Feketemosó: Kommunista majmok és a tej

2016. július 27.

willam wegman - dropping milk

William Wegman: Dropping milk (1971)

feketemoso-kisebbKinyitom a hűtőt, előveszem a tejet, teletöltöm a poharat. Azt mondták, egészséges. Megiszom a felét. Azt is mondták, hogy egészségtelen. Kiöntöm a maradékot. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Jövendölések múltról és jövőről (könyvkritika)

2016. július 25.

Hoványi Márton: Prophetic Counterparts in The Brothers Karamazov, Blessed Hope Publishing, 2015

kKülönös feladata van a recenzensnek, ha olyan tanulmányról kell írnia, amelyet hét és fél évvel korábban már olvasott, előadásként meghallgatott és véleményezett. Nem csak azzal kell szembesülni, hogy az akkor elsőévesként félszegen felvetett ötletek végül nem kerültek bele a szövegbe, hanem azzal is, hogy mennyire esetleges volt a gondolatmenet egykori megértése.

Hoványi Márton saját bevallása szerint 2006 óta foglalkozik az A Karamazov testvérekkel, tanulmányának magyar változatával 2009-ben OTDK-t nyert, majd nyomtatásban is megjelent (Prófétai alakmások A Karamazov testvérekben = Regények, médiumok, kultúrák, szerk. Kovács Árpád, Veszprém, 2010, 383–409.). Az írás angol nyelven önálló kötetté dolgozva 2015-ben jelent meg a Blessed Hope Publishing közreműködésével, így azon nem túl gyakori alkalmak számát gazdagítja, amikor a magyar irodalomtudomány produktuma nemzetközi szinten is érdekes és értékelt lehet.

Olvass tovább »


Feketemosó: A házmester (2.rész)

2016. július 20.

feketemoso-kisebbAz utolsó kukát is kihúzta. Zsolt izzadtan állt a meg koromfekete reggel metsző hidegében és várta, hogy az emberek végre előszivárogjanak a háztömbökből. Az apró Mme Moussard jelent meg elsőnek, a középkorú nő úgy sietett, szinte futott ki a D épületből, mint az első buborék, ami a felszínre szökik az edény aljáról, jelezve hogy a víz elérkezett a forráspontra.  – Stolcz Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Esterházy Péter halálára

2016. július 15.

3.jpg

Forrás

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – idézi Esterházy Péter a Példabeszédeket a Hasnyálmirigynaplóban, utolsó könyvében. Esterházy mindenestül az élet írója, így nehéz a halálról – fáj leírni: az ő haláláról – beszélni. Az Esterházy-próza szövetét az ontológiai derű festi fényesre. Ez akkor sem változik, mikor a tárgy, az írás tárgya a hasnyálmirigy lesz – onkológiai derű, bújik ki a szerzőből naplóírás során. Ez a Hrabalra emlékeztető könnyedség munkál az Esterházy-univerzum mögött. És valahol ez a kvintesszenciája ennek a közép-kelet európai létnek, gondoljunk csak Kunderára. De emellett Esterházy vérbeli européer, akár a műveit átszövő intertextusokat tekintve, akár a színvonalat nézve.

Olvass tovább »


Feketemosó: boldogul

2016. július 13.

feketemoso-kisebbsenki olyan nem halt meg, aki / számítana, illetve mégis, mintha maga a / számítás, annak kötelessége halt volna meg. – Hyross Ferenc  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Az ország, ahol mindent szabad (színházkritika)

2016. július 8.

Kohlhaas – Heinrich von Kleist elbeszélése alapján színpadra írta: Gábor Sára és Hegymegi Máté, rendező: Hegymegi Máté, Szkéné – Színházi Bázis – Maszk Egyesület

kolhaas3

Forrás

Kohlhaas Mihály történetének kérdései ma is elevenek: mit tehet és mit nem tehet a kisember, ha a bürokratikus állammal szemben többé nem képes jogainak érvényt szerezni? Meddig mehet el az önbíráskodásban, hol húzódnak a bűn határai? A Szkéné Színházban játszott előadás kreatív térhasználattal és aktuálpolitikai tartalommal gazdagítja az adaptációk sorát, felemás végeredménnyel.

Olvass tovább »


Feketemosó: Zsidófili

2016. július 6.

feketemoso-kisebbMeghajlott törzsű fák száraz lombjai dőltek a Bétfagé felé vezető útra. Jézus ezeket a természet elé leborult karjainak vélte, próbált kitérni előlük. Látta előre, nagyon lassan fog az Olajfák hegyére érni. Ráadásul embermagasságig lepte a por a levegőt, a mellette haladó tanítvány felváltva fogta be az egyik, és fújta meg a másik orrlyukát. Hiába váltogatta, nem változott semmi. Jézus az egymás elé tett lábait figyelve ugyanerre a következtetésre jutott. Összegyűjtötte minden bátorságát, legyűrte minden szégyenét, és megkérte tanítványát: „fuss az előttünk lévő faluba, és mindjárt, ahogy odaérsz, találni fogsz egy szamarat megkötve, amin nem ült még senki sem; old el a kötelét, és hozd elém.”  Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »