Szlukovényi Katalin versei (archív)

Telefonkönyv

In memoriam Hankiss Elemér

apokrif-borító

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Szaporodik mobilomban a halottak száma:
apám, barátom, mesterem,
közeli rokonok, távoli ismerősök,
egykor meghitt vagy csak tervezett
találkozások, beszélgetések
emléke, ígérete.
Akárkit keresek, mind gyakrabban őket
találom – fáj, mégis megnyugtató
látni, hogy voltak, vannak. Kitörölni
nem volna szívem, végképp úgysem lehet.
Jöjjön inkább – ezt akarták ők is –
az új nemzedék, ők javítsanak
a folyton romló arányokon,
írják be magukat a könyvbe, alakítsák
a befejezetlen emberi rendet.

Járkálj csak

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Lépéseid súlya alatt, talpad nyomán
rendre beomlik az út, akár a tárna,
és ha rohansz, csak annál sebesebben.
Lassíts. Járkálj csak könnyedén, mint Jézus
képe a feszített víztükör lapján.

Exkluzív

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Van fizetésem, vehetek végre új
postaládazárat és velúr impregnálót:
a védettség luxuskellékeit.
Többé nem éhenkórász alanyi
költő leszek, lelki hajléktalan,
huzatos kapualj mélyén átázott,
ingyen szórólap, hanem strapabíró,
vízhatlan és pászentos lábbeli,
privát, zárt postaláda, akihez
nem jár több két kulcsnál, továbbiak
igény szerint szaküzletben felárért
másolhatók. Van fizetésem – slussz, passz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: