Feketemosó: Régi/új ember

feketemoso-kisebbélveztem ezt a hat hónapot, eddigi életem legfontosabb hat hónapját. de ez most arról fog szólni, hogy ez lesz az utolsó. legalábbis abban az értelemben, hogy amikor lesz másik, akkor már én is egy másik leszek. mármint hogy egy másik ember. mert addig valami véglegesen megváltozik. örökké. – Barna Péter írja az Apokrif naplóját.

ez is eljött, és tulajdonképpen tényleg teljesen olyan, mintha álmodnék. néha félek is, hogy felébredek, és akkor mi lesz. de remélem, azért nem fogok. a kísérteties éppen ez: valóság van, de olyan, mintha álmodnék. kicsit gyanús is, az az igazság, de engedem, átadom magam neki. mióta erre várok, akkor szóljon. de ne halkan, búgva, hanem teli torokból, üvöltve. mint ahogy most a franciák éneklik a himnuszt a meccs előtt. mintha az életük múlna rajta. nekik egyébként nem múlik. nekem viszont múlik, még akkor is, ha ezek nagy szavak. de igazak, mert azt akarom, hogy igazak legyenek. vagy most, vagy soha. nem hiszem, hogy van, hogy lesz, vagy hogy lehet második esély.

kicsit olyan, mintha korábban, még évekkel ezelőtt elaludtam volna, és azóta csak képzeletben történnének a dolgok. tényleg olyan álomszerű. de rájöttem, hogy ez azért van, mert tulajdonképpen ez az egész egy régi álom valósággá válása. nem hasonlít mindenben, de nem is kell neki. nem kell neki, mert akkor valóban álom lenne. így viszont igazi, és mégis az enyém, csakis az enyém. mert hogy itt van ez az ember, itt lélegzik mellettem, vagy inkább velem, és arra készül, hogy ez mindig így legyen. fura dolog ez, de úgy néz ki, hogy van olyan, aki tényleg ezt akarja. és ennél nagyobb dolog azért nincs a világon.

mert hogy lehet itt bármiféle körítés meg zene meg sütemény meg minden. de a lényeg azért mégiscsak az, hogy végtelen szövetség kötődik. és ez azért nagy szó, mert olyan közegben történik ez, ahol mindennek vége van. nem csak a meccsnek vagy a hétnek, nem csak az egyetemnek vagy egy jó kis nyaralásnak. hanem magának az életnek is. de ez a szövetség, ha olyan lesz, amilyennek tervezzük, már pedig miért ne lenne olyan, akkor végtelen lesz. az életnek vége lehet, de ennek nem, és ez az, ami az igazán nagy szó. hogy abban a világban vállalkozunk erre, ahol a mennyiség számít. a minőség csak másodlagos, a lényeg, hogy miből és mennyit tudsz felhalmozni, felmutatni. azt mondják: én már ennyit és ennyiszer, nekem már ennyi és ennyiszer – azt hiszik, ezzel értek el valamit. ebből viszont csak egy lesz. egyszeri és megismételhetetlen, éppen ezért a minőség a fontos.

hatalmas, szélesre tárt vitorlákkal megyünk ebbe bele, de bizony, ellenszélben. és itt most két kapitány van, éppen ezért lehet mindenre esély. szóval úgy kezdtem, hogy ezt most írja egy ember, de legközelebb már egy másik fogja. új örömökkel, új célokkal, de új kihívásokkal és új problémákkal is. de hát egész életünkben erre készülünk, ezért talán félni sincs annyira mitől. de most ez nem egy álom, és ne is legyen az. igazi, valódi, annak minden jellegzetességével együtt. viszlek magammal, és a jóban nem lesz limit. ígérem.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: