About-kategória: A legszebb évek

Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani a Szabó Benedek és a Galaxisok A teljesség felé című száma?

 

Szabó Benedek és a Galaxisok: A teljesség felé

„Esküszöm, hogy nem fogok hányni” – mondtam a taxisnak az Astorián, 
aztán persze, hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalán. 

De ez nem csak az én hibám, 
nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni. 
Csak egy elrontott éjszaka vége, 
és úgyse fogok rá emlékezni. 
Úgyhogy szétvertem az öklöm egy trafóház ajtaján, 
és felszálltam a buszra, ami hazavitt hozzád. 

Egymillió-hétszázezer ember figyeli minden egyes lépésemet, 
mégis ez az egyetlen város, ahol viszonylag szabad lehetek. 
Mert itt csak akkor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lenni. 
De próbálj meg olyan helyen élni, ahol csütörtök este nincs semmi. 

Akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink. 
Felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint. 

Farmerdzsekiben járok és próbálok leszokni mindenről. 
A falnak támaszkodva szívom az utolsó slukkot az utolsó cigimből. 
Mielőtt elnyomnám a csikket, mint a kisebbrendűségit, 
fiatal vagyok és fáradt, de legalább értem, hogy miért vagyok még itt. 

Akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink. 
Felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint. 

Annyira utálom, amikor felteszem valamire az életem, 
aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban, csak úgy mellékesen.

A cím alapján akár fennkölt és nagyívű gondolatiságot, és szikrázó költői képeket várhatnánk a Szabó Benedek és a Galaxisok A teljesség felé című számától, de ezúttal ez elmarad. Cserébe egy olyan életperiódus kap fő szerepet, nem éppen líraian elmesélve, amivel szinte mindenki képes azonosulni. Egy kötelezettségek nélküli, szabad időszak. És sokszor ez bizony olyan, minta értéktelen, vagy haszontalan lenne. Ez a nagyszerű dal azonban azt hirdeti, hogy valójában „mégiscsak ezek a legszebb éveink”.

Az, hogy ez a szépség miben rejlik, nagyon relatív. Beletartozik például számolhatatlan éjszakai ivászat, és a sokszor abból következő taxibahányás is. Vagy az a kísérteties késztetés, hogy ilyenkor mindenképpen kemény dolgokat kell ütlegelni. Ezekről számol be a beszélő is, de az egyik legérdekesebb elem a felütésben mégsem ez. Sokkal inkább az a fél mondat, melyben arról beszél, hogy az egyik éjszakai kicsapongást követően arra a buszra szállt, ami „hazavitt hozzád”. A meglepő ezzel kapcsolatban éppen az, hogy erről a valakiről semmi részletesebbet nem tudunk meg a dal további részeiben sem. Így az sem derül ki pontosan, hogy ez a „valaki” esetlegesen okozója-e az éjszakai kicsapongásnak, vagy csak elszenvedője. A beszélőt ugyanis sokkal inkább foglalkoztatja az egyén felelőssége és szabadsága: előbbivel meglehetősen megengedő magával szemben, utóbbi lényegét pedig a fogalom ellentmondásosságában ragadja meg, arról beszélve, hogy az egyéni szabadság sem nem a magányban, sem nem az egyedüllétben nem teljesedhet ki. Sokkal inkább függetlenség szükséges hozzá.

A refrén értékelés, értelmezés és összefoglalás egyben: bár az elbeszélő elsősorban önmagáról beszél, mondatai általánosságban is érvényesek: a független, kötelezettség és különösebb tét nélküli évek lehetnek adott esetben a legszebb időszakok. Még akkor is, ha a személyes érzések nem mindig ezt tükrözik, és akkor is, ha nagy a külső nyomás. A második szakaszban az elbeszélő mintha egy kicsit erőt venne magán, és megpróbálná rendezni a sorokat. Hogy aztán egy rövid, de sokat mondó helyzetértékeléssel jelezze, hogy azért a látszat ellenére tudja még ő, hogy pontosan mit akar. A zárás viszont rendkívül ironikus, és általánosságban is rámutat arra, hogy nem érdemes a dolgokat túlságosan komolyan venni, és hogy a saját terveink és a világ reakciói közt sokszor egyáltalán nincs összhang és harmónia. És ez a zárás beszél arról is, hogy az önirónia elengedhetetlen az élethez.

Van valami rejtélyes ebben az egész szövegben. Valami, ami egészen mély nihilt és kilátástalanságot sugall és áraszt magából, de valami, ami ezzel szemben mégis könnyedséget áraszt. Nem lemondást vagy beletörődést, hanem azt a biztos tudást, ami minden pillanatban szem előtt tartja és tudatosítja, hogy a legrosszabb dolgok is pillanatok alatt megváltozhatnak, és minden bizonnyal meg is fognak. Éppen ezért nem kell annyira túlgondolni semmit. Ha most a taxibahányásnak és a trafóház püfölésnek van itt az ideje, akkor azt kell megélni. Csak fontos, hogy állandóan ki legyen mondva: ez csak egy ideiglenes állapot. „Fiatal vagyok és fáradt, de legalább értem, hogy miért vagyok még itt” – a refrénen kívül talán ez a sor példázza és támasztja alá mindezt a legjobban.

A minden-mindegy-attitűdnek és a tétnélküliségnek tehát bármikor vége szakadhat, és egyébként is: lehet, hogy nem is rossz az, ami a jelenben történik. Nem hiába a refrén is ezt emeli ki, és mondhatnánk azt, hogy az „akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink” sor azt sugallja, hogy a jövő borúsabb lesz, de a szöveg elsősorban nem erre fókuszál. Nem bocsátkozik jóslatokba, és előre sem kíván nézni. Fő üzenete éppen az, hogy a jelenben éljen, és bár abban nem lát mást, mint a napi rutin eseményeit, a mindennapos munka monotonitását és a mértéktelen és hedonista kikapcsolódást, akkor is értékelje ezeket. Mert lehetne ennél jobb, de sokkal rosszabb is.

Barna Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: