Feketemosó: Visszapillantó

(Robert Graysmith nélküli bűnügy)

feketemoso-kisebbAz Apokrif 2016. őszi számában megjelenő, a Zodiákus gyilkosság újragondolásáról szóló szöveg egy átalakított és kibővített verziójával kívánom bemutatni, hogy milyen hatása lehet a magyar bűnügyi valóságnak egy amerikai sorozatgyilkos ügyére, ha mindez Amerikában játszódik. – Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

A letekert ablak gumikerete mélyedést gyurmázott Dave Taski karjába. A lenőtt körmei behorpadtak, ahogy a visszapillantó tükröt böködte. Hol magára, hol a mögötte lévő utcarészre irányította. Gondolatai hasonlóan cikáztak: „Ha nem Lee Allen az, akkor mégis miért azokban az időkben tűnik fel a Zodiákus, amikor Lee Allen is megteheti, és miért tűnik el, mikor Lee is akadályoztatva van. Ennyire egymásra csúszhat két élet?”. Az autójában ülve minden héten legalább egy órát itt parkolt, a negyedik gyilkosság helyszínén, ahol megtörte a Zodiákus az előző gyilkosságai alapján felállított sémát. Taski nyomozó megmagyarázhatatlan okból hitte, hogy a gyilkos lelki töréspontjában áll, ha itt parkol a Washington és Cherry street sarkán, és a visszapillantóját állítgatja.

*

„Egy falat jégkorszak, csak nincs semmilyen őslény belefagyva. Hacsak nem valakinek a lélegzete…” Paul össze-visszaforgatta a szeme előtt a poharát, ahogy egy fáradt szerencsejátékos az utolsó hatosát. Próbált nyakon csípni valamit, abban bízva, ha más szögből figyeli, a pohár fenekében egy fagyott tetemet talál. Hiába, a szemei már jótékony méretűvé duzzadtak, ugyanis a vizsgálatot nem gátolta, hogy időnként whisky kavarogjon a vizsgált terület felett.

Itt hintázott a széken, mert a pultos sosem dirigált úgy neki, mint a főszerkesztője, és e fölött érzett örömében mosolyt facsart az ajkaiból. Időként mozgó szájjal követte a zenegépből üvöltő szám énekét. „I am the passenger. And I ride, and I ride. Ride through the city’s backside.” A dobon vert taktus a hangszórókon keresztül torz, sziszegő hanggá vált. Az orra alatti kis ajakdomb ennek a ritmusára remegett.

– Lassan egy egész országnyi Ábel keres és retteg egy billog nélküli Káint. – Motyogta Paul a szája elé tartott pohárba, de a hangja a whiskyről kipattant a füst keverte légtérbe.

– Nem kell túlmisztifikálni… Letámasztott karjára gyűrte az arcát, a szemei mégis szikráztak akár egy beragadt nyomógombos gázgyújtó pattogása. Idegesítette Paul, amikor olyan bölcsre itta magát, és nagyhírű hősök példáján keresztül beszélt a Zodiákusról. Pár hónappal ezelőtt Amerika Kapitány kapcsán hozta fel sorozatgyilkos fantomját. Most pedig azt „ünnepelte”, hogy éppen tíz éve kapta az első levelet

– Maradt még elég Káin… gördítette tovább a beszélgetést a csapos, de Paul gyermeki gonoszsággal verte szét.

– Csakhogy mióta feltűnt a Zodiákus, minden Káin árulkodhat rá, ha az ősz Öreg nem találja Ábelét. Olyan gyilkosságokat is beismer a leveleiben, amikről ő is csak olvasott! Már rég kicsúszott a kezünkből, csak még nem ismertük be! – a pohár helyett ökle fenekével csapott a pultra. Börleszkszerű erőtlenséggel mutatta ki a dühét, amiből a pultos ráébredt, éppen azért nem mérges mások előtt Paul, mert kinevetnék a haragját. Képtelen volt elrejteni megérzése feletti örömét, ami Paulnak nyilvánvalóvá vált, ezért megpróbálta visszaterelni gondolatait a cinikus világképébe. Azonban hiába nyerte meg a vitát, a győztes mondata már évek óta idegesítette, nem is csoda, hogy olyan könnyen elárulta magát. A pultba kapaszkodva lepörgette magát a bárszékről, de mielőtt ráfordult volna a WC-re, odaszólt a pultosnak: – Eddig egy-egy. A félidő szünete után folytatjuk.

Lüktetett a zenegép borítása: „He sees the things. He knows are his. He sees the bright and hollow sky. He sees the city asleep at night. He sees the stars are out tonight. And all fit is yours and mine.” Paul mintha csak érezte volna, hogy a fáradt pultos rajta hagyta a szemét, kidüllesztette a fenekét, a felkarját az oldalához szorította, és az alkarjaival úgy tett mintha súlyt emelne. Miközben az egész testét finoman rázta a zene ritmusára. Megvárta maga mögül a csapos nevetést, csak azután nyitotta ki a vécéajtót. – Én mondom, nem kell túlmisztifikálni…

*

Amint ráfordult a pisztolycsövére, a fekete lyukról bevillant számára egy emlék. Évekkel ezelőtt órákat várt egy nőre az otthona előtt. Felcsengetett, tölcsérbe fogott kezén keresztül üvöltött többször is az ismeretlen magasba. De a néma csend minden vagdalkozó mozdulatát, és erélyes kiáltását benyelte másodpercek alatt. Végül benézett a házkapu üvegén, a vakondvájat folyosó sötétje egy ólom liftajtóban végződött. Míg be nem párásodott a haragjától az üveg, addig csak arra tudott gondolni, hogy bárcsak kinyithatná.

A hirtelen kicsapódó torkolattűz elhitette vele, hogy kinyílt az öreg, repedezett festésű ólomajtó. Magától.

A fejébe kapta a golyót, a lövés előtti helyzetben maradt teste megcsavarodott, és úgy dőlt a földre, ahogy a hentes dobálja a húspultban arrébb a keresett terméken fekvő húsokat.

Az áldozat koponyájának hátsó fele pici törésekkel simult rá a száraz betonra. Nem dőlt el semmilyen irányba a feje, hanem kidülledt szemekkel bámult az égre. A haja mögül előbukkanó vér egyre nagyobb rózsaszirom alakokat töltött meg, amelyeknek a közepe mind sötétebbé vált, mintha mélyedést olvasztanának a földbe. A homlokába fúródott lyuknak viszont nem volt mélysége, sokkal inkább látszott felületi sebnek, amit idegességből elkapartak.

Az évekkel ezelőtt kiürített lakóházak árnyékai, akár a kártyavár, egymásra dőltek, és grafitporral hintették be a belső udvar levegőjét. A lövés hangja bent rekedt a tűzfalak között.

A leeresztett fegyvert a gyilkos nehezékként forgatta a kezében, míg a csuklója abba nem hagyta a ropogást. Megkerülte az áldozatot, mint egy lassan eltekert óramutató.

Végül nyugodtan kisétált a közeli utcára, ahol a bóbiskoló lámpaoszlopok pipettaként csöppentették a sárgás fényfoltokat az aszfaltra.

A sötétben megébredve Taski a homlokához nyúlt, de nem találta a lyukat.

*

A körömvég fehér falakon egykori hős rendőrök fényképei lógtak. Taskit az utóbbi időben egyre jobban nyomasztották a rendőrségi épület emeletei, mindegy melyiken volt, mindnél az volt az érzése, mintha egy sütemény vékony tésztarétege lenne, ahol ki sem nyújtózhat rendesen az ember.

– Dave! – A keretből kitépett ajtó helyéről üvöltött a főosztályvezető tiszt. Taski a második szólításra rántotta elő a fejét a vállai alól.

 – Az irodámba. Most! – Dave-nek szlalomozva kellett kikerülnie a kollégáit, mire a főosztályvezető ajtaján be tudott lépni.

„Ide figyelj, amíg az az alkoholista Paul Avery volt a rovatvezető a Frisco-i Chronicle-nél, addig az összes telibelökött Zodiákus ölésnél lehetőséget adott magának, hogy a túlképzett oknyomozó szarjancsi tippadóival szemben valami érdemi is kikerüljön a lapokba, ami a nyomozásnak is hasznos lehetett volna. Mondjuk ezekkel mind lyukra is futottunk, de amióta ez az új papakedvence a bűnügyi rovat felelőse, azóta a polgármesternél már gyorstárcsázón van a kapitány, akinek a titkárságán már az én nevemmel káromkodik mindenki. Szétbasz az ideg, ha csak megcsörren a telefon. Az ujjaival babrált a főosztályvezető az asztalon, nehezen tudta rávenni magát, hogy összekulcsolja a kezeit.

„Főnök, te is tudod, hogy éppen azért említenek az új levélben név szerint, mert valamivel alaposan rátettem az aksijára a villáskulcsot. Fingom sincs, hogy mivel! A Chronicle-s firkász őrültségei alapján a főszerkesztő vagy valaki kilövési engedélyt adott rám. Hetek óta minden lap átvette ezt a sztorit. Mivel megszellőztették, hogy én írtam a levelet, csak arra tudok gondolni, hogy ezt jóváhagyta a valaki a városházán. Minden egyes újabb mondatával egyre mélyebbről bugyborékolt fel a kellemetlen érzete mindkettőjüknek. „Várjál picit!” Szétbontotta az összetapadt kezét a Főnök, hogy megmasszírozza a halántékát. „Fókuszáljunk arra, ami tényszerűen biztos… Ebben a kurva szerelmes levélben csak olyan részleteket említett meg ez a majom a gyilkossággal kapcsolatban, amiket az eddigi újságok végigtallózásával is összekaparhatott.” Ekkor oldalra döntött fejjel folytatta, mintha így másként törne meg az ablakon beszűrődő fény az arcán. „De ettől még mindenki idegrángást kap a felső emeleten, ha csak megemlítik a maga nevét. Ezen semmit se változtat az én véleményem, sőt én vagyok a felettesed, szóval, ha kilövési engedély van rád, azzal az én széket is billegteti valamelyik jó képességű a városházán. Tehát a következő a taktikánk: mivel a gyilok a régi ipartelepnél volt, ezért az egykori munkásházak mellett szobrozó kurvákat vonjuk be. Féldollárért az anyjukat eladnák, de ez most kell nekünk. Baileyre azért szignáltam ki az ügyet, hogy úgy intézte, az egyik kurva vallja, az áldozat gyakori vendég volt nála. Ezt legkésőbb holnapig kiszivárogtatjuk a sajtónak. Így pedig a korábbi információ új gellert kap… Ugye az orvosszakértői véleményben benne van, hogy az áldozatot, eredetileg hátulról akarták lelőni, csak valamiért belefordult a golyóba. Vagyis izgulhatott, forgolódott mint friss buzi a gőzfürdőben, hiszen éppen be akarta verni valamelyik négercsóknak. A szóvivő jól öltözötten összefogja, akár egy csokrot, a sztorit, aztán szépen átnyújtja a firkászoknak. A húgának intéztem állást a segédhivatalban, ezért a sajttájon majd elmeséli, hogy minden valószínűség szerint egy strici akarta kirámolni az ürgét, de az majrézott a kurvák között, hátrafordult, próbált ellenállni, és puff már bele is csörgették az ólmot a szügyébe. Ráadásul ez holnaptól egy prostikhoz járó, egyedülálló, normális párkapcsolatra képtelen, keresztényi gyökereitől elfordult fasztarisznya lesz… Megadjuk vele az alaphangot, amire majd ráhegedülnek az ők már korábban is sejtették típusú egykori szomszédok, és rokonok, akik csak két típusú embernek fognak interjút adni, a boldognak meg a boldogtalannak.. Holnap este már a szétmarcangolt életét fogod nézni a megbontott söröd mellé.” Az orrcimpája mellé kunkorodott mosolya egyáltalán nem akadályozta a beszédben. „Látom, ahogy nézel, de nekem ne gyere az erkölcsi dilemmáiddal vagy a Zodiákus felbosszantásával, mert az a tetű már több mint öt éve nem jelentkezett, de neked mindennap mondanod kell valamit a boltosnak, ha rád néz a kassza mögül. Arról nem is beszélve, hogy évek óta nincs olyan ügy, amit legalább részleges bizonyítékok alapján a nyakába varrhatnánk. Az írásszakértő az egyetlen tanácstalan faszi ebben az ügyben, még az anyósomnak is kialakultabb képe van az ügyről, mint ennek az egyrészről másrészről típusú figurának. Hátha nem gondolunk magunkra, akkor hidd el, tulajdonképpen bárki szórakozhat velünk!” Szétnyitotta a száját a karjaival együtt, mielőtt elnevette volna magát.

„De van egy másik írásszakértőm, meg is bízom benne. Ő adna szakvéleményt, de sajnos nem mondhat ellent annak a vén, részeges professzornak, mert akkor nem kap többet kutatói állást. Azt mondja, hogy a megélhetéséről van szó.” Taski az ökölbe hajlított kézfeje bütykeit vakarta, mintha a mondat tartalmát a tenyerében tartotta volna.

„Éppen itt a baj, hogy mindenki a saját megélhetését tartja szem előtt, kivéve minket. Na, ezen fogunk változtatni, de kurva gyorsan. Ha most mártírkodni akarsz, meg Piszkos Harryként vagdalkozni, akkor attól nem tudlak megmenteni, de egy rakás sajtótájékoztató sem. Mindenkit le tudunk győzni, ne saját magad legyen az egyetlen, akivel nem tudsz megbirkózni. És hát lássuk be, én vagyok felettesed, amit jobb napjaimon érted tettem, azt valójában magamért kellett végrehajtanom. Én ugyanis nem fogok se farkat felvágva elrohanni nyugdíjba, de nem is fogok lapítani, mint egy buzi. Mi a faszt tehetnék? A kapitány hallása kurva érzékeny akkor, ha gyilkosságról levelet írogató nyomozóról dumálnak a tévében. Ő pont keresztbe szarja, hogy mindez igaz-e, vagy sem. A lényeg, hogy mit gondol arról, hogy mit hisznek az emberek.” Mindkét kezével az asztalra támaszkodva dőlt meg, csak a fejét kényszerítette a beosztottjával való szembenézésre. „Mást nem tudok mondani. Lehet, hogy az utcán egy rakás nyolctól négyig fazon nem hiszi el, hogy te írtad, de ha a kapitány magától ezt gondolja, vagy segítenek neki ezt gondolni, akkor kurvára baszhatjuk a tiszta lelkiismeretünket, mert sokkal többet ér egy újragondolt áldozat, mintsem hogy mi feküdjünk a helyére.” Részvétszerű érzésének engedelmeskedve várt pár pillanatot, mielőtt felugorva kezet nyújtott neki.

*

Belebüfögött az írógép leütött betűinek hangja közé. A homlokára kiülő izzadságcseppek nem ereszkedtek a szeme alá, hanem tartották a helyüket, mintha csak erkélyekre ültek volna ki. Paul felrántotta a papírt a forgófejek közül a neonlámpák fénycsíkjaihoz.

– Kész van Gelsody! Ezzel a cikkel megmentettem a rohadt újságodat a hajléktalanok előfizetésétől. – Rikácsoló hangon üvöltötte tele a szerkesztőségi termet, úgy tett, mintha újra élhetné az elszalasztott lehetőséget, hogy cserkészparancsnok legyen egy folyton őt gúnyoló raj felett. Rásegített erre az enyhén részeg kedélye, a mozgása komikus túlzásokba eső katonajárást utánozott. Levágta az üres szerkesztői asztalra az irományát, rögtön hátat fordított, de kicsavart testtel mégis visszanézve megállapította, hogy nem várja el a köszönömöt. Hiába tudta mindenki, hogy a szerkesztő már tíz perce valahol a városban az ebédszünetét tartja, nem csalogatott elő kacajt a munkatársaiból a viselkedésével.

Az asztala fölé görnyedve lehunyta a szemét, és mormogása közben visszaidézte, amikor évekkel ezelőtt egy vértől megkeményedett ruhadarabot kapott levélben a Zodiákustól. Ez volt az egyetlen, ami neki volt címezve. Most 10 évvel később egy pillanatra megrándult a duzzadt pofazacskója a fájdalomtól, de rögtön eszébe villant, ahogy akkor másnapos tudatában azon vigyorgott, talán Minnie néni küldte el a törlőruháját. Ugyanis gyerekként Paul, ha tél volt, mindig megvizezte az öregasszony rongyát, és kirakta valami eldugott helyre. A pedantériás asszony képtelen volt meglenni a tisztító kelléke nélkül. Kegyetlenül szitkozódott, ha megtalálta keményre fagyva, csakúgy, mint később Paul, mikor ráeszmélt mit küldtek neki. Őrültségnek tartotta, de mióta megkapta a véres ruhadarabot, azóta abban megszikkadt formában őrizte. Évek alatt egyre inkább megértette Minnie néni ragaszkodását a törlőruhájához.

„Miért küldött új levelet? Most se közölt több részletet, csak amennyit minden újságolvasó ismerhet. Mégis mi van, ha játszik velünk? Ha valóban ő tette? Mert tudta, hogy nem fogják komolyan venni a levelét, hiszen évekkel ezelőtt olyanokat küldött, amiket csak ő írhatott. De ha gyilkosként olyat ír, ami nem meggyőző, akkor bukik a Zodiákus szál, és rögtön kábszeres stricik után fognak kutatni a nyomozók. Igen, egy kihalt helyen ölte meg, ott csak narkósok kószálnak. Lefogadom, hogy a rendőrök megvesznek egy prostit, vallja azt, az áldozat az egyik kuncsaftja volt. De ha ez nem így van, akkor a Zodiákus hívta oda, vagyis ismerte az áldozatát. De akkor már megint megtörte a sorozatgyilkos sémát, mint a Washington és Cherry street sarkán a magányos taxis esetében. Az nem lehet… nem Picasso, hogy korszakai legyenek… áhh… egy hét alatt közúti balesetben többen halnak meg… az áldozat barátai körében kellene kutakodni… talán valóban köztük van a Zodiákus… egy tű jobban tetszene a szénakazalban.” Szúnyogszárnyakra emlékeztető hártyavékony hámrétegekre repedt az ajkain a bőr. Körbenyalta a száját, és a sós nyáltól a szomjúság fogta el. A magában folytatott suttogást abba hagyva felkiáltott. „Ugye Danny?” Hagyott némi szünetet. „Ugye?” Egy higgadt bab képű férfi nézett fel az asztalfiókjaiból. „Mi ugye?” Ment bele a játékba. Tudta, mi vár rá. „Ugye, hogy jobban tetszik egy tű a szénakazalban?” Vakkantotta felrántott fejjel Paul. „De minél tetszik nekem jobban?” Belemosolyodott a várható válaszba. „Annál, hogy itt ülj hónaljszagban, és azt szimuláld magadnak, hogy értelmesen töltöd az idődet. Gyere, elmúlt dél, igyunk valamit!”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: