Feketemosó: „Mi lenne, ha Higgins professzor lehetnék?”

feketemoso-kisebbAmikor eldöntöttem, hogy a rendőrség működésével akarok foglalkozni, akkor a 2000-es évek közepén interjút készítettem egy nyomozóval, aki korábban a Ferencvárosban gályázott. Az egyetlen kérése az volt, minél távolabb találkozzunk a kapitányságtól. Mert erre nem szoktak járni a volt munkatársai, magyarázta el a kerület másik végén egy kocsmában. – Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

IMG_1109.JPG

Ugye tudod Tomi, hogy nem állsz lábra, ha leírod a nevem vagy a kinézetem? – csipesznyi vékonyra szűkített szemekkel fenyegetett meg. Persze, ez nem is kérdés, szóltam gépiesen, mielőtt eleresztettem volna a fantáziám. Jól van, akkor kezdjük el – a félhosszú körmeivel szinte belekapart a cigarettásdobozba egy szál után.

Mit szólsz ahhoz, hogy az egykori szegényebb lakókat a házak felújítása vagy lebontása után középosztálybeli családok váltják fel?

Megérdemli ez a környék, hogy kivágják innen a cigányokat – nyitva hagyott szájjal mosolygott felém –, amíg itt dolgoztam, rabiért és hivszemért (rabi=rablás, hivszem=hivatalos személy elleni erőszak) szinte mindig cigányokat vittünk be. De ha eltűnnek azok, akiket a vérük hajt, sokkal több lesz a nyugodt este. Nem kell menni a kollégáknak családi veszekedéshez, késeléshez meg egyéb nyalánkságokhoz. Nekünk meg [nyomozóknak] nem lenne százhetven ügyünk, amiből úgyis le kell kaszálni (kaszálás=ha a túl sok ügy már hátráltatja a munkát), hogy a maradékkal legalább érdemben foglalkozzunk – maga alá fújva a füstöt bólogatott, ezzel jelezve: ez bizony így van, ha tetszik, ha nem.

Én ezt értem, de én is itt nőttem fel – gondoltam teszek egy próbát a látenciával –, vannak itt cigányok és nem cigányok is, akik bűnöznek. Tudom, hogy számodra a földtől elemelkedett szociológiai kutatások nem mindig jelentenek sokat, de nincs egyetlen olyan tudományos kísérlet sem, amely bizonyítaná az etnikum és a bűnözés kapcsolatát. A zsaru egyetlen arcizmával sem árult el semmit a véleményéről, mintha csak kihallgatna. Vertek orrba és vetkőztettek le engem is cigánygyerekek, meg zavartak hazáig, folytattam, de sokszor éppen cigányok mentettek meg az úgynevezett magyaroktól. Hülyeség ez az egész, mintha ők nem magyarok lennének. Hányszor meséltél nekem régi ügyeidről, ezek a cigány gyanúsítottak ugyanúgy magyar anyanyelvűek voltak, mint te vagy én. Vagy az úgynevezett naiv cigány festészetről beszéltek neked? Nem tudom tudod-e, de egy romungró és egy oláh cigány között nagyobb a szakadék, mint gondolnád. Például kölökként én járhattam romungró lánnyal, míg az oláh spanom nem.

Nyilván így általánosítva beszélni nincs értelme, feleli, vannak köztük rendes, dolgos emberek, akik dolgoznak, ahogy tudnak. Meg vannak agresszív tetvarekek. Igazából ott a teher az államon, hogy nem kapcsolta be őket a fejlődésbe, hanem hagyta a rendszer peremén élni őket. Mert ebben sem volt soha egyetértés…

Na igen, vágtam közbe, hogy a látenciától átitatott általánosságokig, és a mindig kétfelé szakadó magyarság problémájáig ne jussunk el, de nem érzed tudathasadásos állapotnak, hogy belvárosítás címén téglás házakat emelnek kerttel és garázzsal régi, gangos bérházak közé? Végigmész a Lenhossék utcán, az egyik oldalon olyan ház áll, ami előtt még József Attila mamáját fényképezték, a másikon pedig egy kerítéses ház, ahol a kapuajtón angolul van kiírva: csukd be az ajtót magad után. Mire ráeszméltem, hogy egyszerűbben vagy legalább kérdésszerűbben kellett volna fogalmaznom, újabb meglepetés várt.

Igen, az a méz érdekelne. Az a dohányos? – vágott közbe beszélgetőpartnerem, és mutatott felém sokat sejtető érdeklődéssel.

A selyemkóróra gondolsz? – visszakérdeztem, mivel éreztem jelezni akar.

Arra, na arra, ekkor láttam, hogy bármit mondhattam volna, mert ilyet akartam venni az asszonynak, mindig gyümölcsteát iszik, folytatta…

Igen, a selyemkóró, vagyis a vaddohányt tényleg sokan használják gyümölcsteához, mert a pörgetés után lassan kristályosodik, és így könnyebben megtartja a likvid állagát. Egyébként próbálják hungarikummá tenni, mert Magyarországon van a legnagyobb összefüggő selyemkóró mező. Beindítottam a bullshit-generátort, mert már éreztem, miről lehet szó, nem is kellett a szemével bíztatnia; nyugodtan kinézhetett oldalra, hogy lássa, aki mögülem közeledik.

Szia …-kém/kám. Hogy vagy? Hallottam elkerültél a …-ból/ből – ezzel a szöveggel jött oda egy testes asszony. Az aranyékszerei mattabbak voltak, mint a melír a haján, ehhez pedig igencsak jól állt az önmagától megrészegült nevetése.

Igen, úgy éreztem jobb lesz nekem és a többieknek is. Nem láttam értelmét küzdeni azzal a barommal. Nem beszélve arról, hogy itt nem kötélhúzás tárgya a kocsi és a túlóra. Azért hosszú távon ez is sokat számít, bassza meg. A nyomozó válaszára a nő megértő arcot vágva bólogatott, de éreztem a hiteltelenségét, mintha ő most is ott dolgozna, aminek a szapulásáról éppen szó van, csak még nem lett annyira elege a helyzetéből, hogy kritizáljon, ezért amíg odáig elér, addig némán bólogat.

Na jól van, nem zavarlak. Majd még beszélünk – most is, mint amikor érkezett, megemelkedtem a székemen a köszönés helyett már a búcsúhoz, de most se sikerült észrevennie. Úgy éreztem magam, mint egy kezdő pincér, aki még nem ismeri a vendégek mozdulatait.

Érted ugye? Nem akartam, hogy hall… – elég volt finoman biccenteni a szemhéjaimmal – na, hol is tartottunk? Ja, igen. Persze, hogy abszurd az egész, főleg hogy mostanra elfogyott a pénz, és egy jó ideig ilyen kettészelt utcák lesznek, mint amikről beszélsz. De vannak ennek előnyei is… – mosolyodott el enyhén.

Mire gondolsz? – mosolyogtam vele, remélve valami érdekesre bukkanok.

Már ebben az évezredben egy rendőri vezetőnek állítólag kirabolta valami prosti a fiát itt a kerületben. A kapitány alá vágott minden járőrnek, hogy futtassák meg a kurvákat. [Ritkán, de előfordul, hogy egy-egy nagyobb járőrözés miatt meginduló nőket észreveszi a többi lány, mire egész hordák vonulnak a kis utcákban, amíg szét nem tudnak széledni.] Mivel komoly akciót szerveztek, nekünk nyomozóknak is kint kellett dekkolnunk, emlékszem az egyik társamnak hipiselnie (hipiselés=házkutatás) kellett volna sürgősen egy ügyben, de nem lehetett. Én a magam részéről nem hittem a gyerek meséjének, ugyan soha nem láttam, és csak zuhanyhíradóban (zuhanyhíradó=belső források pl: titkárnő, kávéautomata, vécé mellett, stb.) értesültem az egészről, de nem tűnt valószerűnek. Ha még egy férfiről beszélt volna, aki a nőt abajgatta, akkor igen, de egy kurva rámolta volna ki, miközben fuvarra akarja hívni… nekem nem állt össze.

IMG_0999.JPG

De a gyerek mellett szól, hogy olyat talált ki, ami nem áll jól egy fiatal önérzetének. Egy nő rabolta ki egy megtermett fickó helyett? Ezt inkább tagadni szokták.

Na igen, nekem is voltak kételyeim, de ha nyomott valami küzdősportot, akkor sokkal menőbb, ha egy nő csavarta el a fejét, minthogy nem volt elég kemény. Mindegy, ezt már úgy se tudjuk meg. Szóval ott ültem a szolgálati gkban (gk=gépkocsi), és egy prosti meg a stricijének a vitájára lettem figyelmes. Mint rendesen, most is pénzről volt szó. Mire a társam visszaért az éjjel-nappaliból, felfigyeltek ránk, úgyhogy dönthettem, vagy magányosan vakargatom magam, vagy kicsit elszöszölök velük. Így hát odaballagtunk, útközben elsuttogtam a beszélgetésüket neki, és szépen igazoltattuk őket. A strici idegességében összevissza járkált, már néha azt hittem, a falról sétál le, olyan svunggal jött fel-alá. A kurva vágta a pofákat az összes kérdésünkre. Persze a magunk részünkről nem nagyon hittünk benne, hogy bármi közük lenne a kérdéses gyerekhez. – mesélés közben mintha az akkori fáradt tekintetét is visszaidézné, mert a szemhéja csak egy szűk mezsgyét hagyott a világnak, mintha az is bőven elég volna a külső valóságból. De nem hagytuk abba, autózni nem volt kedvünk, benzin se sok volt, úgyhogy kérdezgettük a tiltott kéjelgés tényállásáról. Mit mondjak, hát nem örültek neki. A strici félóra után már igencsak ideges volt. Látszott rajta, hogy cuccol (cuccol=drogozik), nekem volt egy megérzésem, hogy éppen a dílertől tartom távol a hülyeségeimmel. Bevallom, ettől csak még jobban élveztem. Gyöngyözött már rendesen, mikor kitört, akár egy gejzír. Először értekezett az ő állampolgári elkötelezettségéről, de ezen a nő is röhögött, szóval gondolva a haverok holnapi reakcióira, elkezdett szapulni minket, hogy mi nem hagyjuk élni, hát hogy így nem lehet semmit se tenni, ha mindig ott vagyunk a seggébe. Már lassan az anyánkra is visszavezette a nyavalyáit, de én a kimerültség miatt csupán jóleső fáradtsággal közöltem vele, van erre megoldás. Itt épülnek az új házak, ezekben már mind van internet, és a régiekbe is bevezetik lassan, tehát lássa be, hosszú távon innen lesznek a kuncsaftjai. Hát regisztráljon a sexinhungary.net-en, olyan, mint a Facebook, csak dugásra. Első körben közölte, hogy ehhez ő nem ért, mire közöltem, hogy még segítek is neki. Ettől annyira megrémült, hogy rögtön érteni kezdett hozzá, meg érezte a hangomon, mintha ez nekem is érdekem lenne, mintha tényleg mindenki jól járna ezzel, akár egy hollywoodi filmben. Mondtam neki, ha megcsinálja, most elengedem. Rögtön belement, még távozóban is röhögött, hogy egy zsaru tanítja. Utána is szóltam, már én is nevetve, tegyen azért fel képeket, mert addig nem lesz forgalom. De visszaszólt, hogy ne nézzem hülyének, már régóta a szakmában van. Szóval azért mondom neked, mert lehet mindenféle szociológiai kutatással jönni, meg ilyen változókkal, meg olyan folyamatokkal de ezt nem lehet megváltoztatni, csak átalakítani. Úgy értem sose lesz ez más, csak másként ugyanilyen… Valamelyik éjjel adta az egyik csatorna a My fair Lady-t, van most egy-két ügyem, amitől nehezen alszom, kimentem dohányozni és a tévén akartam stimulálni magam, néztem ezt a régi musicalt, és nagyon jól szórakoztam azon a… professzoron… – mint amikor Cseh Tamás énekelt, olyan tekintttel koncentrált beszéd közben.

IMG_1030.JPG

A Higgins professzor? – próbáltam meglendíteni.

Igen, a Higginsen röhögtem, hogy milyen gyermeki örömmel akar változtatni… segíteni… lehet itt cigányozni, vagy belvárosítást hajtogatni… de azaz igazság, hogy ide nincs elég Higgins professzor! – vágta rá szentenciaszerűen, mintha megszületett volna a nagy mű igen, és a gép tényleg forogna, míg az alkotó pihen – mondjuk valamikor nemrég, mikor már nem voltam a kerületnél, egy élelmiszerboltból jöttem ki, és nem találtam a kezemben lévő zacskóktól a cigim. Ekkor termett előttem a strici, akiről beszéltem, és a számba nyújtott egy cigit, amit meg is gyújtott. Meg akarta köszönni az ötletem, nem azzal a nővel, hanem fiatalabbakkal marha jól bejött neki. Rám nézett a zsaru, és nevetett hangosan, majd hirtelen nyugodtan folytatta: Ilyenkor egy-egy pillanatig tényleg elgondolkodom, mi lenne, ha Higgins professzor lehetnék?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: