Fejes Richárd: Alternatív valóságjátékok (tanulmány)

2018. január 22.

A könyv médiumának fejlődési lehetőségei a kortárs médiakonkurencia idejében

 

Ez nem egy játék! – szól az alternatív valóságjátékok (ARG) alapvető retorikája. Jelen tanulmány ezt a feltörekvő műfajt kívánja bemutatni, mely képes rávilágítani korunk mediális versengésének jellegére. Arra, hogy a klasszikus irodalmi formák hogyan képesek termékeny párbeszédbe lépni a digitális narratívákkal és médiumokkal, és hogyan kerül ki ebből az interaktív viszonyból valami újszerű művészeti létmód. Az alternatív valóságjátékok ugyanis túllépnek irodalmi és technikai mivoltukon: a médiumuk és közlésrendszerük többé nem csupán a (nyomtatott) szöveg és a digitális platform, hanem esetenként maga a valóság is. A tanulmány tehát megpróbálja megragadni ezt a nehezen körülírható műfajt, majd mindezt visszavetíteni a klasszikusnak mondható irodalom területére: mégis hogyan profitálhat ebből a könyv médiuma vagy épp a regény műfaja?
Az  ARG-rejtvény egyik archetípusa, a klasszikus Marble Hornets sorozatból 

Olvass tovább »


Nyirán Ferenc verse (archív)

2018. január 19.

van itt ez az… apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

…érzés mely a szív nevű galaxis apró
naprendszerének távoli bolygóján
élve mit sem tud bár sejt egy másik
bolygón párhuzamos időben létező
lényről valahol a pitvar szélső
szegletén de sohasem találkozhatnak
s még felfogni sem képesek a máj
vagy a tüdő csillagrendszereiben élő
társaik pulzálását pedig valamennyien
érettem mint az ő istenségükért
vannak s akkor még nem is szóltunk
a más emberekről és az ő csillagrendszereikről
s tágítva a létezés határait hol mi is
csupán egy sejt lehetünk egy nálunk
felfoghatatlanul nagyobb valami
szervében mely őérte van s ő pedig
társaival a maguk bolygóján egy még
hatalmasabb megszámlálhatatlan galaxisból
álló lény részeként építik
a végtelent de ne menjünk ebbe most
bele tágabban maradjunk a
felfogható szívsejtemnél mely valami
oknál fogva a te egyik azonos
szervben pulzáló sejteddel került
egyazon hullámhosszra ez nálam
szapora szívverésben és izzadó
tenyérben arcpírban és dadogásban
nyilvánul meg de lévén hét év a
csereszavatossága már nem sokáig
kell szenvednem miattad


Feketemosó: Ha maga nagyon jó lesz

2018. január 17.

feketemoso-uj-kozepesMár kezdődött a nyár, és én úgy léptem ki az egyetem kapuján, mintha fejbe kólintottak volna, az öröm minden tagomat elárasztotta, az életem, a napom, a perc, amelyben éltem, ragyogónak és világosnak tűnt. Az utcán megláttam egy jóbarátot, egy percre megálltunk, elmondtam neki, hogy boldog vagyok. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Olvass tovább »


A Bëlga és a filozófia (lemezkritika)

2018. január 15.

 

Bëlga: Csumpa (lemezborító)

Bëlga: Csumpa (lemezborító)

A Bëlga korábban már megzenésítette Heidegger néhány alaptézisét, új albumukon viszont még ennél is nagyobb fába vágták a fejszéjüket: most az egész filozófiatörténeten szaladnak végig egyik dalukban. A Csumpa decemberben jelent meg, azóta máris aranylemez lett. Az új album az összes klasszikus Bëlga-témát felvonultatja: van slágerparódia, káromkodós dal, kisállatos ballada, némi politika és egy kevés dadaizmus. A zenei alapok elkészítésében DJ Titusz most is kulcsszerepet játszott, és ahogy a korábbi albumokon, megint kitűnő munkát végzett. A dalok szövegvilága nem egyszerűen a trashkultúrát figurázza ki, hanem a pop- és a magaskultúra közötti törésvonalon helyezkedik el. A Bëlga dalai azért különlegesek, mert kimerítik az ironikus beszédmód összes lehetőségét – pontosabb lenne azt mondani, hogy a szövegek már a poszt- és metaironikus térben mozognak. A borító Andy Warhol híres festményét idézi – már ez a vizuális utalás is jelzi ezt a posztironikus, több kulturális réteget egymásba csúsztató szituációt, ami a lemezen végig jellemző marad. Ez a komplexitás teszi izgalmassá a dalokat, hiszen a szövegek egyszerre több elvárási horizontot hoznak működésbe, ezért csak a befogadón múlik, hogy „hány réteg iróniát” hall ki a dalokból.

Olvass tovább »


Feketemosó: Kinley MacGregor: A csábítás mestere – A tömörített változat

2018. január 10.

feketemoso-uj-kozepesDe ugye tudja, hogy az én számomra kizárólag a vőlegényem létezik? Nehogy udvarolni merészeljen nekem! Ha akár csak egy pillanatra is megfordul a fejében, hogy itt a terem közepén a karjába kap, és a jó modorral mit sem törődve lesmárol azokkal az érzékien duzzadt, vágytól remegő, mégis férfiasan kemény ajkaival, hát tegyen le erről a szándékáról! – Evellei Kata írja az Apokrif blogját.

Kinley MacGregor: A csábítás mestere

Kinley MacGregor: A csábítás mestere

Olvass tovább »


Tíz könyv 2017-ből

2018. január 9.

Évzáró körkérdésünkben írókat, költőket és kritikusokat kérdeztünk az elmúlt év fontos irodalmi alkotásairól. Most mi is összeállítottunk egy szigorúan szubjektív listát: tíz könyv, amit fontosnak tartunk 2017-ből (vagy legalábbis 2017 környékéről).

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis tanú, Kalligram Kiadó

Azt gondolom, hogy ennél a kötetnél semmi sem modellezi le jobban a magyar társadalmat. A kiindulópont a történelmünk egyik fekete foltja: 1882-ben, húsvét előtt eltűnik a tiszaeszlári Solymosi Eszter, a helyiek közül pedig sokan zsidók által elkövetett rituális gyilkosságra gyanakszanak: ez a mi Dreyfus-perünk. Márton kihasználja a sztori groteszkségét, felnagyítja annak abszurd elemeit, ezzel rámutatva arra, hogy ami akkor történt, az bőven a józan ész határain túl van. Ami akkor történt, mondom én, de nincs igazam. Eötvös Károly, a zsidók védőügyvédjének szavaival búcsúzik a szerző: „Ez ám az igazi nagy per, amely ezer éve tart, és még sincs vége.” (349.). Kis hazánkban körbetekintve, ahol egy csapat arab turistától pánikrohamot kap egy egész város, talán nem kell magyaráznom, mennyire pontos ez a mondat. (M. T.)

Olvass tovább »


Évzáró körkérdés: Szalay Álmos válaszol

2018. január 4.

A 2017-es év végéhez közeledve költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről.

Szalay Álmos

Szalay Álmos

Olvass tovább »