Szubjektív széljegyzet a trAnzKaPHka margójára (zenekritika)

trAnzKaPHka, kastély

15126052_1164816713602721_361256270_o

Földszint

Akkezdet zenei kiadványai felpattanó zárhangok. A csend nem szünet, hanem néma fázis, ami alatt folyamatosan formálják a tökéletes megszólalást. Váratlanul és hangosan szakad ki (fel?) belőlük. Mi mint az egyirányú kommunikáció befogadó fele, türelemmel próbáljuk várni a hallgatás ránk eső részét.A trAnzKaPHka egy producer (Sammie Beats) és egy MC (Újonc) párosa, közös munkájuk eredménye a kastély. Létezett egy Parkoló c. Gyula nevű, soha ki nem adott Újonc szólóalbum is, ami elszállt a winchesterrel együtt. További előzmény még a Siófok című AKPH-trekk, szintén Sammie Beats produceri munkájával. Ehhez a ’90-es évek raphangzásához szokott hallgatóközönség javarészt elutasítóan állt hozzá, a többi rajongó viszont viszonylag pozitívan fogadta. Az AKPH Kottazűr lemezének kísérletezős kedve nyitott szemléletű közönséget vonzott be. Nem alakulhatott ki olyan probléma, mint a DSP-nél. A békásmegyeri csapat ugyanis olyan rajongótábort épített ki, amelynek egy jelentős része nem volt vevő a zenei aspektusváltásra.

Első emelet

A paradigma a következő zenék és szövegek identitását határozza meg. Újonc elemében van, kitölti a dühét a KDNP-re („Egymás feleségét verjük, mint egy KDNP-s swingerpartyn”), a választási rendszer visszáságaira („Ez csak egy ötven százaléknak is sovány kétharmad”), a konzervatívakra a hip-hop-ban („De csak mert konzervatív fasz vagy, nem vagy öreg suli”). Előrevetíti, mit várhatunk a kastélytól. Punchline-okat, szójátékok közepette egy-egy költői képet, utalást. Lírai mondanivalót és intelligens humort – freudizmus és aktuálpolitikai odamondások formájában. Azonban továbbra is „jelen idejű a para”. Tehát Újoncnak van még kifejtenivalója.

A számos intertextualitás közül egyet említek. A „Rap Thomas Mann, feketék közt egy bushman” József Attila-allúzió komplex fricska [feltételezhetőleg] Mr. Bustának. A Rap Thomas Mann kezdőbetűiből Busta kiadójának a neve, azaz az RTM olvasható ki. A német alkotó szerepeltetése nem véletlen.  Újonc a második tagmondatban tudatosan játszik rá József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének „fehérek közt egy európait” zárósorára. A hip-hop tradicionálisan feketék által művelt kultúra. Habár a bushmanok fekete bőrűek, nincs sok affinitásuk a raphez. Tehát ebben a kontextusban a bushman olyasvalakit szimbolizál, aki eltörpül a műfajt eredetileg megalkotó emberek tehetségéhez képest.

Második emelet

Závada a helyzet urában az individuum helyett is emlékezik. Az alap mintha helyettünk is szomorkodna. Az egyén ki nem mondott rezignáltsága, egzisztenciális tehetetlensége köszön vissza. Nincs más, csak az elmagányosodás. Az egész szám egy hatalmas bezártság érzet. Determinál minket a közeg, a kor. Nem vagyunk többek egy kötött morfémánál, nem lehetünk önállóak, egészek. Annyi szabadságunk van talán, hogy az alkotó véleményére odafigyelhetünk.

Harmadik emelet

A kodein egy mozgalmas, filmszerű jelenetként hat. Annyira groteszk, hogy azonosulni vele lehetetlen. Az elénk táruló, szétdrogozott éjszaka vizuális folyamatot indít el bennünk, mintha könyvet olvasnánk, akarat nélkül jelenik meg a látvány, ahogy a fiatalok sorról sorra, mozdulatról mozdulatra esnek szét. A szöveg csupán leírással kritikát fogalmaz meg, elidegenít. A valóság szélsőséges formája köti le a képzelőerőnket. Mondhatni, függőséget okoz.

A Youtube nézettség alapján ez lett a legnépszerűbb dal az albumról. Talán amiatt az ambivalens érzés miatt, hogy a többes szám első személy használatával a hallgató a jelenet részéve válik.

Érdekesség, hogy Újonc már a Parkoló c. Gyulában felhasználta a „Cadillac”-„idillek” rímpárt. Ezt onnan tudjuk, hogy az internetre felkerültek koncertfelvételek, ahol erről a lemezről ad elő.

Negyedik emelet

A groteszkséget a keleti nyitás folytatja, ahol a jelen szólal meg. Elválaszthatatlan egymástól a magyar társadalom és a spleen. A közöny frusztrációval keveredik, a meglepő cselekedetek is unalmasnak hatnak. (Mint a kokaincsík kihúzása Dylan Thomas köteten.) Általános a jövőkép-nélküliség, csak gúnnyal lehet kimondani, hogy „hagyjál már, itt én még lehetek valaki.” Az emberek kisebbségi komplexusban szenvednek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. „Mindenki paragép, ki van a Hamaszon.” Ez a fajta hozzáállás a kelethez a rapban ironikusan az orosz és szír pornó említésében köszön vissza mint aktuálpolitikai utalásokban.

Ötödik emelet

A vattafák az előző számot egészíti ki a belső gyötrelem ábrázolásával. Kiragadja az egyént az egészből, mégis úgy érezzük, bárkire érvényesen hat. A melankólia, a reményvesztettség és az undor mind megfelelő hívószó a magyarokra. A szerencsétlenség és a pozitívum hiánya az utolsó négy sorban foglalható össze. A líraiságot tekintve ez az album csúcspontja.

„A családi vagyonból csak egy gatyamadzag marad,
Ami ahhoz is túl rövid, hogy fölakaszd rá magad.
Csak bőgsz, és mint egy hagyma héját, hámozod az énedet,
De semmi sincs a mélyén, csak újabb üres rétegek.”

Hatodik emelet

A szupercella a kodein párja. Ez az erős vizualitásban, a jelenetsorra építésben, a távolságtartásban, a tudatmódosító szerekben és a nyári buliban mutatkozik meg. A kodein a középosztály fiataljainak, a szupercella pedig az elit kiüresedett életmódját ábrázolja. A költekezés, hivalkodás ezt a semmit takarja.

„Szíved üres Fendi-táska, nem számíthatsz senki másra.
Legyél Kanye, csak te lehetsz saját magad Messiása.”

Kastélytorony

A trAnzKaPHka bővítette az újvonalas rapszámok halmazát, amely Magyarországon kevés elemmel rendelkezik. Külön öröm az új, minőségi munka benne. Önmagában nem érték, hogy egy alap old school vagy new school, a megvalósítást is figyelembe kell venni, ami itt kiváló és harmonizál a rappel. A basszus lecsavarja a fejed, mint egy villanykörtét. A keverés jól sikerült, minden érthetően szól.  Aki a 2004-es, belső rímekkel tömött flow-t várja, az csalódni fog. Itt egy már-már versmondatokkal operáló, az általában sorvégen összecsengő rímek egyediségére odafigyelő flow-t kapunk.  Újonc önkifejez. Nem követi el azt a hibát, ami ott lebeg a magyar hip-hop szcéna felett. Saját rajongói igényeinek nem fekszik alá.  Konklúziónak csupán annyit, hogy ütemről ütemre a magyar társadalom groteszk voltját kerülgetjük. A kafkai valósághoz van, és szükséges is a háttérzene.

Az album meghallgatható itt.

                                                                                                                      Kopcsák Róbert

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: