A kiszámíthatatlanság poétikája (könyvkritika)

Hazai Attila: A maximalista (és más írások), Magvető Kiadó, 2015

hazai_attila_a_maximalista

„Úgy mozgolódik ez a halacska a korallok felett, mintha egy komoly, elfoglalt lény lenne. De engem nem ver át. Én átlátok rajta. Színlelő, hazug karrierista, csak tátogja a magáét, és azt hiszi, abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.” (13.) – olvashatjuk Hazai egy novellájában, melyet Németh Gábor az előszóban idéz mint az író ars poeticáját. A szemléletmód Hazai Attila A maximalista posztumusz kötetében sem módosul, annak ellenére, hogy a gyűjtemény a legkülönfélébb poétikai és narrációs módokat vonultatja fel. A kötet mindössze tizenöt novellát tartalmaz, miközben felöleli Hazai szinte teljes (1991-től 2009-ig tartó) írói pályafutását, jóllehet azért, hogy csak a legfeszesebbek, a „legmaximálisabban minimalista” szövegek kapjanak helyet benne, melyek korábban önálló kötetben még nem, csak folyóiratokban és antológiákban jelentek meg.

Alkotásait gyakran olyan jelzőkkel illették, mint „dilettáns” és „zseniális”, sokszor egymást ki nem záró, sokkal inkább egymást kiegészítő minősítésként. Németh Gábor így készíti fel az olvasót a posztumusz szövegkiadásba szerkesztett novellákra: „Törjenek rád az írások, a váratlanság erejével, ne készülj föl, úgyse lehet rendesen semmire.” (6.). Ez a mondat nem csupán arra utal, hogy Hazait olvasva jobb, ha minden előzetes elvárásunkat feladjuk, de mintegy össze is sűríti a kötet „mondanivalóját”. Ugyanis a könyvet összetartó, talán egyetlen kapcsolódási pont a novellák között a váratlanság és a kiszámíthatatlanság poétikája, melyet Hazai különféle beszédmódjaiban egyformán jól működtet. A szövegek szüzséje ettől válik igazán izgalmassá, ugyanakkor sokszor gyomorforgatóvá.

A kötet szerkezete nem a szövegkeletkezések időpontjait követi. Ha mégis szeretnénk valamifajta irányvonalat felrajzolni, akkor érdemesebb abból kiindulni, hogy mi a tétje az egyes novellák történeteinek, illetve történet töredékeinek. Egyfelől ugyanaz a „semmi”, mely hol groteszk, hol abszurd formát ölt, másfelől pedig az a vérre menő banalitás, mely a Hazai által megrajzolt, nagyító alá helyezett, burjánzó világnak ugyanakkor az önmagát felemésztő attitűdöt is adja. A magán túllátni képtelen ember legkicsinyesebb és legnevetségesebb gondolataitól a világot megváltani akaró, de arra képtelen tragikus hős parodisztikus monológjai felé haladunk, olvasva a kötetet. Tehát amíg Az egy pad oldalaiban a kedélyesen filozofálgató költőnek egy hangya növekedése okozza a legnagyobb fejtörést, és legnagyobb boldogságát a dolgok sokoldalúságának felfedezése adja, addig A maximalistában az életből kiábrándult, munkájából kiszeretett villanyszerelő Imrét olyan súlyos gondolatok gyötrik, minthogy: „Ez a világ oktondi, baljós és sötét is egyben. Számomra úgy tűnik, nagy szerencse kell ahhoz, hogy itt valaki valóban megtalálja a helyét.” (116.). Arról nem is beszélve, hogy a költő szavait leső pincérnő még táncot is lejt a pulton elragadtatottságában, míg Imrét italozgatós barátja sem hallgatja végig, tehát mire a novellák szereplői a legapróbb és jelentéktelenebb részletek elemzésétől eljutnak a „nagy és lényeges” dolgok közelről történő, reális szemléléséig, addigra elfogynak nem csupán a lehetőségeik, de a hallgatóságuk és az életkedvük is.

A kötet eleinte sokszor Karinthy Frigyesre és Örkény Istvánra emlékeztető groteszk és abszurd humora átfordul egyfajta leplezett kétségbeesésbe, e különböző hatások pedig úgy csapódhatnak le az olvasóban, hogy a kezdeti felszabadult nevetés kényszeredett vigyorrá torzul. Ezek után nem csoda, ha csupán annyi marad önmagunk vigasztalására, összhangban a Gyuri találata főszereplőjével, hogy szenvtelenül elmerengünk a legkisebb részleteken: egy szoba keservesen szegényes és átlagos berendezésén, vagy a Jászai Mari tér hatszáz kirakatán és tábláján egyesével, amíg elérünk a jósnőhöz, aki talán képes előre felfedni nekünk, hogy egy találatunk azért biztosan lesz az ötös lottón. Mikor aztán kiábrándultságunk végül letagadhatatlanul stagnálni látszik, belekapaszkodunk minden olyan dologba, mint Hazai szereplői, amivel még ideig-óráig képesek vagyunk becsapni magunkat. „Gyuri hitt abban, hogy ha sokat iszik ebből a teából, akkor szerencséje lesz az életben, és mérséklődik a depressziója.” (123.). Végighaladva a köteten ilyesféle tendenciát figyelhetünk meg, habár már a legelső, nevettető novelláknál is elkezd motoszkálni a fejünkben, hogy itt valami nagyon nincs rendben, némely novella happy endje pedig, mint például a Laci bácsi buszozik címűben a két szerencsétlen öreg összeköltözése, vagy a Lepottyant teknősbékában a teknős életét megmentő szigszalag és a házaspár görögországi nyaralásának egy mondatban történő összefoglalása minden, csak nem megnyugtató az olvasó számára.

Hazai karakterei, habár egymástól távol eső társadalmi rétegekbe tartoznak, ugyanazt a világot hasonlóképpen feldolgozni nem képes, önreflexivitást nélkülöző, a maguk módján valamennyien agresszív és önmagukra (és másokra is éppen annyira) veszélyes figurák, mondhatni patológiai esetek: Budapest átlagpolgárai, akik legszívesebben a Margit híd pesti hídfője után következő szakaszon szeretnek sétálni, a Balatonnál vagy Görögországban nyaralnak, néha pedig éppen olyan szenvtelenül zárják be férjüket fél évre a fürdőszobába, mint ahogy növényekkel leveleznek, vagy megölnek valakit, hogy be tudjanak fizeti egy csekket.

Mindegy, hogy elfogadjuk-e Hazainak a rendkívül erős, ugyanakkor nem egyértelműen artikulált álláspontját a világot meghatározó tényekről és tényezőkről, az viszont biztos, hogy a kötet a hatalmába kerít, beránt bennünket egy kusza, logikát nem, csupán asszociatív kanyarokat és íveket ismerő univerzumba, ahol éppen annyira elmerülhetünk az alpári szórakozásban, mint a keserű önsajnálatban, miközben a kiszámíthatalan fordulatok hol nevetésbe, hol csömörbe taszítanak.

Bánkövi Dorottya

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: