Gadamer szeretethimnusza (színházkritika)

2016. október 28.

A Pentheszileia Program, rendező: Kincses Réka, Vígszínház

pentheszileia_1

Az ész szüli az önzést, a túlgondolás megnehezíti az azonosulási képességet, a közvetlen beleélő képesség sérül a racionalitással. A szánakozás érzés, nem ösztönös reakció. Ha eltartom magamtól, csak annyit látok, hogy egy lány összevissza kefél, így legalább pár percre elhiteti magával, hogy szeretik. Rossz lehet, vállrándítás, majd kinövi. Pedig ezt így nem lehet. Ahhoz, hogy kezdeni tudjunk valamit ezzel az előadással, el kell engedni a racionalitást.

Olvass tovább »


Elképzelni egy mozgalmat: a Ma Budapesten (programajánló)

2016. október 27.

bannerek 2

Megtekinthető: 2016. szeptember 24.  – 2017. január 15.

Kassák Múzeum (1033 Budapest, Fő tér 1., Zichy-kastély)
Nyitvatartás: szerda-vasárnap, 10.00-17.00
www.kassakmuzeum.hu

Ma című folyóirat és köre egy elképzelt mozgalom valóságos intézményeként jelent meg a magyar kulturális életben az első világháború és a forradalmak Budapestjén, 1916 és 1919 között. Kassák Lajos és művésztársai az „új kultúra” megteremtőiként tekintettek magukra, amelynek ideológiáját nem csupán manifesztumokban, hanem egy sokrétű intézményen keresztül kívánták közvetíteni a társadalom felé. A kiállítás négy téma felvetésével azt mutatja be, hogy Kassák és köre a huszadik század eleji művészeti színtéren milyen kulturális és társadalmi ambíciókkal és kommunikációs technikákkal akarta kijelölni pozícióját a korabeli magyarországi nyilvánosságban.

Olvass tovább »


Feketemosó: Miklós herceg

2016. október 26.

feketemoso-kisebb

Hogy mi történt a felnövés és Sealand között, arra nem emlékszik. Elütötték, amikor egy éjszaka kivilágítatlanul indult szagosmügét szedni. Azt hitte hallucinogén. Nem akarta, hogy elkapják a rendőrök. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Halmi Tibor verse (archív)

2016. október 23.

 

Macskák és edények2015_1_borito

(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)

vajjal kenem be cicáid mancsát,
szép halottam,én egyetlenem,
vállalva puhább talpak szorongó éjjelét,
mert annyi dög van kint
a vágyódó ködben,
miért gondolnánk, hogy mi megússzuk.
vajjal kenem be, mert így a szép,
lásd, olvadó vaj nyomait
a tűzfalon,
ha kérdezed, ez jobb, mint a kés:
a kiújuló, kendőzetlen fájdalom.
a szomszédban mind zsákba varrják a macskák fejét,
és nehéz téglákat visz a háztulajdonos,
hallani az asszony fojtott,
szobáinkon áthalló kínzó nevetését,
ahogy férje szinte az ő nyaka körül rántja össze a
zsákot,
azzal, hogy az éjszaka kedvelt lényei közül,
éppen az ő macskáit használja fel
a házon ülő rontás kivédése ellen.
vagy azt szeretnéd, ahol el se felejtik egymást,
mert nem is találtak egymásra teljesen;
a fiú mindig idegen kötényekbe
nyúlkál, míg a lány
otthon sírva kerülgeti a bontatlan macskaeledelt,
mert azt hallotta, hogyha ebből eszik,
új kismacskái lesznek.
kintről egy befelé irányzott lépéssel
leköpik az ablakot, és bent,
a mosogató tálcán
erre összerezzenek az edények,
és macskáink közt egyensúlyoz újra
a madár-agyú ősz bűnös, ősi rémülete,
hogy szerelmeink mégsem érintetlenek.
ezért a vaj: átkok ellen mártogatunk,
te tartod a fejrészt, és a hozzá-
tartozó csigolyákat,
a farok, és a folyton imbolygó lábak
köze, ami aligha vajas,
az én reszortom.

 


Bödecs László Semmi zsoltára nyerte az első Merítés közönségdíjat

2016. október 20.

Örömmel és büszkén jelentjük olvasóinknak, hogy a moly.hu idén első alkalommal líra kategóriában is kiírt Merítés-díjának közönségszavazásán Bödecs László az Apokrif Könyvek sorozatban a 2015-ben megjelent Semmi zsoltár című verseskötete diadalmaskodott.

bodecs-2016

Az Apokrif Könyvek kiadványai már korábbi jelölésekkel (Juhász Tibor: Ez nem az a környék, Bödecs László: Semmi zsoltár – Makói Medáliák; Szendi Nóra: Zárványok – Libri irodalmi díj) is büszkélkedhetnek, ez alkalommal pedig a díjat is egy az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége közös gondozásában megjelent mű kapta.

Bödecs László 1988-ban született, Szombathelyen. Az általános és a középiskolát ott végezte. 2007 szeptembere óta Budapesten él. 2014-ben diplomázott az ELTE-BTK magyar irodalom és nyelvészet mesterszakán. Műveit 2012 óta publikálja az Apokrif online és nyomtatott változata, valamint (többek között) a 2000, Csillagszálló, az Élet és irodalom, a Hévíz, a Kalligram, a Palócföld. Versein kívül prózái, irodalomkritikái, cikkei, interjúi és tudósításai is jelentek meg számos felületen. 2016-tól az Apokrif és az Art7 folyóiratok munkatársa. A 2016-os Merítés-díj líra kategóriájának közönségdíját elnyerő Semmi zsoltár az első kötete, melynek hamarosan második kiadása is megjelenik.

Teljes szerkesztőségünk nevében lelkesen gratulálunk.


Feketemosó: Kezdet

2016. október 19.

feketemoso-kisebbHazafelé tartottam a metrón. Zenét hallgattam, és ahogy ilyenkor szoktam, gondolataimba merülve vártam, hogy végre leszállhassak. Egyszer csak felszállt egy barna bőrkabátos srác velem szemben. Nem volt túl magas, elég igénytelenül festett a szinte vállig érő hajával. Egy újabb szám következett. – Stolcz Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Egy, kettő, sok… egy (színházkritika)

2016. október 15.

Frenák Pál Társulata: Un, koreográfia, koncepció: Frenák Pál, MU Színház

frenak_2

Frenák Un című koreográfiája egyszerű képletből építkezik. Az Un franciául egyet jelent. Az előadás ennek problematikáját járja körbe, melyben az „egy” inkább jelenik meg feltett kérdésként, tehát kérdőjeleződik meg. Mit jelent az „egy” akkor, ha maga az Un szerkezetét tekintve fragmentált, egymástól elkülönülő mozaikdarabokból épül föl, áll össze, és ha mégis egység, vagyis egész, akkor annak mi a jelentése? Mi tartozik bele? Mit jelent egyáltalán maga az összetartozás? A kérdések jelentőséget nyernek, hiszen az „egy” nem alapból adott, jóval inkább a kettőről és a sokról kell beszélnünk, legalábbis a különálló mozaikokból felépülő előadás emelletti állásfoglalásként értelmezhető. Mégis végig ott munkál az egységre való törekvés, mely az elvesztéséből fakadó hiány tapasztalatából származtatható, egyfajta magány-érzetből. Ezáltal jelenik meg a két oldal: egy és kettő/több/sok ellentéte, de egyúttal szoros egymáshoz tartozása mint a mágnes két pólusa, egynek ketté válása. Mintha végig ott lenne egy olyan világ képzete, melynek részei vagyunk, egy olyan tér, amely körbevesz minket.

Olvass tovább »