, mint ventillátor egy forró napon, megnyugvást hozott a város lakóinak; fellélegeztünk. De nyugtalanság és félelem osont a sötét utcákon, parkokban, aluljárókban; kerteink alatt – éppen úgy, mint egykor a patkányfogó tette. Ebben a zavaros időszakban találtam rá egy naplóra valahol a Faludi utca és a Szobor utca környékén. A szöveg még a patkányfogó érkezése előtt született, a Régi Világban, ami iránt, – hiába csak fél éve ért véget – egyre elhatalmasodó nosztalgiát éreztem. Feltett szándékom lett, hogy mindenáron megtaláljam a napló szerzőjét, találkozzam vele, lássam, hallhassam, beszélhessek hozzá; füstté lett régi életünk utolsó krónikásához. Kábulva olvastam eseménytelen, szürke hétköznapjait, melynek oly sok részlete volt ismerős: a reggeli munkába járás, a bevásárlás, a kutyasétáltatás, az edzés, a fogyókúra, jobb-rosszabb randevúk, felejthető éjszakák, és rövid, reménytelen kapcsolatok beláthatatlan sora. Mindez számomra értékes volt, mert arra emlékeztetett, hogy valaha rendes életünk volt. De soha nem tárnám mások elé! Történt azonban valami a napló szerzőjével, váratlanul és ijesztő gyorsasággal, ami, – mint a naplóból kiderül, – csak az első lépés volt az úton, melynek végén eljutottunk ide: a romok és káosz közé. A patkányfogó, a mindent betemető homok, a forróság, az állandó kábulat – tehát minden, egy madárral kezdődött. Olvass tovább »


Szerzőket keres az Apokrif Online színházrovata!

2018. július 31.

A tízéves Apokrif Irodalmi Folyóirat online kiadása fiatal, pályakezdő színházkritikusokat keres.

Amit kínálunk:

  • publikációs lehetőség — hosszú távra is
  • ingyen (vagy kedvezményes) belépőjegy az adott előadásra
  • szakszerű korrektúra
  • fejlődési lehetőség

Ha szeretnél az Apokrif Online kritikusa lenni, írj egy e-mailt szerkesztőinknek!

Köszönettel:

Murzsa Tímea, főszerkesztő
Nagy Éva,  a színházrovat szerkesztője
B. Kiss Mátyás,szerkesztő