Feketemosó: Osztálytalálkozó

feketemoso-kisebbÉs a volt osztályfőnököm, a Magdika? Ki nem állhatom. Ha összefutunk valahol a városban, mindig azzal jön nekem, hogy Zsuzsa, higgye el, a férfiak csak az anyagilag független, erős nőket veszik emberszámba, és hogy még nem késő egyetemre menni. Tiszta agyrém. És mikor beszél, folyton rángatózik az arca. Csoda, hogy nem esik le a szemüvege. Tényleg, nem is mondtam, a múltkor összefutottunk a szupermarketben a csemegepultnál, és persze megint elkezdte mondani a szokásos szövegét, én pedig azzal mentettem ki magam, hogy segítenem kell neked itthon, ezért ne haragudjon, de rohannom kell, és úgy otthagytam, hogy a kasszánál majdnem elfelejtettem fizetni. Utálom azt a nőt, komolyan mondom. Pedig az érettségi előtt az egyik felkészítő kurzuson egyszer bizalmasan odasúgta nekem, hogy én vagyok a kedvenc diákja, mert látja rajtam, hogy milyen szorgalmasan tanulok. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

(1): Tudod mit, én elmegyek erre az osztálytalálkozóra.

(2): Tudod mit, menjél.

(1): Na, ne izélj már. Most komolyan.

(2): Nem izéllek, tényleg menj el.

(1): Hogy lehetsz ilyen gonosz. Tudod, hogy ez mennyire fontos nekem.

(2): Hát, ha igazán fontos volna, akkor nem hagytad volna ki az előző kettőt.

(1): Jó, de ez most egy kerek szám.

(2):  Tényleg, mennyi is?

(1): A tizenötödik.

(2): Azta! Nem tudtam, hogy egy ilyen öreg tyúkot vettem feleségül.

(1): Na, ne bolondozz már.

(2): Drágám, sose voltam még ennyire komoly. Teljes csirkemellszélességgel melletted állok.

(1): Nem vagy vicces.

(2): Oké-oké, bocs. Szóval…

(1): Szóval, nem tudom.

(2): Az előbb még azt mondtad, elmész.

(1): Az előbb volt, még a hülye vicceid előtt. Most elbizonytalanodtam. Ha belegondolok, milyen kérdésekkel bombáznak majd. „Zsuzsi, mit csinálsz most? Mi történt veled a középiskola óta?” Ha Petra ott lesz, ő biztosan megkérdezi. Annak idején padtársak voltunk, és folyton rivalizáltunk. Kinek vannak jobb jegyei, melyikünk fenekét nézik meg jobban a srácok. Tudom, gyerekes hülyeség, meg minden, de esküszöm vérig voltam sértve, ha a tanárnő nekem négyest, neki meg ötöst adott szertornából. Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy bármiben is jobb legyen nálam. Most úgy tudom, egy ügyvédi irodában dolgozik. Mit mondok majd neki, ha megkérdezi, mit dolgozom?

(2): Mondd azt, hogy a világ legszebb karrierjének szenteled az életed: gyereket nevelsz. Két szép, egészséges gyereket.

(1): És a volt osztályfőnököm, a Magdika? Ki nem állhatom. Ha összefutunk valahol a városban, mindig azzal jön nekem, hogy Zsuzsa, higgye el, a férfiak csak az anyagilag független, erős nőket veszik emberszámba”, és hogy még nem késő egyetemre menni. Tiszta agyrém. És mikor beszél, folyton rángatózik az arca. Csoda, hogy nem esik le a szemüvege. Tényleg, nem is mondtam, a múltkor összefutottunk a szupermarketben a csemegepultnál, és persze megint elkezdte mondani a szokásos szövegét, én pedig azzal mentettem ki magam, hogy segítenem kell neked itthon, ezért ne haragudjon, de rohannom kell, és úgy otthagytam, hogy a kasszánál majdnem elfelejtettem fizetni. Utálom azt a nőt, komolyan mondom. Pedig az érettségi előtt az egyik felkészítő kurzuson egyszer bizalmasan odasúgta nekem, hogy én vagyok a kedvenc diákja, mert látja rajtam, hogy milyen szorgalmasan tanulok.

(2): Na, ez nekem új, ezt nem is említetted korábban.

(1): Na látod, úgy tűnik, vannak még előtted titkaim. (Szelíden mosolyog.)  

(2): Szóval, akkor most mégsem mész el.

(1): Ezt egy szóval sem mondtam, csak annyi, hogy még gondolkodnom kell rajta.

(2): Hát, hacsak nem pizsama-partira mész, akkor nem ártana ezt minél hamarabb eldöntened. Mindjárt besötétedik.

(1): Jó-jó, ezt én is tudom. De ha sürgetsz, azzal nem segítesz.

(2): Figyelj, menj csak el. A gyerekek ellesznek velem. A Szandrának majd mesélek lefekvéskor valami hercegnőset is, hogy biztos elaludjon.

(1): De megígéred, hogy Tominak nem engeded meg, hogy tévét nézzen kilenc után? Mindig az van, hogy odatelepszik melléd, és az istennek sem lehet mellőled kirángatni. Aztán ha rászólok a fiatalúrra, akkor meg én vagyok a gonosz.

(2): Nyugi, mintaapa leszek ezúttal. Semmi késő esti tévézés, becsszó.

(1): Remélem is.

(2): Szóval?

(1): Ne sürgess, még végig se gondoltam normálisan az egészet.

(2): Mit kell ezen ennyit gondolkodni? Mit tart vissza, mármint az osztályfőnöködön és a nemeziseden kívül? (Nevet.)

(1): Már megint nem veszel komolyan.

(2): Ó, mennyei szívem dehogynem, dehogynem. (Visszafojtott kuncogás.)

(1): Hát, a hangsúlyod alapján nem ez jön le.

(2): Ugyan, tudod, hogy milyen világra szólóan szeszélyesek a hangszálaim. Isten bizony, ha szeszélyességi versenyt hirdetnének itt, a kerületben, én egészen biztosan benevezném rá a hangszálaimat. Szerintem még dobogós is lennék velük.

(1): Jól van, jól van, vettem a célzást. Csak légy szíves, hagyd már abba. Ehhez most nincs kedvem.

(2): Hm, oké-oké, úgy tűnik, ma nem veszed a lapot.

(1): Nem, most az osztálytalálkozót kell eldöntenem. És még nem tudom, mi legyen.

(2): Figyelj, ha ekkora problémát jelent eldönteni, akkor egyszerűen csak hagyd lógva az egészet. És ha véletlenül összefutsz a volt tanároddal, és ő megemlíti a dolgot, mondd azt, hogy nem kaptad meg a levelet. Más lett azóta az e-mail címed, vagy bármi. Mit tudom én, találj ki valami hazugságot.

(1): Nem, az nem megy, nem szeretek hazudni. Ha hazudnom kell, mindig elpirulok. És utálom, ha mások látják rajtam, hogy nem mondok igazat. Az nagyon kellemetlen. A Magdikától is vérvörös fejjel távoztam.

(2): Oké, te tudod. Csak szerintem nincs értelme ezen ennyit rágódni. Menj el, és érzed jól magad, vagy maradj itthon, de akkor ne beszéljünk többet erről.

(1): (Kifakad.) Persze, neked könnyű. Nem neked kellett otthagyni az állásodat, azért mert terhes vagy. Nem téged nem vettek vissza, miután megszülted a második gyereked is. Nem neked kell egész nap itthon maradnod Szandrával, vigyáznod rá, hogy nem csináljon semmi butaságot.

(2): Aha, értem, szóval már megint erről van szó, hogy neked kell itthon maradnod a gyerekekkel.

(1): (Halkan, erőtlenül.)  Nem csak erről…

(2): Tudod, hogy én reggeltől estig dolgozom. Hajnalban megyek, és csak késő délután jövök haza. Amikor hazaérek, általában hulla fáradt vagyok. Mikor foglakozzam velük? Most komolyan, mondd meg nekem, mikor?

(1): (Valamivel határozottabban, de még mindig halkan.) Nem erről van szó…

(2): (Indulatosan.) Vagy azt szeretnéd, hogy hagyjam ott az állásomat és én neveljem őket? Akkor miből tartanánk fenn ezt a lakást? Vagy te elmennél helyettem dolgozni? Megkeresnéd a napi betevőt?

(1): (Szinte kiabálva.) Mondom, nem erről van szó! (Egy pillanatig meglepődik saját hangerején, majd visszavesz belőle.) Vagyis, nem csak erről. (Kisebb csend, habozik.) A Tomi óta úgy nézek ki, mint egy bálna.

(2): Zsuzsi, ne hülyéskedj, nem nézel ki úgy!

(1): Igen? Ezt mond azoknak a parasztoknak, akik még mindig át akarják adni a helyüket a buszon, amint meglátnak.

(2): De Zsuzsi…

(1): Ne Zsuzsizz légy szíves, csak te ne Zsuzsizz nekem, jó!

(Kisebb szünet.)

(1): (Lefojtott hangon.) Jaj, annyira sajnálom, Gyuri, nem akartalak megbántani. Csak… csak… (Elcsuklik a hangja. Sír.)

(Gyuri gyengéden magához húzza, átöleli. Néhány percig így maradnak. Majd mikor Zsuzsit már nem rázza a sírás, Gyuri megszólal.)

(2): Adjak egy zsebkendőt?

(1): Igen, köszönöm.

(Gyuri ad egy gyűröttet a farzsebéből.)

(2): Bocsi, csak ilyen van.

(1): (Zsuzsi szipogva.)  Nem baj, jó lesz ez, köszönöm.

(Hangosan kifújja az orrát, majd elteszi a zsebébe a zsebkendőt. Ezután az ingujjával megtörli a szemét.)

(2): (Nyugtató hangon.) Figyelj, majd ezután megpróbálok egy kicsit jobban odafigyelni a gyerekekre, jó? Kiveszem a részem az itthoniakból, ígérem. (Kisebb szünetet követően, mint aki ihletet kap) Sőt, tudod mit, te csak menj el erre az osztálytalálkozóra egész nyugodtan. A Magdika és a Petra véleményét pedig szard le. Nem érdekesek. Próbáld meg jól érezni magad. Biztosan lesz ott olyan volt osztálytársad, akire kíváncsi vagy.

(1): (Kissé erőtlenül.) Igen, a Bandi és az Anna írt egy válasz e-mailt, hogy ők ott lesznek. Régen nem láttam már őket, pedig annyira helyesek együtt. Tök sok nyaralós képet tesznek fel facebookra. Igazi világutazók. Velük például szívesen beszélgetnék.

(2): Na, látod, ez a beszéd! Én meg tudod mit, holnap munka után elviszem Szandrát a logopédushoz helyetted. Szóval ezzel sem kell foglakoznod. Menj, mozdulj ki egy kicsit, és ne érdekeljen, ki mit gondol rólad magában. Na, gyerünk, öltözz. Hopp-hopp. Mindjárt ránk sötétedik. És szerintem vigyél magaddal kabátot is, mert így este már hűvös van.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: