A lázadás sirálya (színházkritika)

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

18110975988_91d10619de_b

Szalai Sára díszletei letisztultak. Három fehér fal (a második felvonásban, Trepljov dolgozószobájaként vörös, tele szövegekkel,), négy ajtóval. Falai nem csak a teret határolják és szűkítik, a tér a szereplők viszonyrendszerét is ábrázolja. De szimbolikus jelentést is nyernek. Mása többször ütközik neki a falnak, ami a sikertelen kitörési kísérleteit mutatja. Trepljov lázadásával lyukat üt ezen a falon, de azt hamar be is tömik, ami a sikertelenségét demonstrálja, akár csak az előtte bezáródó ajtók. Dorn, a középső fal tetején ül, miközben Polina Andrejevna alatta áll és kétségbe esve próbálja legalább a cipőjét megcsókolni. Mása minden ajtón keresztül üldözi Trepljovot, Mását pedig Medvegyenko követi. A látványvilágot Izsák Lili jelmezei teszik igazán maivá. Egyedül Arkagyina öltözékei idejét múltak és jelmezszerűek, akárcsak ő maga. Nyina utolsó felvonásbeli öltözéke Arkagyina egyik levetett ruhája az első felvonásból, ezzel érzékeltetve, hogy elindult Arkagyina útján. Keresztes Zsófia maszkjai a második felvonásnak brechti zöngét adnak: a vidéken élők közül egyedül Trepljov nem visel maszkot, jelezve, hogy nem nyugodott bele helyzetébe. A többi szereplő egy kaotikus jelenetben, a kártyaparti közben maszkjaikon át egymást túlkiabálva harsogja rögeszméit, amelyeknek örökre a foglyai maradnak.

Az előadás egyik legnagyobb bravúrja a szereposztás. Arkagyina szerepében Oszvald Marika, az Operett Színház legendás szubrettje, maga a két lábon járó tradicionális színjátszás látható – mint prózai színésznő. Játéka kiegyensúlyozott, nem maníros, csak ahol a szerep is megkívánja. Kaszás Gergővel (Trigorin) – akivel egy pillanatig sem keltik egy szerelmespár látszatát – közös jelenetükben egy érett nő higgadtságával és reális érveivel ellensúlyozza az író infantilis és kamaszos kitöréseit: nem primadonnaként hisztériázik, hogy az ünnepelt szerző maradjon mellette, hanem egy korosodó nő megannyi évének és félresiklott kapcsolatának tapasztalataiból építkezve érvel. Kettejük kapcsolata inkább a művészélet rögös útján köttetett erős szövetség, mintsem szerelem. Trigorin az élet iránti közömbössége okán alkalmatlan a szerelmi kötöttségre, ez pedig végig érződik Kaszás Gergő játékán. Jellegzetes egykedvű arckifejezés kíséri alakítását. Ezt egyedül a fent említett jelenetben látjuk megváltozni, de a kamasz szerelem hevével megjelenő gesztusai előre jelzik komolytalanságát. Trigorin a passzív értelmiségi, úszik az árral, Nyina szerelme is csak úgy rátalál, nem ő dönt róla.

17678186983_0cdfb7edf7_b

Porogi Ádám (Trepljov) játékában érezhető az Y-generációt jellemző hatalmas frusztráció. Nyina szerepében Trokán Nóra remekül játssza a vidéki naivát: az első felvonásban egyszerű és természetes jelenség, aki gyermeki rajongással csodálja a köré gyűlt hírességeket, míg a második felvonásban sminkben és a már említett Arkagyina-féle ruhában jelenik meg. A karakter zavarosságához sokat tesz hozzá a megjelenése, de valahogy hiányzik a belső zavar. A színésznő furcsán sokat megtart a karakter naivitásából, aki még hisz a jövő sikereiben, ezzel adva magyarázatot a karakter továbblépésének. Ugyanakkor ugyanúgy szavalja egykori kedvese darabját, mint az első felvonásban, színészileg nem fejlődik a karakter, ami tovább erősíti azt a jövőképet, hogy Arkagyina gyenge utánzata lesz csupán. László Zsolt Dorn doktorja van hasonló szemlélődő attitűddel átitatva, mint Trigorin, de nála a kiváltó ok az, hogy eltelt az élet élvezetétől, és már nem hozza lázba semmi. Parti Nóra Polina Andrejevnája elkeseredett próbálkozásait már csak hidegvérrel tűri. Gyabronka József mint Szorin, ellenben minden megszégyenítés ellenére lázad sorsa ellen. Épp olyan hévvel követeli vissza magának elmúlt ifjúságát, mint nővére. A darabtól eltérően nincs tolókocsiba kényszerítve, lerobbantsága belülről fakad, nem testi. Mihályfi Balázs Samrajev szerepében az egyetlen látszólag boldog ember. Egyszerű lélek, akit csak a munka érdekel. Ő kapta az előadás intézőjének a szerepét is, így időnként kiszól a világosítóknak, illetve közli a díszítőkkel és a nézőkkel, hogy átállás zajlik a színpadon. Ezek a kis epizódok azonban nem rendelkeznek semmilyen koncepcionális alappal, csupán szórakoztatnak.

A megkeseredett Y-generáció gyermekeiként még itt van Szilágyi Csenge Másája és Orosz Ákos Medvegyenkoja. Mása függőségbe menekülő emós, aki szenvedélyei rabjaként él egy szenvedélymentes életet, ennek ellenére ő az egyetlen, aki józan gondolkodással próbál kiutat találni. Medvegyenko karakterét a végtelenségig lebutították és megfiatalították, a legkisebb illúzióját is eltüntetve annak, hogy Másának valaha méltó partnere lehessen. Igazi kisember, aki a mindennapi megélhetésért aggódik csupán.

Fehér Balázs Benő sikeresen felfedezte Csehov elejtett lázadását Sztanyiszlavszkij színházával szemben, azonban nem vitte végig ezt a lázadást, ahogy maga a szerző sem. Ellenben létrehozott egy olyan előadást, ami a mai fiatalok számára is érthetővé és élvezhetővé teszi Csehov klasszikusát. Mellettük persze az érettebb korosztály is kap impulzust a kortárs színjátszásról való gondolkodáshoz, de a gondolatsor befejezése és az új formák létre hozása ránk vár.

Bagi Ágnes

Fotó: Dudás Ernő, Mészáros Csaba, Puska Judit

Sirály, a Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház előadása

Rendező: Fehér Balázs Benő

Szereplők:

Arkagyina, Irina Nyikolajevna, színésznő: OSZVALD MARIKA
Trepljov, Konsztantyin Gavrilovics, a fia: POROGI ÁDÁM
Zarecsnaja, Nyina Mihajlovna, szomszédjának a lánya: TROKÁN NÓRA
Trigorin, Borisz Alekszejevics, író: KASZÁS GERGŐ
Dorn, Jevgenyij Szergejevics, orvos: LÁSZLÓ ZSOLT
Szorin, Pjotr Nyikolajevics, Arkagyina testvére: DERZSI JÁNOS / GYABRONKA JÓZSEF
Samrajev, Ilja Afanaszjevics, a birtok intézője: MIHÁLYFI BALÁZS
Polina Andrejevna, a felesége: PARTI NÓRA
Mása, a lányuk: SZILÁGYI CSENGE
Medvegyenko, Szemjon Szemjonovics, tanító: OROSZ ÁKOS

Szövegkönyv, dramaturg: Fekete Ádám
Díszlettervező: Szalai Sára
Jelmeztervező: Izsák Lili
A jelmeztervező asszisztense: Pirityi Emese
Szobor, maszkok: Keresztes Zsófia
Zene: Keresztes Gábor
Grafika: Lakatos Péter
Fény: Jakab László
Vezető öltöztető: Lakatos Erika
Asszisztens: Ari Zsófia, Czirák Dániel, Ruska Robin
Súgó: Szélinger Anna
Segédrendező: Nyulassy Attila
Produkciós menedzser: Zsedényi Balázs
Produkciós vezető: Ugrai István

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: