Feketemosó: A megfigyelés tárgya

feketemoso-kisebbTalán Godot-ra vár. Talán csak a helyi postásra, akit hangos ugatással köszönthet délelőttönként, egyszer egy nap. Lehet, hogy vele szemben adhatja ki egyedül a feszültségét. Bár, ha én postás lennék, nagy ívben elkerülném ezt a házat, mert a nyakunkba ugró, felbőszült házőrzőről, ami mintegy berepülő pilótaként, fejünk fölül, nagyjából két-és fél méter magasból érkezik, egészen új keletű sztorikat lehetne előadni a postásszakmában. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját

A XV. kerület Törökszegfű tér és a Szent korona útja sarkán van egy háromemeletes téglalakás. Egy koszos, vajszínű kockaépület. Aminek az egyik földszinti ablakából egy kutya néz kifelé. Nem tudom, milyen fajta kutya lehet. Mint ahogy azt sem, mit bámul olyan megindítóan szomorú kutyaszemekkel, hogy az ember abbahagyja a másfelé való pásztázást és csak az eb látványára kezd koncentrálni: mert mit néz, vajon mit néz ennyire?

Már többször próbáltam belesni a lakásba, hogy milyen körülmények közül tekint kifelé. Hogy mi elől szabadulna életének ilyen eszköztelen kutyalehetőségével. Mert a homo sapiens esetében bizonyos, akkor pislog magából ilyen reménytelenül ki, hogyha boldogulását nem az eddig felhalmozott tárgyakban látja igazolva, hanem valami egészen más, homályosan távoli dologban, aminek a létezéséről tud ugyan, de ő maga sem körvonalazhatja pontosan, mi az. Talán így vannak ezzel a kutyák is. Vagy egyedül talán csak ez a kutya. Melyen mindig egy piros póráz van, egy piros hám, amiről csak a szár rész hiányzik. Ez a hiányzó elem a gondviselés milyen mulasztását igazolja. Nagy hipermarketek bejáratánál látjuk gyakran úgy a kutyákat – állítólag ezek az állatok nem tudnak felejteni ¬–, hogy póznához, szemeteskukához kötve, minden boltból távozóban idegesen a gazdit keresik. Ez az eb még az ablakban ülve is a legközelebbi Spar irányába bámul. Kinek vagy minek a látványához, feltételezett érkezéséhez ilyen hűséges?

Talán Godot-ra vár. Talán csak a helyi postásra, akit hangos ugatással köszönthet délelőttönként, egyszer egy nap. Lehet, hogy vele szemben adhatja ki egyedül a feszültségét. Bár, ha én postás lennék, nagy ívben elkerülném ezt a házat, mert a nyakunkba ugró, felbőszült házőrzőről, ami mintegy berepülő pilótaként, fejünk fölül, nagyjából két-és fél méter magasból érkezik, egészen új keletű sztorikat lehetne előadni a postásszakmában. (Még ha ezek olyan jópofa történetek is, amiknek utólagos kórházi költségeit fedezi a TB.)

De tényleg: mire várhat egy ilyen kutya?! Mert csekkre, lottószelvényre, jónőre, sörre biztosan nem. Nem várhat életét azonnal megváltó pozitív fordulatra. És mivel nem hisz Istenben, ateistaként a barbárokra sem várhat. Távol állnak tőle az efféle valláspolitikai meggyőződések. A szekértáborok részrehajló hegyi levegője sem hozza kellemes zsongásba a tüdejét. Nem tudja, mi az a kokárda, hogyan kell szavazni. A töredékszavaztok eloszlását egészen biztosan nem ő magyarázná el bármelyikünknek, ha értetlenül állnák a dolog előtt – bár ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut egyik volt barátnőm macskája, amivel kapcsolatban, mindig azzal viccelődtünk, hogy csak egyszer kellene összeszednünk magunkat és komolyan megkérdeznünk: „Kedves Lufi, hogyan is oszlanak el a töredékszavazatok?” – ő biztosan elnyávogná a nem is olyan bonyolult választ.

Ez a kutya viszont a töretlen hűségén túl talán nem tud semmi mást felmutatni. Elég az? Nézni ilyen esetlenül, bambán figyelő szemekkel. Gyakran haladok el mellette, amikor a boltba megyek zsömléért, vagy ha lusta vagyok szendvicset csinálni, pékáruért. (Két kisebb akciós kakaós csiga, liter tej – és már meg is van a reggeli.) De ez az állat alig veszi le, hogy ilyenkor őt bámulom. Annyit azért sikerült kiderítenem a lakásról, legalábbis a lakásnak arról a szobájáról, ami az utcafront felé néz, hogy falára, az ormótlan, szocialista időkben vadiújnak számító, sötétbarna ruhásszekrények mellett festmények reprodukciói vannak felaggatva: Csontváry Szomorúfűze és Leonardo Mona Lisája. A szintén divatjamúlt csilláron pedig talán egy korábbi karácsonyból hátramaradt ezüstboa díszeleg, hirdetve, hogy egyrészt nem számít, másrészről nagyon is fontos az idő. Ezen kívül mást, bár többször lelassítottam a lépteimet, amikor elmentem a lakás mellett, nem sikerült kiderítenem. Hiába váltam valóságos megszállottjává a kutyának (és ez által a háznak), hogy képes voltam csak azért lemenni a boltba vásárolni valami apróságot, hogy ebben a sajátos enteriőrben újra és újra felfedezzek valamit. Egyszer ugyan gyerekhangok szűrődtek ki a lakásból és egy alkalommal mintha egy öregasszony ősz, felstuccolt haját láttam volna, mint egy koravén bozótot, zizegve elsuhanni a nyitott ablakban, de mint tudjuk, ez még nem bizonyít semmit.

Aztán amikor egy meleg, júniusi estén melóból jöttem haza – nehéz nap volt, hiszen ránk, statisztákra a film ideje alatt, hosszú órákra kiöltötte vörös nyelvét a nap – megláttam ismételten a kutyát. Máskor ilyen kései órákban már nem tartózkodott kint, az egyébként majdnem mindig tárva-nyitva lévő ablakban. Ránéztem, mint mindig, sőt meg is álltam. Felbátorodva, mivel sose reagált igazán a jelenlétemre, hosszú másodpercekig ott álltam. De ezúttal észrevett, láttam a sötétben, ahogy rendíthetetlen sziluett-alakja felém fordul, levetve a békés állatmaszkokat, amiket egy-egy sétám során mint fölényes antropológus ráaggattam, és kikelve magából, vadul morogni kezdett. Én pedig bevallom férfiasan, a nyakamba ugró, agresszív kutya rémképének lehetőségétől annyira beszartam, hogy egy csapásra azt is elfelejtettem, hogy nekem valaha is dolgom lett volt abban az utcában.

Hiába, az ilyen műkedvelő hobbikutatókra, mint amilyen én vagyok, nehéz idők járnak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: