Hányunk rá fittyet (színházkritika)

Egy, kettő, három, rendező: Znamenák István, A Kultúrbrigád, az Átrium Film-Színház és a THEA Theatre Entertainment & Art közös előadása

egykettoharom1

Gyapjú és haj, ember és juh, mindegy, szőr-szőr. Az ember és az állat közti különbség a szabadság: a természet minden állatnak parancsol, az embernek nem (legalábbis egy pontig). Norrison bankigazgató azonban minden embernek parancsol. Egy diktátor, ahogy azt Lydia ­ maga sem tudja, mennyire pontosan ­ mondja, egy modern kori III. Richárd. Hiába Napóleon a példakép, kevés, hogy a bankigazgató úgy dönt, gazember lesz, ehhez a többiek is kellenek. És ezzel ő is tisztában van. Egy percig sem gondolja, hogy amit csinál, az rendben van. Tudatosan választja a rosszat. Nem gondolja és hazudja jónak.

Egy amerikai milliomos egyetlen lánya vendégeskedik náluk, ám mielőtt ez a vendégeskedés véget érne, vészhelyzetet jelent be a lány: férjhez ment. Ráadásul egy szegény emberhez. A bankigazgató elképzelése a társadalmi hierarchia szintjeiről humoros és szomorú is egyben. Mindennek az alja a bolti eladó, annál is lejjebb vannak a színészek, pláne költők, aztán körülbelül valahol a pokol mélységében a rendőrök. Lydia választottja a rendőrök és a színészek között helyezkedik el, Antal ugyanis egy taxisofőr. Belőle kell hatvan perc alatt szalonképes férjet csinálni. És lássunk csodát, pár hús-vér fogaskerékkel és egy kis olajozással megteremthető a funkciók ellátásával és az eltárgyiasulással azonosított polgári egzisztencia.

Norrison legnagyobb húzása, hogy nem azt adja meg, amire az emberek vágynak, hanem megmondja, hogyan vágyjanak. Az ő gépezete egy ország makettje. Ő az államfő, intézkedik mások helyett, olajozza a gépet, elintézi a konfliktusokat, javítja a hibákat, egyben tartja az egészet. Nem is ismeretlen ez nekünk, az erőszak gyakorlásának a jogát az államnak adjuk, ez egy társadalmi szerződés, cserébe az állam intézi a mi ügyes-bajos dolgainkat. Csakhogy ezzel el is ismerjük az erőszakra való jogot. Norrison nem kivételezik senkivel, viszont mindenkivel olyan módon beszél, ahogy az személyre szabottan szükséges. A demokráciák (elhallgatott) hátulütője, hogy nem mindenkinek azonos körülményekre van szüksége, mert mi sem vagyunk egyformák. Csakhogy itt szó sincs demokráciáról. És ahogy halad előre az előadás, ez egyre világosabbá válik, nemcsak az van megszabva, kinek milyen papírt kell intéznie, kit kell felhívnia stb., hanem az is, hogy kit szeressen, hogyan szeressen, ki gondolkodjon és ki ne, eleve ki szólalhat meg és ki nem.

egykettoharom3

A bankigazgató beosztottjai protézisek. Olyan dolgokat tud elérni, érzékelni, amilyeneket emberi mivoltánál fogva, magában nem tudna. Persze ha magunkra tekintünk, a környezetünk nagy része mindenféle protézisekből áll, a különböző technikai újítások, minden kütyü ezt a célt szolgálja. Ezért az ember elhiszi magáról, hogy képes arra, amire nem. Ráadásul közben elveszítjük azokat a lehetséges érzékeléseket, amelyek megvoltak. Sőt, megkockáztatom, az emberségünket veszítjük el. A lelkiismeret interiorizált agresszió, nem külső kényszer, hanem belső meggyőződés. Ezt figyelembe véve érdekes párja Antal Norrisonnak, előbbi saját magával agresszív, saját maga diktátora, csak magának árt, utóbbi pedig a környezetével agresszív, a lelkiismeret őt nem gyötri. Az ő elképzelésének az alapja a családról a kölcsönös haszon. Az örömkeresést befolyásolja a kínkerülés. Minél több haszon legyen, ha lehetséges, veszteség nélkül. Sőt, a család sokkal inkább gazdasági rendszer, mint a bank. Ha csak egy pillanatra is, de valamiféle érzelem jelenik meg a birodalma iránt, amikor visszaemlékszik a kezdetekre.

Norrisonnak válaszokra sincs szüksége a kérdéseire és megjegyzéseire, mindent tud, mindent lát. Molnár Ferenc szövege úgy működik, mint egy monodráma, azzal a zavarba ejtő és egyben kétségbeejtő különbséggel, hogy nem az. Alföldi Róbert játéka nagyon pontos, ezért is tud működni az előadás, ő működteti a gépet, és ha ezt nem tudná megtenni, akkor annyi lenne az egésznek. Vígjáték valós időben, ahogy a szórólap is írja, és elképesztő tempót kell diktálni ahhoz, hogy az egy óra az tényleg egy óra legyen. És tudja is diktálni, ez a tempó hatalmas energiát sugároz, tényleg szinte egy pillanat alatt történik meg az egész átváltozás, mintha csak varázsolták volna. Alföldinek, akárcsak a bankigazgatónak, alighanem két lépessel előrébb kell járnia fejben, mint ahol éppen tart, és ez feszültséget ad a játékának, ami kihat az egész előadásra. Ez a feszültség tudja megalapozni azt az érzést, hogy bár mintha semmi nem történt volna, ez is egy tipikus szürke hétköznap, mégiscsak mintha Norrison megkönnyebbülne, hogy az az iroda a végére már nem az ő irodája. A Bauhaus-díszlet nemcsak azért találó, mert tökéletesen megalkotja azt a környezetet, amit egy bankigazgató irodájaként el tudunk képzelni, és ez a nagyon szabályos elrendezés párhuzamba állítható Norrison pontosságával, hanem mert önkéntelenül is vele jár a hozzá tartozó Bauhaus-eszme is, ami mégiscsak egy kis fricska, hiszen miközben Norrison Antal hitvallását nevetségessé teszi és semmibe veszi, ő maga sem tud kibújni minden eszme hatása alól.

egykettoharom4

Antal és Lydia állítólag szerelmesek egymásba. Lydia unja a vézna brókerfiúkat, ráadásul az egyszerű, koszos, ápolatlan taxisofőr pedig olyat tud vele csinálni, hogy azt magyarul el sem tudja mondani. És ezért, ahogy ő mondja, megjutalmazza őt hitvesi kötelességével. Ez már magában árulkodó mondat, az viszont még árulkodóbb, hogy egyetlen pillanat alatt Norrisonná változik a lány, és a bankigazgató mondatait ismételgetve terrorizálja őt, a szexszel és a megszületendő gyerekkel zsarolva, és végső esetben hisztivel, erőszakkal hallgattatja el a fiút. De állítólag azért szerelmesek egymásba. Antal az elveit hangoztató kommunista, aki elég hamar és nem is túl nehezen megválik az ideológiájától. Mindennek aláveti magát, mert ő a szerelem áldozata. Mondja ő. Miközben tényleg elég egyszerű teremtés ahhoz, hogy ezt komolyan is gondolja, nem igazán bánja már a végére, hogy gazdag embert csináltak belőle. Freud azt mondja, hogy kifelé az embernek világos és éles határvonalai vannak, csak rendkívüli állapotban lehet ez másként. A szerelem azzal fenyeget a csúcspontján, hogy a határ az én és az objektum között elmosódik. Hogy ez a szerelem mennyire sérül, azt elárulja Lydia, amikor azt mondja a bankigazgatónak, hogy bele tudna szeretni. Ezzel persze azt is elárulja, hogy ez az egész „varázslat” ebben az egy órában teljesen felesleges volt. De hát a szerelem már csak ilyen. Nem?

egykettoharom2

Alföldi Róbert játékán, azon belül is a beszédén, tanítani lehetne a beszédaktus-elméletet, a beszéde maga a cselekvés, és erre egy egész szerepet fel tud építeni. Lydia didaktikus karakterét Lénárdt Laura a testbeszédével árnyalja. A bankigazgató utasításainak ismétlése és a parancsoló hangnem nevetséges utánzása egy nagyon egyszerű karaktert sugall, de pont ez az egyszerűség tudja megelőlegezni a lány vallomását már egészen az előadás elején. Lénárd Laura nem húzza túl feleslegesen ezt az egyszerűséget, inkább kihasználja, egy-egy pillantás vagy mondattöredék is elég így, hogy bonyolítani tudja a viszonyát a két férfi között őrlődve. Szatory Dávid pedig megrajzolja az eltávolodásuknak az ívét. A gyengéd mozdulatok egyre merevebbé válnak, a(z egyre kevésbé) lopott pillantások a titkárnőkre pedig egyre hosszabbak. Szatory Dávid a taxisofőrből egy brókerfiúvá válik, aki tényleg csak a külsőségekben különbözik korábbi énjétől, de ugyanolyan egyszerű és korlátolt marad.

A karikaturisztikus jelmezeknek fontos funkciója van, mert a kisebb szerepeket teszik teljessé. Túl azon, hogy ez a humor egyik forrása, lehetővé teszi a színészeknek, hogy abban a pár percben, amíg a színpadon vannak, minél többet mutassanak meg a karakterükből. Az is egy vállalás, hogy minden szereplő, amit Molnár Ferenc megírt, megjelenik ebben az előadásban, ugyan elosztva a színészek között, de a lehetőségekhez mérten egyértelműen karakterekként vannak jelen. Sipos Viktória, Bánky Sára és Hajdu Csilla a három titkárnő, egy jó ízlésű, egy dauerolt hajú, egy pedig kisírt szemű. Lugosi György a titkár, ló és lovasa viszonyban áll Norrisonnal, Parti Nóra a már gondolkodásra is alkalmas Kunó kisasszony, Debreczeny Csaba, Mihályfi Balázs, Némedi Árpád, Janicsek Péter, Fehér Balázs Benő, Dékány Barnabás és Barna Zsombor karaktere pedig mind egy-egy kis fogaskerék ebben a szörnyű gépezetben.

Znamenák István rendezése képes a humor és a borzadály között megvalósítani a Móricka-Napóleon nyomvonalon, a szemünk előtt megszülető tartalmatlan kiskirályok történetét. Nagyon pontosan bánik ezzel a didaktikus szöveggel, olyan abszurddá válik az egész cselekmény, mintha egy Ionesco-darabot néznénk. És ahogy például Makbett utódja csak egyetlen dolgot ígér meg, hogy kegyetlenebb lesz, mint elődje volt, ehhez hasonlóan sejthetjük, hogy Gróf Dubois-Schottenburg (született Fusz Antal) esetében sem lesz ez másképp. Ezt mutatja meg Znamenák rendezése. Innentől mi jövünk.

Németh Gábor Dávid

Fotó: Mészáros Csaba

Egy, kettő, három

Bemutató: 2016. november 4.

Rendező: Znamenák István

Szereplők:

Norrison: ALFÖLDI RÓBERT
Antal: SZATORY DÁVID
Lydia: LÉNÁRDT LAURA
Titkár: LUGOSI GYÖRGY
Kunó kisasszony: PARTI NÓRA
Felix: DEBRECZENY CSABA
Gróf Dubois-Schottenburg: MIHÁLYFI BALÁZS
Dr. Pinsky: NÉMEDI ÁRPÁD
Osso: JANICSEK PÉTER
Ciring: FEHÉR BALÁZS BENŐ
Dr. Wolff: NÉMEDI ÁRPÁD
Dr. Faber: JANICSEK PÉTER
Schmidt: DÉKÁNY BARNABÁS
Colleon: FEHÉR BALÁZS BENŐ
Krisztián: BARNA ZSOMBOR e. h.
Parker: DÉKÁNY BARNABÁS
Posner kisasszony: SIPOS VIKTÓRIA
Petrovics kisasszony: BÁNKY SÁRA
Brasch kisasszony: HAJDÚ CSILLA

Koproducerek: Horváth Krisztina, Király Júlia, Mátyásfalvi György, Varga Zoltán

Díszlet: Znamenák István
Jelmez: Cselényi Nóra
Zene: Zságer-Varga Ákos
Maszk: Vég Attila
Fénytervező: Kehi Richárd
Öltöztető: Lakatos Erika
Világítás: Nagy József / Niedetzky Dávid
Hang: Molnár Zoltán / Szabó Szilveszter
Grafika: Lakatos Péter
Munkatársak: Ari György, Ari Zsófia, Langó Ádám,
Ruska Robin, Szélinger Anna
Súgó: Zsolnay Andrea
Segédrendező: Nyulassy Attila
Produkciós menedzser: Zsedényi Balázs
Produkciós vezető: Ugrai István

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: