Feketemosó: Megtalálni a szerelmet

2016. szeptember 28.

feketemoso-kisebb– Azt hiszem, ma embert fogok ölni – mondta ismét András és belenézett a pincérnő szemébe, aki ezzel el is tűnt, majd pár perc múlva megjelent egy presszókávéval és egy croissant-nal. Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Határátkelés+ Fénypecázás (programajánló)

2016. szeptember 27.

hataratkeles_plakat_2016szept29

Izsó Zita versei Závory Andrea előadásában. Az esten vetítés lesz látható Bach Máté fotográfus Fénypecázás című sorozatának képeiből. 

A határ egy kijelölt szakasz, szél, korlát, ami egy területet, jelenséget vagy folyamatot elválaszt egy másiktól. Átvitt értelemben lehet szélső érték, vagy választóvonal.

Ezen az esten az emberi cselekedetek, tettek végső határát keressük. Az elhangzó szövegek emberi kapcsolatokról, hétköznapi és szélsőséges helyzetekről, választott vagy éppen kényszerű egymásrautaltságról szólnak.

Olvass tovább »


Feketemosó: A feladat

2016. szeptember 21.

feketemoso-kisebbEkkor a metró nyikorogva lefékezett, és a szerelvénybe belépett egy csöves. Úgy jött elő a forró levegőt felkavaró, szétcsapódó ajtók takarásából, mint valami haldokló cowboy, szakadt barna csizmában, fekete foltokkal tarkított pulóverben, piszkos, izzadtságól fénylő arccal. Előreszegezett tekintettel úszott végig az egymás mellett nyomorgó emberek sorai között. – Stolcz Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


A XX. század első fele magyar nőirodalmának ösvényein (könyvkritika)

2016. szeptember 18.

Zsávolya Zoltán: Elágazó ösvényen. Tanulmányok a magyar modernség női irodalmáról, Orpheusz Kiadó, 2016

konyvNégy eddigi releváns, két német (Gabriele von Baumberg (1766-1839). Die Laufbahn einer österreichischen Dichterin und ihr geistiges Umfeld um die Wende des 19. Jahrhunderts; Textualität und Deutung. Schriften zur Philosophie und Literatur) és két magyar nyelven megjelent (Poliptichon. Fantomképek a kortárs magyar irodalomról; Gyújtópont. Válogatott tanulmányok), s eddig egészen más jellegű témákban elmélyült szakkönyve után legújabb, monográfiába hajló tematikus tanulmánykötetében Zsávolya Zoltán, nem mással foglalkozik, mint a XX. század első fele, a modernség korszakának magyar nőirodalmával.

Olvass tovább »


Feketemosó: Hardangervidda

2016. szeptember 14.

feketemoso-kisebbDolgozik, nem kapkod, kezei közt ásó, mint egy érzékeny műszer, már-már csillagászati. Biztos van az űrben valahol két olyan feketelyuk, ami a kiásott gödör és tátongó szájüreg tengelyének két végpontjára állítható. A sírásással eltöltött idő relatív. – Hyross Ferenc  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Oldás vagy kötés?

2016. szeptember 8.

Tárlat: Nagyítások – 1963. Az Oldás és kötés kora, Új Budapest Galéria

Ország Lili: Rekviem hét táblán, elpusztult emberek és városok emlékére, 1944–45, 1963, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár

Ország Lili: Rekviem hét táblán, elpusztult emberek és városok emlékére, 1944–45, 1963, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, fotó: Juhász G. Tamás.

Időről időre jönnek olyan momentumok az élet során mikor, többnyire belső kényszerűségből, számot kell vetni. Ezt általában előre tudni lehet. Aztán elérkeznek olyan pontok is, többnyire külső nyomásra, mikor az önreflexiós sürgetettség már nem csak egyetlen sorsra érvényes, mikor az átértékelési kényszer kollektív mértékben jelentkezik. Ez általában váratlanul jön, és hosszú válságot okoz.

Jancsó Miklós Oldás és kötése is egy ilyen határponton, néhány nappal az 1963-as amnesztiarendelet kihirdetése után került bemutatásra; egy olyan speciális helyzetben, melyben a múlttal és a jelennel kapcsolatos, addig érvényes eljárások egyénenként eltérő módon, de egyszerre változtak meg egy egész nemzet számára. A feltételes szabadság lehetősége olyan új normarendszer kialakítását kívánta meg, mely a személyes történeti kötődés függvényében felmerülő morális dilemmák és bizonyos csoportok hagyományhoz való viszonyának rendezése nélkül nem jöhetett létre. Kérdéses volt, hogy a korabeli értelmiségi számára használható-e a tradíció mint elsődleges kultúramegtartó és modernizációs eszköz, vagy az jellegéből adódóan az előmenetel és felzárkózás gátja. Kérdés ma is. És kérdéses ma az egyén – de legalábbis a személyes tapasztalat szerint az Y generációs egyén – szembesülése az előző nemzedékek történelmi megpróbáltatásaival. Hogyan élhető meg a közelmúlt személyes és saját generációs tapasztalat híján? Hogyan érthető meg olyan nemzedékek történetei alapján, melyek a sorozatos ellentmondásosságokba tagoltság következtében már néhány évnyi korkülönbség mellett sem ugyanarra a múltra emlékeznek? Ha megélhető és megérthető, ma miként orientálhatja az egyént a tradícióhoz való visszatérés? Meghatározhatja-e a helyét egy olyan világban, amely inkább azért retteg hátrapillantani, mert az általános fókusz kibillenése elég lehet ahhoz, hogy kezelhetetlenné váljon a jelen, mint azért, amit maga mögött láthat? Meghatározhatja-e a közelmúlt a helyemet? A probléma, ahogy a hatvanas években, úgy ma is közérthető – a kiállításba való belépés tulajdonképpen lehetne egy újabb önreflexiós határpont átlépése is. Legyen.

Olvass tovább »


Feketemosó: Ha a magyar szervezett bűnözés egy amerikai film volna

2016. szeptember 7.

feketemoso-kisebbA magyar szervezett bűnözés egyik prominens csoportját, a Koszi-klánt vajon bele lehetne egy amerikai film narratívájába helyezni? – Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »