Gadamer szeretethimnusza (színházkritika)

A Pentheszileia Program, rendező: Kincses Réka, Vígszínház

pentheszileia_1

Az ész szüli az önzést, a túlgondolás megnehezíti az azonosulási képességet, a közvetlen beleélő képesség sérül a racionalitással. A szánakozás érzés, nem ösztönös reakció. Ha eltartom magamtól, csak annyit látok, hogy egy lány összevissza kefél, így legalább pár percre elhiteti magával, hogy szeretik. Rossz lehet, vállrándítás, majd kinövi. Pedig ezt így nem lehet. Ahhoz, hogy kezdeni tudjunk valamit ezzel az előadással, el kell engedni a racionalitást.

A történet főszereplője Pentheszileia, de én a továbbiakban ­ ahogy elsősorban magát is meghatározza ­ úgy fogom írni, hogy: a nő. Én nem szánom ezt a lányt – igen, nem is nő, lány, ez így sokkal pontosabb, nem is a korkülönbség miatt, amit a kétféle megnevezés sugall, hanem azért, mert a felelősség tudatosulásának kegyetlen, fájó, félelmetes, és mindezek mellett gyönyörű pillanatát éljük meg: a nő megszületését. A családi kapcsolatok teljes deformációja határozza meg őt. „A kapcsolatokat azok a tettek határozzák meg, amelyek ­ sokszor lelkileg megsemmisítve a többieket ­ önnön vágyaik és cselekvésük puszta tárgyává alacsonyítják. Ezzel a „tett” nem szabad és önrendelkező cselekvés, hanem érzelmek által vezérelt, brutális erőszak eredményeként jelenik meg”[1], ami az autonómiájától fosztja meg ezt a lányt. Itt és most, Budapest és Kolozsvár között, a szemünk láttára.

Olyan, mintha a lány egy folyamatos határhelyzetben élne, és megrekedt volna az átmenetben. Gennep francia antropológus az átmenet rítusait, például a terhességet olyan válsághelyzeteknek tekinti, amelynek hatására megváltozik az ember addigi életformája, és amelyektől elválaszthatatlan a régi identitás feladása és egy új elsajátítása. De a lány tizenkettedik (ha jól emlékszem) abortusza azt sugallja, hogy egyelőre nincs kilátás semmiféle változásra. A szexualitásból mint egy eluralkodó betegségtudatból lesz önazonosság. A szexualitás az önazonosság kifejezése, a szexuális élet története veszi át az életének történetét.. Ez a lány rengeteget kúrt és kefélt, de soha nem szeretkezett. Rengetegen menekültek hozzá, de soha nem ölelték meg, rögtön a combját vagy a mellét markolászták. A teste nem neki szól.

Szilágyi Csenge (Pentheszileia) hatalmas energiát fektet az előadásba. Megrendítően őszinte, minél hevesebb, vadabb egy mozdulata, annál inkább érződik a mélyen elnyomott gyengédség, a szeretet hiánya. Az igazi energia nem a kiabálásban, az erőszakos mozdulatokban, a heves gesztusokban van, hanem a kisebb amplitúdójú, de állandóan, szünet nélkül jelen lévő görcsös, csendes, feszült pillanatokban. A lány vágyik az undorra és végül már undorodik a vágytól, az öntudatra ébredésnek, a felelősség tudatosodásának, a döntésképesség megszületésének pillanatát, és az odáig vezető utat is nagyon pontosan fejezi ki. Csakhogy túl hirtelen jön ez a fordulat ahhoz, hogy maradéktalanul el tudjam hinni, ekkor tudatosul, hogy tényleg csak egy pillanatot látunk ebből, egy alig észrevehető, apró mosolyszerűséget, amiben ott bujkál valami kajánság.

pentheszileia_3

Az előadás dinamikáját a cselekvés képességének és a természetes tehetetlenség állapotainak váltása, összefonódása hozza létre, illetve ahogy ez a kitettségtől, bátortalanságtól, boldogtalanságtól, félelemtől, magánytól egy természetellenes tehetetlenséggé válik. Talán az egymásra mutogatásból, menekülésből felépített falak tényleg leomlanak, a kérdés, amire már nekünk kell válaszolni, hogy hogyan tovább.

Achillesz a trójai mondakörben a Hektórral való győztes párbaj után a trójaiak segítségére siető amazont, Pentheszileiát is meggyilkolja, de beleszeret a halott lányba, és sír a holtteste felett. Az előadás új kontextusba kerül, Achillesz egy költő, aki Kolozsváron ismerkedik meg a lánnyal, részük lesz egy ­ nem igazán kiteljesedő és nem is túl élvezetes ­ aktusban; egy kínos találkozásban Magyarországon; majd ismét egy, bár elélvezéssel záruló, de semmiképpen sem intim aktusban; és végül egy végleges szakításban, miután a srác egyszer csak megjelenik a lány lakásán. A költő unja a bölcsészlányokat, akiknek „csak a Gadamerre nedvesedik a pinájuk”, megcsalja a feleségét, de még csak nem is igazán azért, mert vágyik a lányra. Egész nap a kávéházban üldögél, verseket ír, szenved, ami valószínűleg bejön a lányoknak, és igazából tényleg elhiteti magával, hogy nem tud mit tenni, ilyen költőnek lenni. Vagyis ugyanúgy menekül, ugyanúgy hazudik magának, és kerüli a felelősséget.

Az anyának, a nagyanyának és a dédanyának sem jelent semmit a házasság, csak egy játszma, amit meg akarnak nyerni, kerüljön bármibe. Generációkon keresztül az volt a nők célja, hogy olyan férfit találjanak maguknak, akivel embertelenül bánhatnak, és teljesen elnyomhatják őket. És hogy ne legyen félreértés: ez nemtől függetlenül baj. A férfi-nő bináris oppozíciójának megfordítását láthatjuk, de akárki is válik dominánssá, akárki is birtokolja egyértelműen és elsöprően a hatalmat, az megoldáshoz nem vezet. Egy játszma, ahogy a szórólapon is olvashatjuk, a szexualitás célnélküli értelmessége (ha már Gadamer), egy öröklött kultúra, amibe belefullad az ember.

Hullan Zsuzsa mindig valakinek a párjaként van jelen, hol az anyja mellett szidja a férfiakat, hol a férjével vagy a lányával egymást. Ebbe az örökös küzdelembe belefáradt már, és rá is igaz, hogy nemcsak a jelennel kell megküzdenie, hanem az anyjával, azzal a neveltetésével, amit kapott. Olyan görcsben van állandóan, ami még a beszédét is darabossá teszi, a mozdulatai kapkodóak, őszintétlenek, szomorúak. Lázár Kati teste eleve gonoszságot, vadságot sugall, még csak gyülekeznek a nézők, ő már ott ül a sarokban és egy ezüst tálcát tisztogat, és már arra gondolok, akármi is lesz ebből, valószínűleg minden szereplőnek jót tenne, ha távol maradna tőle. Legközvetlenebb elszenvedője a férje: Csapó Attila meghunyászkodó, létezni sem kívánó, tulajdonképpen teljesen kasztrált megjelenése sajnos megmarad akkor is, amikor az orvos szerepében van. Mert bár kis szerep, nem érdektelen az önzetlen segítség és az előbukkanó szexuális vágy küzdelme.

Hevér Gábor játéka a figyelmetlenségre épül, az apa akkor sem veszi észre, hogy rosszul van a lánya, ha egymás után háromszor szalad ki hányni a vécére. Egy egyszerű, elnyomott ember, aki nem hallgatja meg a lányát, mégis rendszeresen látogatja, kiskorában vitte a kocsmába haverokkal, de tudja mit szeretett, mi volt az első szava stb. A Hevér játékából áradó egyszerű természetesség, a túlzástól, pátosztól mentes megcsömörlöttség képes kicsalni az együttérzést a nézőből. Hasonló, de mégis másfajta egyszerűség jelenik meg, amikor a pszichológus szerepét játssza, magától értetődő, hogy nem segíthet a lánynak, ha minden alkalommal kikezd vele. Mégis ott bujkál valahol a vágy, hogy segítsen, hiszen az ő szájából hangzik el az a mondat, ami a lányt egy pillanatnyi (vagy tényleges) megszabaduláshoz vezeti az öröklött terhek alól.

pentheszileia_2

Bár a teret tagolja egy három részből álló, elhúzható fal, a szétszórt, más-más helyszínekre utaló tárgyak, a kocsmaasztal, a szórakozóhely pultja és az egész tér közepén a legdominánsabban az ágy, azonban ezek nem a környezetet teremtik meg, hanem a tehetetlenséget. Minden szétdobálva, minden darabokban, nem áll össze az egész. A feles pohár, a plüssállatok, a telefon, a bugyi, a rongyos könyvek mind a bizonytalanságot fokozzák, semmiféle otthonosság megteremtésére sem alkalmasak.

Az előadásnak fontos szervezőeleme a humor, sokan nevetnek, van, aki már az elején is kínosan feszes arccal ül (meglestem, amennyire tudtam a sötétben). Csakhogy a humor forrása legtöbb esetben a kegyetlenség, ami biztosítja a férfi és nő alapvető szembenállását. Ahogy telik az idő egyre kevésbé érzem, hogy nevetnék, egyre durvábbak a piszkálódások, beszólások, lassan egy csatatérré válik a színpad, ahol nő gyilkol férfit és fordítva, és ez a mondakör metaforájában teljesedik ki, ekkora már mellőzve a humort.

Kincses Réka rendezésének mindennél fontosabb erénye a bátorság. Leginkább azért, mert nem állít, hanem kérdez, mégpedig rólunk, válaszolnunk pedig magunknak kell. És azért is bátor, mert az előadás nem akar túl pontos, túl kerek lenni a tartalom kárára. Talán néhány megoldás kevésbé épül be, megmarad ötletnek, a lyukasra égetett szívecskék és a plüssállatok talán túlságosan gyerekessé teszik a lány alakját. Az érzelmi csapongások pedig néha talán túl nagy ugrásokat jelentenek, összességében mégis beleférnek, mert kizökkentenek abból az állapotunkból, hogy körülöttünk minden értelmezve van már. Mert ennél sokkal fontosabb, hogy emberek vagyunk. Nők, férfiak együtt. A magunktól való elidegenedés kompenzációja lepleződik le. Pentheszileia tárgyakkal, plüssállatokkal személyesíti meg a környezetét, viszonyait, ahogy szétszórja őket a szobában, és a pszichológus kérésére magát is elhelyezi ebben a rendszerben. És amikor benne van, azt mondja, ez nagyon jó érzés, pedig ebben a pillanatban látjuk őt explicit módon a saját szemén keresztül: tárgyként. Vitatott elélvezésekkel definiálja azt, hogy ő lány, és így csak áltatni tud másokat az igazsággal, rombol, és hiába hazudja magának, hogy édesek a romok alatta. Elég egy pasinak megkérdeznie, hogy hány szeretője volt. Számolni szomorúság, a többit pedig mindeggyé tette, nem mássá.

Németh Gábor Dávid

Fotó: Gordon Eszter

 

A PENTHESZILEIA PROGRAM

Rendező: KINCSES RÉKA

Pentheszileia: SZILÁGYI CSENGE
Achillesz: KIRÁLY DÁNIEL
Kicsi Ádi: HULLAN ZSUZSA
Apa: HEVÉR GÁBOR
Öreg Ádi: LÁZÁR KATI M.V.
Nőgyógyász, Terapeuta, Gadamer: CSAPÓ ATTILA

Jelmez: PUSZTAI JUDIT
Díszlet: HOLJENCSIK ANNA VITA
Dramaturg: SZÉKELY CSABA, VÖRÖS RÓBERT
Dramaturg-konzultáns: SZÁSZ HANNA
Ügyelő: HÉJJ JÁNOS
Súgó: KERTES ZSUZSA
A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA

[1] Erika FISCHER-LICHTE: A dráma története, Jelenkor kiadó, Pécs, 2001, 375.o.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: