A szerencse nem a csillagok állásából fakad (interjú)

fbb_ajatekos_olvasoproba01

Május 7-én tartotta a Radnóti Miklós Színház évadának utolsó bemutatóját, A játékost. A Dosztojevszkij regényből készült adaptáció Roulettenburg virágzó kaszinói életét mutatja be, amely éles ellentétben áll a szereplők valódi léthelyzetével. A szerencséről, a függőségről és az átdolgozás nehézségeiről az előadás rendezőjével, Fehér Balázs Benővel beszélgettünk.

Dézsi Fruzsina: Milyen más kihívások elé állít egy kisregény megrendezése, mint egy hagyományos értelemben vett drámáé?

Fehér Balázs Benő: Amikor regényt adaptálunk, abba a szerencsés helyzetbe kerülünk, hogy szemben egy darabbal, a párbeszédeken kívül rengeteg leíró rész is a rendelkezésünkre áll, ezek pedig sokat segítenek abban, hogy megértsük az egyes helyzeteket, a karakterek motivációit. A regény első harmadában a főszereplő megfigyelőként van jelen: nem látja át a viszonyokat, nem érti pontosan, hogy mi is történik körülötte. A történet igazán a nagymama megérkezésével indul be. Igyekeztünk megtartani azt a bizonytalanságot a nézőben, ami a főszereplőt is jellemzi: „Mi? Akkor most ki mivel, miért?” A tapasztalat az, hogy van olyan néző, aki feladja ezt az intellektuális dilemmát az elején, és azt mondja, jó, akkor nem értem, és kész. De ha el tudja kapni az előadás, és elég figyelmes, akkor izgalmas lehet, ahogy a főszereplővel egy időben egyre többet ért meg.

D. F.: Mennyire adtál szabad kezet Fekete Ádámnak a szövegátdolgozás során?

F. B. B.: Ádámmal ez volt a nyolcadik közös bemutatónk, ebből négy regényadaptáció. Az elején leülünk, elkezdjük elemezni az anyagot, beszélünk a dramaturgiáról, a nyelvezetről, és arról, hogy mi a fontos nekünk a regényből. Ezután Ádám elkezd írni, és én időről időre hozzászólok a készülő szöveghez.

D. F.: Nemcsak Fekete Ádámmal, hanem Izsák Lili díszlet- és jelmeztervezővel is rendszeresen együtt dolgozol. Mit ad neked ez a fajta szoros munkakapcsolat?

F. B. B.: Az első munkám Fekete Ádámmal éppen egy Dosztojevszkij-regény volt még az egyetemen, a Bűn és bűnhődés, azóta vele dolgozom, Izsák Lilivel pedig ez már a negyedik közös projektünk. Megismertük egymás erősségeit, gyengéit, és így egyre inkább csapatként tudjuk segíteni a készülő bemutatót. Biztonságot ad, hogy számíthatok rájuk. Ha kell, nyugtatnak, ha kell, megráznak, hogy ne elégedjek meg valamivel, amivel tudják, hogy nem vagyok elégedett.

fbb_nyiltpr

D. F.: Mitől érezted azt, hogy A játékossal most dolgod van?

F. B. B.: Maga a szerző is nagyon vonz,  ez a történet meg tele van szenvedéllyel és olyan helyzetekkel, amik mostanában foglalkoztatnak. Nagyon izgalmas például Polina és Alekszej bonyolult szerelmi viszonya, amiből kialakulhat az, hogy Alekszej szerencsejátékos lesz. Ebben a regényben minden karakter ki van szolgáltatva valaminek. A pénznek, a szerelemnek, a játéknak. Azt látjuk, hogy a történet során mindenki a saját monomániája szélére jut. Egyre szerelmesebbek, egyre pénzéhesebbek, egyre jobban beszippantja őket a játékszenvedély.

D. F.: Mi viszi rá ezeket a bizonytalan egzisztenciájú embereket arra, hogy teljesen kiszolgáltassák magukat egy játéknak, holott pontosan tudják, milyen nagy esélyük van a bukásra?

F. B. B.: Ezek közül a szereplők közül senki sem dolgozik, egyedül Alekszejnek van munkája, amivel elégedetlen. A többiek ingyenélők, vagy a saját rangjukon keresztül igyekeznek érvényesülni. Az mozgatja a gépezetet, hogy nincs pénzük, de muszáj azt a látszatot kelteni, hogy rengeteg van, mert ezt várják el egymástól. Mindegyik függő tudja, hogy ez nem a helyes út, de pillanatnyi kielégülést adhat, mert az a szenvedélybetegség, ami épp fogva tartja az embert, rövid időre betöltheti a belső űrt, és csillapíthatja a félelmet.

D. F.: Szerinted van ebben a történetben olyan karakter, aki teljesen tiszta és ártatlan?

F. B. B.: Egyik karakterről sem lehet azt mondani, hogy tisztán gonosz vagy tisztán jó. Az más kérdés, hogy nekünk éppen ki a szimpatikusabb, de mindenkinél meg lehet érteni azt, hogy milyen érdekek vagy vágyak vezetik. Azért szeretem Dosztojevszkijt, mert ő is minden karakterét szereti.

D. F.: A színház hasonlít valamiben a szerencsejátékhoz?

F. B. B.: A szerencsejátékban viszont az a megkapó, hogy minden munka nélkül egy pillanat alatt gazdagodhat meg az ember, vagy éppen válhat nincstelenné. A színházban nincs ilyen, egy-egy előadásba rengeteg munkát kell beleölni. Persze az előfordulhat, hogy rengeteget dolgozunk valamin, és valamiért mégsem működik az előadás, vagy nem jut el a nézőkhöz, ahogyan az is megeshet, hogy szerencsés csillagzat alatt, a rövid próbaidő ellenére visznek sikerre egy darabot.

D. F.: Már korábban is dolgoztál a Radnótiban, játszol a Lear királyban. Könnyebb volt úgy elkezdeni A játékos próbáit, hogy már ismerted a társulatot?

F. B. B.: Azt nem állítanám, hogy nagyon megismertem volna őket a Lear király próbái alatt, de persze a közös beszélgetések segítettek abban, hogy ne kelljen mindent a nulláról kezdenünk. Amikor rendezek egy színházban, arra törekszem, hogy a lehető legtöbb előadásban megnézzem a színészeket, akikkel majd dolgozni fogok. Így volt a Katonánál és most a Radnótinál is, leginkább ez jelentette az iránytűt, mert így már volt egy képem arról, hogy ki hogyan mozog az egyes szituációkban.

fbb_ajatekos_olvasoproba_02

D. F.: Ha a Radnóti repertoárjába is így belemélyedtél, azonnal felmerül a kérdés: milyennek látod az évadot?

F. B. B.: Bátornak. Örülök, hogy ifj. Vidnyánszky Attilát, és engem is hívott Kováts Adél. Nem rizikómenes fiatalokra bízni két bemutatót a négy közül.

D. F.: A fiatal alkotók egyre gyakrabban fogalmazzák meg, hogy szeretnének egy saját, állandó csapatot. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?

F. B. B.: Egyelőre nem szeretnék ekkora felelősséget a vállamra venni. Ahhoz, hogy emberek megélhetéséért, egzisztenciájáért feleljek, még nem érzek magamban elég erőt. Biztos, hogy megbénítana a rengeteg teher, így nem is tudnék olyan koncentráltan dolgozni, hogy igazán jó előadás szülessen.

D. F.: Ha már szóba kerültek a terhek: érzed, hogy egyre könnyebben megy a rendezés, vagy mindig új kihívást támasztanak a darabok?

F. B. B.: Azok a félelmek, amelyek még éltek bennem az elején, például, hogy elfogadnak-e mint rendezőt, kezdenek eloszlani. Elkezdtem a szó jó értelmében véve munkaként tekinteni a színházcsinálásra. Korábban mindig azt gondoltam, hogy van egy adott előadás, és attól függ, lesz-e következő, hogy mennyire sikerül jól megcsinálni. Most már egy-két évre előre látok, ez pedig megnyugtat. Nem azt mondom, hogy ettől kevésbé nehéz feladat egy darabot színpadra állítani, de koncentráltabban tudok az anyaggal foglalkozni.

D. F.: Annak érzed a felelősségét, hogy sokak által ismert klasszikusokat is rendezel?

F. B. B.: Nem igazán. Korábban, a Sirálynál ez foglalkoztatott, de A játékost amúgy sem gondoltam olyan klasszikusnak, amit mindenki ismer.

D. F.: Mi az, ami a leginkább befolyásol téged mint rendezőt az alkotói folyamatok során?

F. B. B.: Zsótér Sándor volt az egyik osztályfőnököm, így természetesen az ő gondolkodása hatott rám leginkább. Ha nem is érződik olyan erősen a hatása a munkáimon, az a szenvedély, amivel ő dolgozik, mindenképpen tanulandó. A szöveg nálam is az első helyen van, szeretném, hogy a színész tökéletesen értse, amiről beszél, és ne valamiféle általános energiából, álszenvedélyből dolgozzon, hanem fogalmazzon gondolatilag helyesen, és az jó esetben visszahat az idegrendszerére is.

D. F.: Személyes tapasztalatokból is merítesz a rendezéseid során? Szerencsejátékkal volt  már dolgod például?

F. B. B.: Igen, jártam már kaszinóban többször is. Persze nem vagyok játékfüggő, csak kipróbáltam, milyen is ez az egész. Akárhányszor voltam, nagyon gyorsan sokat vesztettem. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy függő legyek.

D. F.: Hogy látod, ha valaki szerencsés, az a sors keze, vagy mindenki önmaga szerencséjének kovácsa?

F. B. B.: Nem hiszek semmiféle eleve elrendeltségben vagy sorsban. Ha van szerencse, akkor az nem a csillagok állásából fakad, hanem pusztán az emberből, vagy a dolgok véletlenszerű összjátékából.

D. F.: Te alapvetően szerencsésnek érzed magad?

F. B. B.: Igen. Jó helyzetben vagyok, van munkám, családom, barátaim. Lottón, ruletten soha nem nyertem. Pókeren már igen, de az inkább észjáték, kevesebbet lehet a szerencsére hagyatkozni.

Fotó:
Olvasópróba: Dömölky Dániel
Nyílt próba: Walton Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: