„Eleget dedikáltam már”  – Könyvheti netnapló 2017 (3)

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Gál Soma írását közöljük.

könyvhét_végleges

Mióta bölcsész lettem, még jobban irigylem a pesti gyerekeket.

Mert persze mindig is így volt ez, hiszen van metrójuk, villamosuk, sok hídjuk, szép nagy épületeik, McDonald’s-uk (igen, amikor még Keszthelyen nem volt meki), egy szónak is száz a vége, tök jó nekik.

Pár éve meg hozzátettem a hosszú listámhoz a Könyvhetet is.

Mint a szülinapot, úgy vártam június elejét, erről persze már beszéltünk. Idén volt az első alkalom, hogy elmúlt kicsit a bizsergés. Hiszen tavaly átélhettem, milyen dedikálóként ülni egy stand előtt, árgus szemekkel figyelni a kis könyvet, mikor veszi végre kézbe valaki, lapozgatja, netán meg is vásárolja. Idén pedig már bábaként állok a szerzők mellett.

könyvhét_Soma

Nem indul korán a nap, mert bár 10-re érkezem a Deák Ferenc utca felőli első standhoz, előző nap elkerült az információ, hogy csak délben nyitjuk Szőllőssy Balázzsal a boltot. Otthonról már kapom az előrejelzést, sajnos nagyon ramaty az idő Zalában, ami azt jelenti, hogy hamarosan Pestre is megérkezik a szél és az eső. Folyamatosan küzdünk is az elemekkel, Horváth Verocs is beszáll a ponyvával birkózásba. Na, ez már tényleg olyan, mint otthon! A vihar elől menekülve ponyvázni mindent, ami érték. Közben most vigasztalhatatlan szomorúságot is érzünk, hiszen a dedikációk folyamatosan zajlanak. Jövőre már minden irodalombarát tudni fogja: Könyvek Éjszakája ide vagy oda, a szombat az esős nap a Könyvhéten. Ennek ellenére sem Noszlopi Botond, sem Ármos Lóránd kedvét nem szegi az időjárás, Botond „eleget dedikáltam már” kijelentéssel húzódik be a stand nyújtotta menedék alá egy üveg borral. Mi is vígan cigarettázunk az „eresz” alatt, mert közben Urbán Bálint is megérkezett Szerényi Szabolccsal, hogy műszakot váltsanak, de semmi kedvem kiállni a pultból, hiszen alig volt még forgalom.

Könyvhét_Soma_3

Itt álljunk meg egy szóra! Mert azért a „forgalom” szót használva nem mondok teljesen igazat. Bár iszonyú erővel fújja vissza őket a szél, folyamatosan hömpölyög a tömeg a Deák térről, de javarészt gondolom turisták, többen is jönnek oda angolul útbaigazítást kérni, mint könyvet vásárolni. A Mesebeszéd viszont még most is jól fogy, és szerzői példányokért is jönnek, és meg-megáll pár óvatlan áldozat az asztalt nézegetve, akikre azonnal lecsaphatunk az ajánlatainkkal.

Végül háromkor hagyom leváltatni magamat, persze majd visszaszaladok, de nagyon gyorsan az Írók Boltjánál kell lennem. Mondhatnám, hogy mert megígértem, de az ígéretet is azért kötöttem, mert megtisztelő és nagyon jó érzés Bödeccsel és Nyergessel dedikáltatni a Szép verseket, amit évek óta gyűjtök már, folytatva a nagyszüleim 80-as években megkezdett hagyományát. A 2017-es az egyik legkülönlegesebb darab lesz a polcon.

Könyvhét_Soma_2

És megint szaladok, mert kisüt a nap, és Szabolccsal is szeretnék dedikáltatni, részint könyveladó-társi szolidaritásból, részszint mint kiváló prózistával. Mizsur Daninak is szikrázó napsütése és hosszú sora van (egyedül ezt az egy fajta sort szeretem kivárni a világon), szóval vidámságboldogság alakul megint. Az is csak pár percre árnyékolja be, hogy a tömegben muszájból tett kör közben a Gondolat standjánál beszerzem Szőnyi Ferenc kötetét, az utolsót. Szomorúan forgatom, miközben sétálok tovább, mert nem tudok mihez kezdeni a helyzettel, hogy sehol sem látom a nevét a dedikáló szerzők között. Egy-egy jó szaváért, kedves mosolyért ezerfős sorokat is kiállnék. És utána átlépnék Esterházy Péter, Jókai Anna, Megyesi Gusztáv, Oláh János, Szegedy-Maszák Mihály, Bárdos László sorába, és sajnos még olyan sok név áll ezen a listán.

Hasonló gondolatokkal hagyom el szombat este a Vörösmarty teret. Jó pár óra kell feldolgozni, hogy bár elveszítünk sok kedves szerzőt, barátot, mindig születnek új könyvek is, amik megérdemlik a tömegben való tolakodást és a figyelmünket.

Gál Soma

Kapcsolódó írások:

2017:

Könyvheti netnapló (1) – Név Nap

Könyvheti netnapló (2) – Fényes szelek

2016:

Könyvheti netnapló (1) – Eső és szaxofon

Könyvheti netnapló (2) – Nyúl Pál fantasztikus visszatérése a lapok hullámaira, a betűk tengerére

Könyvheti netnapló (3) – Mossa az eső össze…

Könyvheti netnapló (4) – Búcsú és vigalom

Könyvheti netnapló (5) – Végnapok

2015:

Könyvheti netnapló (1) – Tajtékos napok

Könyvheti netnapló (2) – Későn értem oda

Könyvheti netnapló (3) – Költők, ne sírjatok! 

Könyvheti netnapló (4) – Párhuzamos tervek

Könyvheti netnapló (5) – Lehet, hogy tévedek

2014:

Könyvheti netnapló (1) – A Magvető árnyékában

Könyvheti netnapló (2) – Turista. Költözködő.

Könyvheti netnapló (3) – A legszebb pillanat

Könyvheti netnapló (4) – A vasárnapi tyúkhúsleves helyett

Könyvheti netnapló (5) – Az utolsó utáni nap

2013:

Könyvheti netnapló (1) – A lapozgatás fétise

Könyvheti netnapló (2) – Ötszázasok és szertelenek

Könyvheti netnapló (3) – Könyvár

Könyvheti netnapló (4) – Száraz vihar

Könyvheti netnapló (5) – Kedves Könyvhét

2012:

Könyvheti netnapló (1) – Költ Pest-Buda, Junius 7d. 2012.

Könyvheti netnapló (2) – Vörösmarty Beach

Könyvheti netnapló (3) – Vörösmarty tér noir

Könyvheti netnapló (4) – Esni kell

Könyvheti netnapló (5) – Könyv/hét/vége

2011:

Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás

Könyvheti netnapló (2) – (S)tart

Könyvheti netnapló (3) – 1:4

Könyvheti netnapló (4) – Kis pogácsa és a pálló íróbácsi

Könyvheti netnapló (5) – A moira röhög

Könyvheti netnapló (6) – Az utolsó, meg a szerver

3 Responses to „Eleget dedikáltam már”  – Könyvheti netnapló 2017 (3)

  1. […] Könyvheti netnapló (3) – “Eleget dedikáltam már” […]

  2. […] Tovább kell azonban menni, bele a vasárnapi verőfényben pácolt, arctalan, tunya tömegbe. Minden könyvheti pénzem elvertem, így részemről csak afféle élményparkban könyöklök, könyvet már csak későbbiekre mustrálgatok, nézek, a könyöklés élményét a netnaplóért vállalom és igénylem. Gelencsér Milánnal beszélgetünk pár perc múlva, körbeérve, egy vasárnapi könyvheti kör felér másik napokon öttel, fáradtan pihegünk – Milán friss, most érkezett. Meglepve hallom, hogy noha csak rövid ideig és keveset publikált, nem volt anno a Szép Versekben (igaz, bekerült idén a Szívlapátba, tiniszíveket akaratlanul is, lám, megcélzó műveivel). Inkább kérlelem, mint kérdezem, amit mindig, hogy nem akar-e újra verseket írni már eleddig is vaskos, lassan tucatnyi (tán két tucatnyi?) opust számláló életművébe. Sejtelmes válaszát, ahogy ő is a jövőbe vetíti, én is úgy bízom a nyájas olvasóra, ha fog, úgyis mi, olvasók tudjuk meg legelőször, épp időben. Könyvheti rohangászásban még, ami nagy szó, nálam is nyűhetetlenebb másik felem újabb, „fél perc!” felkiáltású körre indul, én gyanakvó szkepszissel az órámra nézek. Hitvesi búcsú nélkül, pusztán a szerelmi összhang romantikus erejében hiszek, mikor végül elindulok, s csak meghagyom neki Gál Somával, hogy el akartam köszönni tőle – ha tovább várok, lekésem az apokrifos szerzők Liszt Ferenc téri dedikálását. Végül nem teszem, Somát azonban, aki már-már pofátlan szerénységgel kérdezi, hogy tetszett-e a tegnapi netnaplója az Apokrif Online-on, még felhívom az Opera körül járva, rövidet írt, gyorsan el tudtam olvasni a földalattin, nem árulok el nagy meglepetést, tetszett. (Órákkal később tudom meg, hogy a szerző egyrészt köszöni, másrészt ettől sem nyugodott meg, mert hogy én ugyebár elfogult vagyok. Jakérem, akkor minek kérdez, döntsék el hát a konkurens netnapló elfogulatlanabb követői, itt lehet lemeózni.) […]

  3. […] Könyvheti netnapló (3) – “Eleget dedikáltam már” […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: