Kovács Kristóf versei (archív)

Inflálódás

(megjelentek az Apokrif 2015/1. számában)

(Torino- Lazio 1-3)
2015_1_borito
valami meccs mindig megy a kocsmákban.
és unalom, mikor még sincs miről beszélni,
pedig azt hittük, majd sok mindent kell mesélned.
többen csak most érkeznek.
hajnalban teniszmeccseket is szoktam nézni,
csak mióta elmagyaráztad
a szabályokat, kevésbé izgalmas.

idézgetek, amikor nem terelem a szót, mesélem,
hogy verseket álmodom, és mérhetetlenül unom.
főleg az ilyeneket.
igazán nagyra nőnek a tétek, lesz vesztenivalóm bőven.
de feltűnt, hogy pár nap alatt értéktelenedik, az is, amiket
mondtál.
persze ami nem inflálódik, az nincs.
talán ma aludni is tudok valahol, mert otthon az már
nem megy.
csak ne mutass irányt, ne ígérj, hagyd meg nekem az előnyt.
a látszatot, hogy így marad, és hogy egyszer lesz minden,
ami eddig…
és ez megtart majd, amíg a szobám végső esélyeiben,
kiegyenlít az előre kiszámítható bűntudat.

Pesti lányok

mondjuk egyszer délután,
nem csak este, későn találkozzunk.
mindig mindenhez
így fogunk hozzá.
milyen vagy délután.
biztosan egészen furcsa. ahogy képzelem.
félek, hogy már nem férünk bele az őszbe,
kényelmetlenné válnak az itthoni karosszékek,
és tél lesz, és összekeverem az éjszakát a sötétséggel.
hiányzó őszinteségem vagy, ami fülbe súg,
hogy ez nem egy igazi öl volt,
csak így támaszkodom.
borzasztó messze, egy délutánt,
hogy ne legyen hányingerem,
és elhívjalak magunkhoz, ide,
és egy kád meleg vízben elmeséljem,
amiről igazából alig tudok.
hogy itt más, innen van a borzasztó messze mindig.
és fecsegnék, hogy idén úgy érzem lesz hó, igazi, régi fagyok.
hogy mióta nincs macskánk, a madarak mindent,
hogy mióta nincs kutyánk visszanőtt a fű a kerítés mellé.
megmutatnám a kertet a fákkal,
mésszel lefestett fehér törzsüket,
amiről évekig nem tudtam, mi értelme.

Rizstej

A túl sokat használt cipődbe szinte már
ellenállás nélkül teszed a lábad.
A maradék kávét kiöntöd, pedig rizstej van benne,
és drága, de neked csak azt szabad állítólag.
Két zár és a heveder. Magad után a kulcsok zöreje.
Végig a körfolyosón, lábbal hajtod be a hideg vasrácsot,
Már fel sem tűnik, hogy a lépcsőn rohanva mész le,
benned maradt valami késés.
Kilépsz, ez a zaj már jó barátod, megálló felé indulsz,
metróval sokat, villamossal egyet.
Általában te szállsz ki elsőként a vagonból. Sőt mindig.
Minden járdán, feljárón jobbra tartasz.
Nem gondolsz jobban rám, csak mint máskor úgy.
Megérkezel. Most látlak másodszor, azt hiszem.
Itt vagyok. Pár perc után mindent észreveszek rajtad.
Tulajdonképpen nem is kellene tovább csevegnünk.
Tudod, egyre kevésbé hiszem, hogy a tévedések
nem pazarlások.
Hazafelé tartok, – kedves, téli este van –
villamossal egyet, metróval sokat.

Járásával megegyező

Ez már mind következmény.
A tengerszint-emelkedések.
És én is.
Egy heg a bőrön, mondjuk megégetted,
mikor még másnak főztél.
És én is keresem az alkalmat
ügyetlenségeimben, hogy
maradjon nyom rólad, kezdésnek
a testen.
Nem voltam sosem ilyen,
még szerencse,
hogy nem korábban találkoztunk.
Talán nem is szeretnél.
És azt most nem engedhetem meg magamnak.
Bár tudom, hogy visszakaparni valami
töretlenül fehér szüzességbe semmiképpen sem lehet.
Vagy elhallgatni mindent.
De te még tényleg elhiszed, hogy léteznek véletlenek,
okosabb lenne okokat keresni.
Én könnyen leszűrhető tanulság lettem,
de még sem elmesélhető. Nem.
Csak az, ami történik, az, hogy vagy,
és a járásoddal megegyező sarokkopogások
mintha egy-egy méter tengert jelentenének.
Régtől fogva élünk itt, és még legkevésbé sem ismerem
ezt a várost, utaznék,
hogy elébe menjünk az emlékezetnek.
A külső kerületekbe, csak mert még nem voltam.
Ébredni kívül, nagy levegőt éhgyomorra.
Elhinni, hogy megroppant felfüggesztések
tartják csak a kora esti égboltot. Ahogy mesélem.
Hogy süket a városliget, és nem folytatom,
mert végül meggyőznél, hogy mindegy hol.
Bennem nincsenek kerületek.
Maradok észrevétlen, ahogy a pár csepp délutáni eső.
Ennyit hoztak az olvadó tengerek,
ez lesz a nyomunk, mert úgy szívtál magadba,
mint kristálycukor
a forró vizet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: