Feketemosó: Hét: Nóra

2018. február 28.

feketemoso-uj-kozepesVégül elhallgat, de nem alszik, biztos vagyok benne, hogy nem alszik, csak egyre lassabban lélegzik, és elfelejti, hogy a szobában vagyok, vagy talán csak a szobát felejti el körülöttem, aztán végül engem is a szobával együtt. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját. Olvass tovább »


Szabó Csanád versei (archív)

2018. február 26.

tengertagadások 5apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

hazatérésből jövök gyorsvonattal az alföldön
át a hegyek elsimulnak amint a szorongás
felveszi megszokott lüktetését s amit eddig
hátak fedtek el biztos szemmel látható lesz Olvass tovább »


Feketemosó: A lakatlan sziget (1. rész – átdolgozás)

2018. február 21.

feketemoso-uj-kozepesAzért ha bejönnél a fürdőszobába, amikor bent vagyok, és végignéznéd, mi mindent kenek magamra, nem ezt mondanád… – Halmi Tibor írja az Apokrif blogját.

Olvass tovább »


Csendes kalendárium (könyvkritika)

2018. február 19.

Grecsó Krisztián, Harminc év napsütés, Magvető, Budapest, 2017

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián, Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című novelláskötete 2017 szeptemberében jelent meg. Már a címből is viszonylag egyértelmű lehet, hogy életrajzi indíttatású kötetről beszélünk, még ha a valós életesemények rendre keverednek is benne a fikcióval. Grecsó esetében ez nem meglepő, jellegzetes írásmódjába ez is beletartozik. Megszokhattuk már a személyes életút különféle elemeinek felvonultatását (a középiskola, főiskola és az otthon központi szerepét), a visszatérő szereplőket (Juszti mama, Szalma Lajos, Daru), és a kiemelt jelentőséget kapó helyszíneket (Szegvár, Csongrád, Békéscsaba). Utóbbiak olyan egymástól élesen elkülönülő állomások az egyéni életúton, hogy segítségükkel szinte napra pontosan meghatározható, mikor lett a történetekben megismert kisgyerekből kamasz fiú, majd felnőtt férfi. Azok a tipikus képek, melyeket a kötet ezekből az időkből elénk tár, édes kis nosztalgiákat ébreszthetnek az olvasóban, ezért is válhat sokak számára szerethetővé. Olyan szituációkat és élményeket vázol fel, melyeket akár mi is átélhettünk, melyek akár a mi történeteink is lehetnének.  Olvass tovább »


A felejtésről

2018. február 16.

Tárlat: Keretek között. A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958–1968)

Vígh Tamás: Karancsberényi partizán emlékmű (Szarvas és farkas), 1968, krómacél lemez, 69,5 × 136 × 90 cm © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria 

A hatvanas évek művészete a Nemzeti Galériában. Annak is az A épületében, a tardosi vörösmészkővel borított volt Munkásmozgalmi Múzeumban, amely leginkább egy olasz fasiszta pártszékházra hajaz, ahol nekem még alkalmam volt a vitrinekben áhítattal megtekinteni Stromfeld Aurél pipaszurkálóját vagy Szamuely Tibor pilótaszemüvegét. Genius loci.

Felejtsük el! A hatvanas évek úgyis erről szól. Felejtsük el! Mármint a forradalmat, a megtorlást, mindent felejtsünk el. Senki ne ugráljon, akkor nem lesz semmi baj, sőt lesz szőlő és lágy kenyér.

Petrányi Zsolt a katalógusban idézi John Lukácsot, aki szerint a 20. század 1914-től 1989-ig tartott. Ennek mintájára szerintem a hatvanas évek nem 1958-ban (ahogy a kiállítás állítja), hanem 1957. május elsején kezdődtek, és 1968-ig tartottak. Az a mámoros május elseje, amikor százezrek éltették a véreskezű „győztest”, Kádárt, és az a nyomorúságos augusztus 20-a 1968-ban, amikor az emberarcú szocializmusról lehullott az emberálarc. De utána is úgy csináltunk, mintha nem történt volna semmi.

1983 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és annak jogutódján, a Képzőművészeti Egyetemen tanítok grafikát (sokszorosító grafikát, képgrafikát). Rendszeresen részt veszek művészettörténeti államvizsgákon. Az a meglepő tapasztalatom, hogy a vizsgázók sok mindent tudnak a régiekről és a kortársakról, de a 20. század, különösen annak második fele, teljes vakfolt. Sorra adogatják vissza azt a tételt, amelyben Ország Liliről, Vilt Tiborról és Kondor Béláról kellene beszélni. A felvételi beszélgetéseken tíz évvel ezelőtt még ismert volt Szalay Lajos és Kondor Béla neve, mára már az övék sem. Az Ország Lili-kiállítás a Nemzeti Galériában és a Kondor-kiállítás a Várkert Bazárban talán változtatott ezen. De azon nem, hogy ez a korszak homályként létezik az ifjú fejekben.

Így aztán nagy érdeklődéssel vártam a hatvanas évekről szóló bemutatót.

Olvass tovább »


Feketemosó: Utolsó sétám a dombtetőre

2018. február 14.

feketemoso-uj-kozepesAmikor odaértem, már nem sokat beszélgettünk, hisz a nagy, közös búcsúest óta a véletlen folytán négyszer-ötször is egymásba botlottunk az egyetemen. Leginkább csak néztük egymást, mosolyogtunk, és szemmértékre próbáltuk megállapítani, hogy vajon mennyi idő alatt lehet gyalogosan felérni a pálya tetejére. Mivel nekem erre csak fél órám volt, elköszöntem Patriciától, most már tényleg, boldog karácsonyt kívántam neki, természetesen németül, és elindultam a fákkal övezett szerpentinen. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Olvass tovább »


Ne maradjon le az Apokrif Online posztjairól!

2018. február 12.

Kedves Olvasónk!

Bizonyára értesült arról, hogy a Facebook nemrégiben módosította algoritmusát, ezért posztjaink nagy része eltűnhet az Ön hírfolyamából.

Ez azonban egy egyszerű beállítás megváltoztatásával elkerülhető!

Ha szeretné látni posztjainkat, válassza a megjelenítés elsőként opciót!

Kattintson Facebook-oldalunkon a borítókép alatti Követed gombra, majd válassza ki a Megjelenítés elsőként opciót. Ezzel az egyszerű módosítással ismét értesülhet legújabb posztjainkról.

Válassza a Megjelenítés elsőként opciót!

Válassza a Megjelenítés elsőként opciót!

Kövesse Facebook-oldalainkat!

Apokrif Irodalmi Folyóirat:  https://www.facebook.com/apokriffolyoirat/

Apokrif Online: https://www.facebook.com/apokrif.irodalmifolyoirat/