Csapjunk bele a (szülinapi) lecsóba! (beszámoló)

FÉL10 minifeszt – 10 éves a FÉLonline.hu, március 23. csütörtök, RS9 Színház

FÉL10-3

Az igazi tudósító egy kicsit késik minden programról (amire egy előzőről rohan át). A tökéletes tudósító nem tudom, milyen, valószínűleg előbb érkezik meg mindenhová. Én ehhez igyekeztem tartani magam a FÉL10 minifeszt esetében, ahol a FÉLonline 10 éves jubileumát ünnepeltük.

Az első napra érkezem csütörtökön, fél (hehe) órával korábban. A fellépőket még nem találom, csak Braun Barnát, akitől így kényelmesen, elsőként vehetem át a bérlethez járó ajándékokat: a karszalagot, a kitűzőt és… nem, az antológiát még sajnos nem tudom átvenni, mert valahol elakadt a forgalomban a kocsi. Sebaj, hiszen a közönségre is várni kell még, addig megérkezik Kaj Ádám, a Pannon Tükör főszerkesztője, vele is megbeszéljük, hogy egy lerobbant kocsi miatt tudott csak ilyen keveset hozni az új számból Zalaegerszegről, illetve hogy Vörös István, a versrovat szerkesztője merre lehet. Ádám egyre jobban izgul, el ne késsen. Ez az esemény előtti időszak a legszebb metafora a fiatal magyar irodalomra: állandó problémákba ütközünk, amiket nem mi állítottunk, csak valahogy előttünk maradtak, vagy a balszerencse hozta így, aztán valahogy leküzdünk mindent: az antológiák kikerülnek a dugóból, szép lassan összegyűlik a közönség, Vörös tanár úr pedig óramű-pontossággal érkezik meg, hogy nem is értjük, minek aggódtunk bármi miatt is.

Az eseményt a főszerkesztőnek illendő megnyitni, és Barna nem is érezné magát kényelmetlenül ebben a helyzetben egyáltalán, bőven van rutinja hozzá, most mégis elérzékenyül. Amikor először a szüleinek mond köszönetet, Kaj Ádámmal összemosolygunk egy pillanatra, olyan, mintha az Oscar-gálán lennénk, persze egyből kiderül, hogy itt igazán hathatós segítségről is szó van a lelki támogatás mellett: Braunék tíz évvel ezelőtt egy kis nyomdát vezettek, ahol a Fiatal Értékteremtő Lap első példányai megszülethettek. Ebből nőtte ki magát egy évtized alatt a lap, amely sok változáson ment át, ettől lett igazán színes, és a közel 500 szerzőtől és munkatárstól, akik szabadidejükben, bármilyen honorárium nélkül tették a dolgukat.

FÉL10-4

A beszéd után közel teltházas terem a Pannon Tükör szerkesztőségének bemutatkozását hallhatta. Kaj Ádám kiemelte, hogy az idén 22. évfolyamába lépő lapnak bőven van közös pontja a FÉL-lel és a szintén 10 éves Apokriffal: a regionalitás fontos szerepet kapott a folyóirat életében mindig is, de a tavalyi szerkesztőségi megújulás óta legfontosabb céljának a fiatalok támogatását és publikálását tartja. Szerinte egy író nagysága nem csak a műveiben mutatkozik meg, hanem abban is, felkarolja-e a tehetségeket, vállalja-e a mentori szerepkört. Idei második számukban, amelyben a FÉL tíz évének tiszteletére olvasható egy összeállítás az online lap szerzőitől: nyolc 1990 után született szerző publikációja, plusz a lapszámot díszítő grafikus festményei színesítik a számot. Vörös István még kiegészíti a beszélgetést az Egy mondat című rovat bemutatásával, amivel egyedülálló vállalkozásba kezdtek a magyarországi folyóiratok között: minden hónapban felkérnek egy-egy kortárs szerzőt, hogy napjait egy mondatban foglalja össze, vagy legalábbis egy mondatot írjon. Így a lapszámba az adott szerzőtől már 30-31 mondat érkezik, a legváltozatosabb formákban.

A felolvasások alatt ismét Braun Barnáé a terep, két körben szólítja színpadra a FÉL 10 Összeállításban szereplőket. Elsőkként Kovács Kristóf, Horváth János Antal, Nagy Rita és Elter András Brúnó érkeznek (itt is van kis változás, hiszen a program szerint Nemes Anna és Jassó Judit is szerepeltek volna, de mint mondtam, a kortárs fiatal irodalomban a problémamegoldó készség legendás, és miért is akadnánk fenn ilyen apró változáson, mikor jobbnál jobb szövegeket hallgathatunk?!). Kristóf az amíg az című, lapszámban megjelent versét olvassa fel egyedül, majd a moderátori kérdésre elmondja, nem is igazán ír mostanában, azért a saját magához mérten szokatlanul kevés publikáció, „passzív félévet” tartott. Horváth János Antal a megjelent kripta mellett Ariel című versét olvassa fel, majd kicsit szűkszavúan egy készülő színházi darabjáról mesél (aminek címét sajnos a hátsó sorokban már nem lehetett érteni). Nagy Rita talán az, aki a legjobban izgul, talán az első felolvasásainak egyikén áll most a közönség elé Mennyire hidegek című versével, és bár, mint kiderül, az ÚjNautilus-on közölt először, a FÉL saját szerzői között tartja számon Braun. A blokkot Elter András prózája zárja, amit olyan szép lassan, tagoltan kezd olvasni, hogy az első bekezdésig prózaversnek hiszem. A Szabadulás a rabságból című szövegről kiderül, hogy bár korábban Barnának „valami hosszabb eleje”-ként definiálta a szerző, nem regényt tervez írni, csak több novellája is összefügg ezzel. Helycsere után Farkas Balázs és Novák Zsüliet ül ki a színtérre, Balázs új kötetéből, az Ismétlésből olvassa fel a Cronenberg című szöveget, Zsüliet pedig készülő regényéből, a Sárgarigó, darázsfészek, nem is asszony, ki nem részeg munkacímű szöveg első fejezetét olvassa fel. Mindkét részlet profin megragadja a figyelmet (nem hiába beszélünk két Móricz-ösztöndíjasról), de míg Balázs a jelenben kutatja egy kapcsolat feszültségeit és félreértéseit, addig Zsüliet gyerekkori emlékekben merül el, amik át-átszövődnek varázslatos elemekkel. Ezekkel a kellemes képekkel engednek minket szünetre, nagyjából két óra van a következő programig.

FÉL10-2

Bár a felkínált sörözés is csábító, Tinkó Mátéval úgy döntünk, átszaladunk a Gólyába, ahol épp Az utolsó utáni háború előtt – disztópia-tanácskozások zajlik a FISZ szervezésében. Itt még Hyross Ferivel is összefutunk, akinek többek között feldolgozta a szövegét a Somnivore.

És akkor most vagyok bajban! Mit írjak a Somnivore-ról? Persze, eddig is tudtam, hogy Panda, szenzációs, de Ferth Tímea rajzaival és Trömböczki Napsugár és Árvai Péter hangjával kiegészülve, Szabó Mátyás gitárjátékával valami leírhatatlan élménnyé keveredett a FÉL szerzőinek verseiből összeállított performansz. Ha a szövegek magukban nem is voltak mind elég erősek, olyankor háttérbe vonultak, és helyettük elkápráztatott minket valami elektronikus dúdolás, vagy az állandó változásban lévő rajzháttér (ez utóbbi volt számomra a legfantasztikusabb élmény, hosszú percekig szó szerint tátott szájjal bámultam, mi alakul a kivetítő vásznán. Talán leginkább a Cakó Ferenc-féle homokrajzhoz tudom hasonlítani, az első pár percben még kisgyermeki csodálkozással lestem, hogy hogy a fenébe lehet ilyen gyorsan, pontosan, kifejezően és gyönyörűen rajzolni számítógéppel?).

A tudósítás nem lehet jó. Iszonyú nehéz műfaj. Azt az élményt, amit a FÉL10 minifeszt első estéje adott, nem lehet már megismételni, csak leírni talán. A kifejezés nehézsége miatt azt tanácsolom, hogy a mai illetve szombati napokon (márc. 24-25.) feltétlen látogassatok ki a programokra, a Somnivore-t pedig kövessétek, és valahol lessétek-hallgassátok meg őket (legalább youtube-on).

Gál Soma

A fotókat Braun Barna bocsátotta a rendelkezésünkre.
Fotós: Dancs Enikő Bianka.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: