Evellei Kata versciklusa (archív)

2017. augusztus 27.

Daymaresapokrif-borc3adtc3b3

– ciklus Edward Gorey képeire –

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

I.
Nem állhatok meg túl sokáig.
Mindenhová követ, mint a dögmadár.
Ha visszafordulok, hátrál, de ott marad.
Tudja, hogy gyengülök. Várja, hogy föladjam.
A kerítés mögül figyel, hogy a többiek ne lássák.
A járdát megszakító vonalak közé szivárog,
talpamra ragad, csuszatolni kell, hogy lejöjjön,
vagy ollóval kivágni, mint a kavicsot,
mielőtt a bőrömbe fúrná a csápjait,
és gyökeret eresztene a tüdőmben.
Az ollót nem dobom ki, kaptam valakitől,
csak eldugom, ha erre néznek, mert ez titok. Olvass tovább »


Feketemosó: Mozaikok egy készülő regényből (2.) – Patkány

2017. augusztus 23.

feketemoso-kisebbRegina hirtelen ötlettől vezérelve fordult Patkány felé.
– Vigyáznál ránk, amíg alszunk? – A szerzet komoran bólintott, és azonnal a bokrokat és az utat kezdte el fürkészni. Nem tudom, miért, de nagyon nyugodtan aludtam. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Ez csak a vég (könyvkritika)

2017. augusztus 20.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető, 2016

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér

Krasznahorkai László, Báró Wenckheim hazatér (fotó: Magvető Könyvkiadó)

Krasznahorkai László monumentális műve, a Báró Wenckheim hazatér összegzi, de le nem zárja az életművet, hiszen profetikusságával a jövőbe mutat.

Krasznahorkai László azon alkotók közé tartozik, akik egyszerre teremtettek sajátos írói világot és az ezt leírni hivatott nyelvet: az utóbbi harminc év egyik legeredetibb magyar írójának életművében egymást feltételezik az isten háta mögötti, menthetetlenül pusztuló, biblikus távlatokat kínáló helyszínek és a végtelen hosszúságú, monologikus körmondatok. A Báró Wenckheim hazatér mindkét jellegzetes vonást hordozza: a meg nem nevezett, de ijesztően ismerős Békés megyei kisváros lakói vérbeli Krasznahorkai-hősök, akik oldalakon átívelő gondolatfolyamokban fűznek széljegyzeteket az elkerülhetetlenül közelítő végítélethez. Olvass tovább »


Feketemosó: Az örömről

2017. augusztus 16.

feketemoso-kisebbDe az Interpol én vagyok (hehe). Most élőben hallom. Nehéz nem becsuknom a szemem, koncentrálnom kell, hogy mindenestül befogadhassam ezt az élményt. Meg akarom jegyezni az arcukat. Aztán jön a Say Hello to the Angels punkos dal, erre szoktam felszívni magam, kiugrálom magamból az érzelgősséget. Mert ez is megvan az Interpolban, ők is fel tudják robbantani az agyam. Én tényleg felszálltam az angyalokig ezen a koncerten. Ez a zenekar élőben is úgy hangzik, mint amikor minden reggel berakom őket a telefonom lejátszóján, s a napom első léptei és a szívverésem Sam Fogarino dobjához igazodnak. Eksztatikus élmény. Köszi, Interpol, köszi, Paul Banks. You turned on my bright lights! – Murzsa Tímea írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Völgy az időn kívül

2017. augusztus 13.

Művészetek Völgye, Kapolcs, 2017. 07. 21−30.

A Csaknekedkislány koncertje a 2017-es Művészetek Völgyében

A Csaknekedkislány koncertje

Idén másodszorra jártam a völgyben, egy év kihagyás után, és szerencsére a völgy semmit nem változott, csak én. A Kapolcson és Taliándörögdön megrendezett fesztivál továbbra is ugyanazt a hangulatot nyújtja, amiért megszerettem. Szimpatikus helyi embereknél szállás, délután a kapolcsi patakban hűsölés és lábáztatás sörrel a kézben, este egy borozóban finom fröccsök a fenyvesek alatt, aztán koncertek a kedvenc bandáimtól, akik itt mindig felszabadultabban játszanak. Ha meguntam a patakot elmehetek Lackfi János egyik beszélgetésére (aki egész héten részt vett a fesztiválon, és saját helyszíne volt), a Nemzeti Színház illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói által előadott darabok egyikére, vagy akár egy hangulatos jazz koncertre. Itt nem kell utazótáskában/hátizsákban vagy bárhogy máshogy becsempészni a piát, mint valami balkáni nepper. A legtöbb helyszínre beülhetsz a boltból vett italoddal. De bármit iszom, és bármerre megyek, ismerősbe botlom, mert úgy tűnik, a héten mindenki itt van. Olvass tovább »


Feketemosó: Bencének VII. – Napfogyatkozás

2017. augusztus 9.

feketemoso-kisebbA buborékhajó csak úgy süvített felfelé, a felhőrétek fölé. Mürmüle és Lacispéter faggatni kezdték harciteknőc bajtársukat. Ők még túl fiatalok voltak, nem értettek a felhők és füvek nyelvén, Kolos és az Aresz párbeszéde nekik csak csupa süvítés meg susogás volt. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: A zsarnok sírfelirata (fordítás)

2017. augusztus 2.

feketemoso-kisebbEgyfajta tökély, mindenütt ezt kereste, / És a módszer, amit feltalált közérthető költészet – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »