Csillik Kristóf versei (online megjelenés)

Egy évben 52 szerda van, néha több

Ki nézné meg, ahogy szteppelek?
Egy teremnyi idegen, frakkban,
előre nézve, lámpahideg szemekkel.
Mi mindent láttak már azok a szemek!
Ó, anyám, mi mindent láthattak!

Valami fajsúlyos, szerdai gondolat,
amitől visszatér régi pesszimizmusom.
(Közben már langyos a lábvíz,
ki kéne szállni és a gázrezsóra tenni)
Hogy minden szétreped majd, ha
utoléri a tágulás a fényeket. Amitől
nem melegszik fel soha többé semmi.
A körték is az oszlopokban örökké kihűlnek.

Valami motoszkál a szomszéd szobában,
talán csak én hallok rémeket.
Vagy az ablakot karcolják kis faágak?
A hűtő nyöszörög, csak ő lehet.
Papírt, dohányt, csak tüzet nem találtam.
Üres öngyújtó, ég veled!

Mégsem áldott

Mégsem áldott, mégsem áldott.
A párkányon ritmustalan eső kopog,
a gyűjtőhordóban a szennylé
már zavaros, az eresz koszát
kavarja, bentről pörkölt szalonnahéj
szaga jön, a tornác köve csúszós,
csonttörően kemény.

Itt foltozgatom, foltozgatjuk a takarót,
néha összeveszünk, feláll, bemegy,
falhoz vagdos pár képet, összecsomagol,
letilt minden online és offline felületről,
aztán papucsba surrogva visszajön,
mellemre hajtja fejét, így, régiesen,
és sír,
forró könnyeket
sír. Ijesztőbb, mikor mosolyog,
mikor óvni próbál, pedig kínosabb-e
bűnt bevallani, mint megbocsájtani
de magadban mégsem teljesen?

„most üvöltöztél velem
mint egy hülye libával”

A libának legalább bármit
le lehet nyomni a torkán.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: