Feketemosó: Kezdet

feketemoso-kisebbHazafelé tartottam a metrón. Zenét hallgattam, és ahogy ilyenkor szoktam, gondolataimba merülve vártam, hogy végre leszállhassak. Egyszer csak felszállt egy barna bőrkabátos srác velem szemben. Nem volt túl magas, elég igénytelenül festett a szinte vállig érő hajával. Egy újabb szám következett. – Stolcz Ádám írja az Apokrif naplóját.


– Hogy is maradhatott fenn ez mobilomon? – gondoltam.
– Már régen ki kellett volna törölnöm.

Tovább pörgettem a lejátszási listát. A szám egy darabig még ment, mintha valami beragadt volna, aztán váratlanul félbeszakadva egy másik dalnak engedte át a helyét. Hirtelen eszembe jutott valami. Hiszen ez a szám nem is volt a mobilomon, sem a gépemen már legalább nyolc éve. Gyorsan visszapörgettem a listát, de már nem találtam meg. Megismételtem a műveletet még néhányszor, és arra jutottam, hogy talán hallucináltam, ugyanis, bár tisztán hallani véltem az ominózus számot, az egyszerűen nem volt a készülékemen. Felnéztem a 10-es metró térképére, hogy meggyőződjek, minden rendben, legalább tudom hol vagyok. Rendben volt minden. Kicsit később, éppen a telefonomon böngésztem, amikor feltekintve láttam, hogy a velem szemben álldogáló bőrkabátos alak egy verseskötetet olvas. Nem is akármelyiket olvasta. Az első pillantásra lúzernek tűnő arc nagyot nőtt a szememben, amikor sikerült kivennem, hogy Komjáthy Jenő A homályból című kötetét tartja a kezében.

Nahát! Mintha csak én lennék, tíz évvel ezelőtt – gondoltam.

Ekkor a dal, amit éppen hallgattam, elnémult és helyette megszólalt azt a régi, death metal szám, amit sok keresés után sem találtam meg a telefonomon.

Hát, ez nem lehet igaz! – kezdtem kellemetlenül érezni magam és hogy kitisztítsam a gondolataimat, felálltam.

A probléma megoldásához nem is kellett semmi más, ugyanis felegyenesedve megpillantottam a hátam mögött lévő ülésen azt a szemüveges, hátközépig érő hajú alakot, aki a zenét olyan hangosan nyomatta a már évtizedekkel ezelőtt elavult telefonjáról, hogy azt hittem, hogy az adott szám az én mobilomról megy.

Éppen szólni akartam neki, hogy hagyja már abba, amikor a metró valószínűtlenül gyorsan lefékezett. Előre estem az ülések között, és elvágódtam a koszos műanyagpadlón. Az emberek átléptek rajtam, majd a metró vállvonogató döcögéssel továbbállt, velem együtt.

A földön ébredtem. Körülnéztem. A kocsi teljesen üres volt már, úgy sejtettem, hogy a vonal vége felé járhatunk. Azonban a metró még nem állt, hanem nagyon lassan, szinte sántikálva vándorolt egy sötét alagútban. Ahogy kinéztem az ablakon, csak fémpallókat láttam a járat két oldalán, azokon pedig kék munkaruhás embereket. Aztán azok is eltűntek. Hirtelen a világítást kikapcsolták, a hatalmas fémtömeg egy dörrenéssel megállt, egy rövid sípoló hangot hallatott, utána pedig végleg elcsendesedett.

– Hát, ez nagyon jó – gondoltam.

Megpróbáltam kinyitni az ajtókat, de nem találtam rajtuk fogást. Jól odarúgtam az egyiknek, de semmi sem mozdult. Elkezdtem üvölteni, a lehető legérthetőbben, hogy valaki mégis engedjen már ki ebből a nyomorult szerelvényből, de tíz perc után ezt is feladtam.

– Akkor ráírok az egyik ismerősömre, lesz, ami lesz – bosszankodtam.

Csakhogy a telefonom nem volt a zsebemben, sem a pénztárcám. Amikor kétségbeesetten feltéptem a táskám cipzárját, rá kellett jönnöm, hogy minden értékemet elvették, a laptopomat is beleértve. Odaugrottam az egyik ajtóhoz és olyan erősen rúgtam bele, ahogy csak tőlem kitelt. Az ajtó kizuhant a fekete a alagútba, és a fémes csattanás végighullámzott a sötét folyosón. Kicsit megilletődtem, de most már elhatároztam, hogy azért csak hazamegyek és ma este otthon alszom. Elkezdtem leereszkedni a metrókocsiból és megpróbáltam megbecsülni, hogy hány méterre lehetek a talajtól. Elengedtem a fogódzkodót. Jó nagyot estem a fekete kőtörmelékre, ami azt a sínpárt szegélyezte, amelyen a szerelvény állt. Patkányok futottak szét alólam. A metró oldalán elhelyezett vörös lámpáktól eltekintve az ő szemük volt az egyetlen fényforrás az alagútban. Elkiáltottam magam. Semmi válasz. Ezt megismételtem, aztán pár percig álldogáltam és próbáltam visszanyerni a lélekjelenlétemet. Elindultam az egyik irányba, bár fogalmam sem volt róla merrefelé megyek. Pár perc múlva egy fényes pont bontakozott ki az alagút végén. Elkezdtem sietni, majd futni és a végén pedig, a világosságtól elvakítva kitántorogtam a metróhálózat sötét rendszeréből.

A bejárati ajtó egy puffanással becsukódott mögöttem, egy garzonban találtam magam. Nem értettem, hogy kerülhettem ide egy metróalagútból. Már éppen meg akartam volna csípni a karom, hogy felébredjek ebből az elég klasszikusnak tűnő álomból, amikor megláttam az ikertestvéremet, ahogy épp egy íróasztalnál tanul. Nem is köszönt nekem, csak intett. Hosszú haja volt, és ahogy elmentem az előszobában álló tükrösszekrény előtt, kiderült, nekem is. Most már valóban megcsíptem magam, hogy felébredjek. Ismét kinyitottam a bejárati ajtót és kifutottam a folyosóra. A délutáni fény barátságosan világította meg a lakóház harmadik emeletét a méretes ablakokon keresztül. Fel akartam üvölteni, vagy legalábbis jelét adni, hogy valami igencsak rendellenes dolog történt, de gyorsan ráébredtem, nem érdemes. Visszajutottam a tíz évvel ezelőtti helyzetembe, testembe, mint valami elhibázott terminátor, akinek az a feladata, hogy megváltoztassa jövőt. Ezúttal, azonban csak a saját jövőm volt a tét. De miért is kéne megváltoztatni a jövőmet? Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy kitaláljam. Egy olyan életet éltem huszonhét évesen, amit nem szerettem volna, egy olyan pályára készültem, amit nem nekem találtak ki és nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Vagy lehet, hogy mégis?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: