Tíz könyv 2017-ből

Évzáró körkérdésünkben írókat, költőket és kritikusokat kérdeztünk az elmúlt év fontos irodalmi alkotásairól. Most mi is összeállítottunk egy szigorúan szubjektív listát: tíz könyv, amit fontosnak tartunk 2017-ből (vagy legalábbis 2017 környékéről).

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis tanú, Kalligram Kiadó

Azt gondolom, hogy ennél a kötetnél semmi sem modellezi le jobban a magyar társadalmat. A kiindulópont a történelmünk egyik fekete foltja: 1882-ben, húsvét előtt eltűnik a tiszaeszlári Solymosi Eszter, a helyiek közül pedig sokan zsidók által elkövetett rituális gyilkosságra gyanakszanak: ez a mi Dreyfus-perünk. Márton kihasználja a sztori groteszkségét, felnagyítja annak abszurd elemeit, ezzel rámutatva arra, hogy ami akkor történt, az bőven a józan ész határain túl van. Ami akkor történt, mondom én, de nincs igazam. Eötvös Károly, a zsidók védőügyvédjének szavaival búcsúzik a szerző: „Ez ám az igazi nagy per, amely ezer éve tart, és még sincs vége.” (349.). Kis hazánkban körbetekintve, ahol egy csapat arab turistától pánikrohamot kap egy egész város, talán nem kell magyaráznom, mennyire pontos ez a mondat. (M. T.)

Elena Favilli–Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Elena Favilli–Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Elena Favilli–Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak (Good Night Stories for Rebel Girls), Móra Könyvkiadó

Fontos a gyerekirodalom: mesélni kell, ez az érzékenyítés egyik alapvető kelléke, fejleszti a kreativitást, a szókincset, a beleérző képességet. Az Esti mesék lázadó lányoknak a legjobb kezdeményezések között van ebben a szférában. Eredetileg 2016-ban jelent meg, de nálunk 2017-ben adták ki. Olyan hús-vér nők történeteit meséli el, akik saját területükön – legyen az művészet, sport vagy akár politika – áttörték az üvegplafont. Hősök. Remélhetőleg lesz olyan idő is, mikor nem kell hősnek tekintetni egy nőt azért, mert mer asszertív, érdekérvényesítő lenni. Annak, hogy ezt elérjük, ez az útja: látni és láttatni jó példákat, hagyni, hogy a kislányok is merjék űrhajósnak, festőnek, elnöknőnek álmodni magukat. Meg persze megmutatni a kisfiúknak, hogy nincs ebben semmi különös. Szerintem 2017 jó év volt ebből a szempontból. (M. T.)

Nádas Péter: Párhuzamos olvasókönyv

Nádas Péter: Párhuzamos olvasókönyv

Nádas Péter: Párhuzamos olvasókönyv, Jelenkor Kiadó

Persze, ez bővített kiadás, szóval, tulajdonképpen csalok, mert az első, eredeti változat nem 2017-ben jelent meg. A Nádas Péter Párhuzamos történetek című, három kötetből álló művéhez készült kísérő alkotás jegyzeteket, képeket, interjúkat és értelmezéseket kínál fel az olvasónak. A tágas Nádas-univerzumban szépen vezeti a befogadót, fejti fel a szerző elképesztően sűrű szövésű prózájának szövetét. Izgalmas olvasmány, ami betekintést enged Nádas Péter akkurátus, koncentrált munkájába, s egyben megszólaltatja a Párhuzamos történetek néma struktúráját. (M. T.)

Parti Nagy Lajos: Létbüfé

Parti Nagy Lajos: Létbüfé

Parti Nagy Lajos: Létbüfé, Magvető

Parti Nagy Lajos új verseskötete, bármily elkoptatott fordulat is megjegyezni esetében, eseményszámba megy kortárs irodalmunkban. Elvégre tizennégy év kihagyás után talán a legnagyobb téttel bír a 2017-es könyvtermés darabjai közül: PNL legutóbbi (költőként jegyzett) kötete megjelenése alkalmával még a kortárs kánon és kritika osztatlan és lelkes megbecsülésének örvendett. A Létbüfé egyik nagy kérdése, hogy Parti Nagy (illetve Dumpf Endre karaktere) képes-e ugyanolyan hatással lenni-e olvasóira, mint a Grafitnesz idején volt, s ha igen, tartogat-e ez a líra további meglepetéseket (bónusz kérdés, hogy kell-e tartogatnia egyáltalán, ezen múlik-e jól sikerültsége?). Ahogy kérdés továbbá, hogy ha az előzőekre igen a válasz, az elmúlt tizennégy év irodalmi átalakulásai és szemléletváltásai fényében hogyan viseltetünk Dumpf (előre kérem az elnézést) dumpfordiságai iránt? Nagy a kockázat, hiszen egy idáig lényegében töretlenül sikeres költői pálya kortársi megítélése forog kockán. E kérdések nagyobbik fele ilyen kevéssel a kötet megjelenése után nehezen megválaszolható. Az azonban érzékelhető, s így ki is jelenthető, hogy a Létbüfé nem jelent színvonalcsökkenést a Parti Nagy-lírában, s mikor az előző félmondattal látszólag csak annyi mondatik ki, hogy tehát „hozza a szintet“, napjaink lírájának egyik legmagasabb szintjéről beszélünk, egy virtuóz és méltán elismert költészet szintjének fenntartásáról. A majd’ másfél évtizednyi kihagyás utáni újbóli kötetmegjelenéssel járó kockázatvállalás már önmagában nagy érdem, s ha az olvasó (mint jelen sorok írója) is úgy van vele, hogy a végeredménye nem pusztán „rendeltetésszerű / esztétikai kicsapódás / melynek az élvezetre nincs hatása“, hanem, írd és mondd, még van is, az év végi, egyébként nem feltétlenül adekvát műfaji keretekkel bíró toplistázások során lehagyhatatlan a PNL–DE páros újabb ősztani penzuma. (Ny. G. Á.)

Bognár Péter: A fényes rend

Bognár Péter: A fényes rend

Bognár Péter: A fényes rend, Magvető

(Vigyázat, önplágium, innen): A Bognár-költészet legfőbb erényei keverednek A fényes rend lapjain: a nagyfokú érzékenységgel megmunkált, egyszerű momentumokból építkező, a blődhöz és a kissé lebegtetett, enyhén letargikus, de alapvetően keserédes minőségekhez való vonzódás, bájosan megejtő humorral és a fél-egy lépéssel hátrébb vagy följebb is eltolható, perspektivikus láttatás mozgástere adja ezt az elegyet – röviden összefoglalva. Egyszerre valóban gyermekien bárgyú ez a versnyelv, miközben – naná! – csalafinta is az eljárás, Bognárnál leginkább a bölcs bohóc vagy udvari bolond karakteréhez közelítő versbeszélők szólalnak meg rendre, s most sincs ez másképp. Kissé bamba, kissé suta gyerekbeszélője szóhasználatában, egyszerre kosztolányisan csengő-bongó és végtelenül erőltetett rímpárjaival, jól kifundált módon ügyetlenné csiszolt, megakasztó anzsambamanjaival a látszólagos egyszerűség nyelvén képes a kortárs líra egyik csúcsteljesítményét elérni. Helyenként Weöres Sándor vagy Orbán Ottó hatásának emlegetése sem tűnik indokolatlannak, például: „Felcihelődik a tevekaraván, / kis teve, nagy teve vele halad ám. / Ülnek az arabok a nyergekben, / estefelé egy megnyekken.” A kötet végig feszes, erős, szórakoztató, mégsem (csak) blőd, bizonyos helyeken (gondosan felépített hangulati íveket rajzolva) kifejezetten megható, lásd: „És rohanok egy ismerős tájban, / bírom, mert igen, erős a lábam, / az már ott az Óriáskirály földje, / emelkedő, lassan érek föl, de / ha fölértem, már megint jó, könnyebb /  hidegek nyílnak az agyban, csöndek, / és azok visznek. // És elfelejtődsz.” (Ny. G. Á.)

G. István László: Nem követtem el

G. István László: Nem követtem el

G. István László: Nem követtem el, Magvető

G. István László legújabb kötete izgalmas lélektani helyzetbe kalauzolja olvasóját, nevezetesen az önvizsgálat-önvád-önmarcangolás és persze önfelmentés vonzáskörében hagyva eltévedni, mi több, e labirintusban bóklászva még minden (nem kevés) poétikai és lélektani eszközével dezorientálni próbálva az egyszeri alanyt. A kötet lényegében elkerülhetetlen öncincálatra ítéli, aki csak belelapoz: ahogy lapról lapra, sorról sorra változik bűn és elkövetés megítéléséről alkotott, pillanatnyi álláspontunk, előbb-utóbb önkéntelenül is szét kell néznünk a saját házunk táján: mennyi bennünk a könyv látens főhőse, Kandi, s mennyi szorult belőlünk belé? Honnantól és meddig csak gyarló az ember, s mikortól és mi végett gonosz, gyáva vagy szánalmas, pipogya vagy hülye, teszetosza vagy csak békés? És így tovább? G. István László ehhez a magunkba nézési rákényszerítéshez minden kényszerítőeszközzel rendelkezik, elvégre egyik legdoctusabb költőnk, aki nemcsak alaposan ismeri mesterségét és annak valamely műfogását, nemcsak képletszerűen remek verselő (eggyel korábbi, A repülő szőnyeg című kötete mintha inkább ilyetén erényei felé terelné a figyelmünket olvasás közben), hanem az általánossá tágítható személyes és a személyessé átlényegíthető általános morális dilemmák és egzisztenciális kérdések egyik legérzékenyebb, leghatásosabb megverselőjének is tűnik a kortársi mezőnyben. (Ny. G. Á.)

Tolnai Ottó: Nem könnyű

Tolnai Ottó: Nem könnyű

Tolnai Ottó: Nem könnyű, Jelenkor Kiadó

A Jelenkor Kiadó 2016-ban indította el Tolnai Ottó életműkiadását, a Nem könnyű ennek harmadik darabjaként jelent meg. A kötet Tolnai 2001 és 2017 között keletkezett verseit gyűjti egybe, a kompozíció ugyanakkor nem időrendbeli sorrendet követ, nem könnyű így megállapítani az egyes szövegek keletkezési idejét. Néhány versben azonban mégis szerepelnek olyan (politikai töltetű) utalások, melyek egyértelművé teszik, hogy a mű az elmúlt egy-két év eseményeire reflektál.  De a kötet olvasása nemcsak ezért lehet izgalmas, hiszen korábbi költészetéhez hasonlóan Tolnai most is folytatja nagylélegzetű kompozícióit, melyek folyamatosan lebontják és újraépítik a régi motívumokat, újra és újra elbeszélik a délvidéki helyszínek történeteit. Tolnai Ottó kötetében nem feltétlenül az egyes versszövegek válnak érdekessé, hanem a rendkívül komplex kapcsolat, ami a szövegek között tematikus és motivikus szinten is kibontakozik. Ez a komplex egység  azonban nemcsak erre a kötetre érvényes: Tolnai életműve egy külön szöveguniverzum. Egyik versében „kései kísérleti költészetként“ jellemzi újabb műveit. Tolnai szöveguniverzuma éppen azért egyedülálló, mert mindvégig meg tudta óvni az írás kísérleti jellegét. (B. K. M.)

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető

Ez a könyv kakukktojás lehet a listán, mert valójában kicsit korábban, 2016 őszén jelent meg, de a legnagyobb visszhangot mégis tavaly keltette: 2017 Krasznahorkai regényének éve is volt. A fogadtatás szinte egyöntetűen pozitív volt, a kötet a hazai irodalmi élet egyik legrangosabb elismerését, az Aegon-díjat is elnyerte. A kritika az eddigi életmű összegzéseként értékelte a művet – Gyöngyösi Lilla is így járt el az Apokrif Online-on megjelent írásában.  A Báró Wenckheim hazatér egy zenemű szerkezeti felépítését imitálja. Krasznahorkai elbeszéléstechnikája most is a hömpölygő, akár oldalakon átívelő mondatokra épít. Szántai Márk észrevétele szerint a regény vége felé haladva a körmondatok  lerövidülnek, ezzel a szöveg tempóját is felgyorsítva – a ritmusváltás jól illeszkedik a regény zenei szerkezetéhez. A helyszín egy kisváros (Krasznahorkai más műveihez hasonlóan Gyulaként azonosítható), melynek leírása a magyar közállapotok karikatúrájaként is olvasható.  A regényt végig átitatja a fekete humor, de a legerősebben mégis az apokaliptikus távlatokat megnyitó zárlatban érvényesül. (B. K. M.)

Szalay Álmos: Fák mindenütt

Szalay Álmos: Fák mindenütt

Szalay Álmos: Fák mindenütt, FISz könyvek — Apokrif könyvek

Szalay Álmos bemutatkozó kötete a novellaciklus és a regény határvidékén mozog (Smid Róbert szerint antológiaregény). Az egyes szövegek több szálon is összekapcsolódnak, folytatják és átértelmezik egymást, a korábbi szereplők egyre képtelenebb helyzetekben bukkannak fel. A novellák izgalmas módon keverik össze a sci-fi és horror egyes elemeit a magyar szépirodalmi hagyománnyal. A kötet egyik legszellemesebb pontján például egy űrutazó sorozatgyilkos (!) monológjába épül be József Attila Eszméletének parafrázisa. A kötet könyvészet megvalósítása is  izgalmas: a novellákhoz képversszerű illusztrációk társulnak, melyek általában a szöveg szavaiból, betűiből építkeznek, de valamiképp mindig utalnak a történetre.  (B. K. M.)

Dante: Pokol (Nádasdy Ádám fordítása)

Dante: Pokol (Nádasdy Ádám fordítása)

Dante: Pokol (Nádasdy Ádám fordítása), Magvető

Bár Nádasdy teljes fordítása már 2016-ban megjelent, a Magvető tavaly külön kötetben is kiadta az Isteni színjáték első részét. A kiadó ezzel nem is tért el a korábbi gyakorlattól, mert a Pokol már Babits fordításában is elérhető volt külön könyvben. Kétségkívül a Pokol Dante művének legnépszerűbb része — még akkor is, ha Szerb Antal szerint a műértők többre becsülik a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Azt viszont Szerb Antal is elismeri, hogy Dante realizmusa a Pokolban a legerősebb. A korábbi kiadásokhoz hasonlóan a Pokol most is zsebkönyvként jelent meg, a teljes kiadáshoz képest jelentősen olcsóbban, így  pedig szélesebb közönség, például érdeklődő középiskolások, egyetemisták számára is hozzáférhető lett. Az új műfordítás hatalmas erénye, hogy Nádasdy a lelkiismeretes jegyzetelés segítségével mindenki számára érthetővé és szerethetővé tudta tenni a művet. A jegyzetek annyira pontosak és igényesek, hogy Nádasdy még azt is jelzi, hogy Dante és Vergilius az óramutató járásának megfelelően haladnak-e alvilági útjukon. A névmutató elkészítése szintén hatalmas munka lehetett, de nagy segítség lehet a mű későbbi elemzőinek, akár egy dolgozatot író egyetemistának is. Az új kiadás egyik legnagyobb erényét az igényesen megrajzolt, illusztratív funkciót is betöltő pokolbéli térképek jelentik, melyek egy pillanatra sem engednek elfeledkezni minket arról, hogy a Föld már Dante számára is gömbölyű volt. (B. K. M.)

Szerzők: Murzsa Tímea, Nyerges Gábor Ádám és B. Kiss Mátyás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: